Júlia, Rita

Széll Rita: "Bach zenéjét is könnyedén meg lehetne koreografálni"

2011.04.14. 17:51

Programkereső

Széll Rita tánctörténész, csembalóművész, az Arbeau Historikus Táncegyüttes művészeti vezetője, a reneszánsz és barokk táncok szakértője több, mint húsz éve minden évben tart kurzust a Régi Zenei Napokon. Sokan kifejezetten a tánckurzus miatt jelentkeznek, de más program hallgatóinak is van lehetőségük kiegészítő kurzusként a táncokkal megismerkedni. A hét végi bál pedig az egész kurzus fénypontja. A 2011-es Régi Zenei Napokkal kapcsolatban kérdeztük a művésznőt.

Régi Zenei Napok Sopron - historikus tánc
Régi Zenei Napok Sopron - historikus tánc

- Kik érdeklődnek ma a historikus táncok iránt?

- Ó, nagyon-nagyon sokak! Egyrészről mindig jönnek zenészek a Zeneakadémiáról, ahol 1988 óta tartok kurzust. Sokan év közben annyira kedvet kapnak, hogy a nyárból is rászánnak egy aktív hetet, mert jobban el akarnak mélyedni a táncokban. Szintén nagyon sok a már gyakorló zenetanár. Ezen kívül más érdeklődők is mindig föl-föl tűnnek, akiknek olykor esetleg rácsodálkozom a foglalkozására. Könyvtárosok, történészek, vagy mások, akiket kifejezetten ezek a korszakok érdekelnek.

- Sokan sok éve visszajárnak, mások egy-egy kurzus erejéig kapnak ízelítőt. Mit lehet egy-egy hét elsajátítani ezekből a táncokból?

- Én a kora-reneszánsztól a 18. század közepéig, tehát a klasszikus balett megszületéséig terjedő időszakkal foglalkozom. Ezek mind a főúri körök táncai, de a táncanyag nagyon sokféle. Egy barokk arisztokrata is a táncok különböző rétegeit ismerhette. Ismerte a legmagasabbat, hiszen ha nagyon tehetséges volt, akkor színpadi műfajokban szólistaként, vagy egy-egy kettős jelentős szereplőjeként is fölléphetett. Vagy táncolhatott francia típusú kontratáncokat, ami azért még mindig jóval nehezebb, mint az egyszerű kontratáncok. Az angol country dance-okban pedig egyszerű kis sétalépések, sasszék vannak, amiket pillanatok alatt meg lehetett tanulni, viszont nagyon érdekes és szórakoztató a térformájuk, és olyan variábilis, hogy mindenféle létszámhoz meg lehetett találni a legideálisabb változatot. A reneszánsz technikailag jóval könnyebb, bár ott is vannak akár többszörös levegőbeni forgások, amit ma csak egy profi tud megcsinálni, mint ahogy akkor is csak azok az arisztokraták, illetve profik tudták, akik naponta gyakoroltak. Különböző országokban különböző rétegek, könnyebb táncok, nehezebb táncok egyaránt vannak. Táncházat is lehet csinálni ebből a könnyebb táncanyagból, és ezek mindig megfogják azokat, akik kipróbálják. Nagyon kellemesek a dallamok is, amiknek természetesen önállóan kell elkészíteni a feldolgozását (a koreográfiai leírások többnyire csak dallamokkal maradtak fenn, ezek viszont szorosan hozzátartoznak az adott koreográfiához).

- Azon túl, hogy a historikus tánc önmagában is élvezetes kikapcsolódás, hogyan hat vissza később egy zenész játékára?

- Ez a táncanyag rendkívül szoros kapcsolatban van a zenével, mert zenész és táncos egyazon személy volt. Azok a koreográfiák tehát, amik születtek, a lehető legtökéletesebben lefedték mozdulataikban, karakterükben, lélegzésükben, artikulációjukban a zenét. A karakterek típusa, a táncpárok rokonsága szinte mind ismeretlen a hallgatók előtt. Sokszor nem is tudatosul bennük, hogy egy tánc milyen ütemtípussal jár, márpedig a francia barokkban ezerféle van. Nagyon sok művész járt hozzám, és sokszor jönnek vissza azzal, hogy egy-egy darabot játszva felismertek egy tanult lépést, ráismernek a zenében azokra a helyekre, amiknek egy jellegzetes táncképe lehetne. Ez a zenei előadásmódban is visszaköszön. Nekem meggyőződésem, hogy aki megismeri ezeknek a régi táncoknak a gyakorlatát, másképp, vagy jobban kell, hogy zenéljen, mert másfajta megközelítést kap. Annak a zenésznek, aki kipróbálja, a fizikumával megéli ezeket a lépéseket, sokkal konkrétabb elképzelése lesz az artikulációról, a lélegzésről, arról, hogy mi fér a zenei szabadságba. A legérdekesebb, hogy rájön arra, mennyire sok minden, hiszen ha táncot muzsikálunk, akkor is lehetünk szabadok, csak megvannak a határok, hogy mi között. Aki próbált táncházban muzsikálni, tudja, hogy tánchoz játszani csak látszólag egyszerű. A Régi Zenei Napokon Kuijken professzor mondta, hogy szerinte mindenkinek meg kell próbálni táncházban játszani, mert ott érzi meg az ember, hogy milyen tempóban játszani, tempót tartani. És hogyha a zsigereinkben él a feszesség, akkor viszont százszor megnő a szabadság lehetősége.

Régi Zenei Napok Sopron - historikus tánc
Régi Zenei Napok Sopron - historikus tánc

- Említetted, hogy a táncok konkrét dallamokkal maradtak fenn. Másrészről viszont a zenész számára pl. Bach vagy Händel tánctételei az ismertebbek. Ezek hogyan viszonyulnak az általad tanított táncokhoz?

- Ezek a szerzők - és szerintem ebbe Bach is beletartozik - pontosan ismerhették a barokk táncokat. Csak Bach nem dolgozott színházzal, nem került kapcsolatba tánctársulatokkal, nem írt számukra kifejezett balettzenét. De tanulmányozta a francia tánczenét és leszűrt belőle szabályszerűségeket, ezért szvitjeiben a táncformák sokkal szabályszerűbbek, mint a franciáknál. Nem táncokhoz íródtak, de könnyedén meg lehetne koreografálni őket.

- Tánctörténészként mivel foglalkozol elsősorban?

- Életre kelteni, rekonstruálni kell a táncokat. Olyan, mintha a muzsikusok nem tudnák elolvasni az új kottát, hanem hangról hangra meg kellene tanítani. Mozdulatról mozdulatra be kell tanítani a táncot, ami nagyon hosszadalmas, de nagyon szép együttmunka. Táncosok közül is csak azok foglalkoznak régi tánccal, akit ezek a régi zenék vonzanak. Itt olyan aprólékos a ritmika, amit csak a néptánc ismer, és éppen ezért pl. az Arbeau együttes tagjai is mind hivatásos néptáncosok, azzal együtt, hogy nagyon komolyan balettoznak is. Most, hogy több, mint egy évtizede tanítok a Táncművészeti Főiskolán is, azt látom, hogy a néptáncosok azok, akiknek ehhez igazán megvan a ritmusérzékük. Nekik nem okoz problémát mondjuk 4 mozdulatot elosztani egy 6/8-os ütemben. Többen balettról indultak és mentek át néptáncra, ők a nagyon jó barokk táncosok.

- Mi lesz a Soproni Régi Zenei Napok idei kurzusának a programja?

- Most többféle szintű anyagot adtam meg, mert most már régóta járó haladók, középhaladók, kezdők egyaránt jönnek, és mindenkit el akarunk szórakoztatni. Különböző nehézségű, karakterű és ütemtípusú táncot hoztam; akik netán több, mint 10 éve visszajárnak, és ismerik ezt a gondolkodásmódot, azoknak is újdonság egy-egy új koreográfia. Ez a repertoár kifogyhatatlan, mindenkinek tartogat valami újat.

Régi Zenei Napok Sopron - historikus tánc
Régi Zenei Napok Sopron - historikus tánc

- A megadott címek mind barokk táncok, a hét témája viszont a bécsi klasszika. Ez a korszak a tánc történetében már kevésbé jelentős?

- A historikus táncok csúcspontja a barokk kor, társastánc magasabb színvonalon soha nem volt. Ekkor a báli koreográfiák is végigkoreografáltak. Egy barokk balett műsorát megtanulni, egy barokk passacagliát eltáncolni olyan, mint egy barokk szólószvitet eljátszani, hiszen a maga 4-5 percével rendkívül bonyolult, nagyon nagy megterhelés a táncosnak már csak memorizálni is. Annak idején a főurak gyerekkoruktól kezdve folyamatosan tanulták és gyakorolták a táncokat, hiszen ez külön udvari kötelesség volt, ugyanúgy, mint a zene, nyelvek, vívás, stb. Annak is csinálnia kellett, aki tehetségtelen volt, ebből születtek a gúnyrajzok, mert királyi kegy kellett, hogy valakinek ne kelljen táncolnia a bálon. XIV. Lajos pályája a legmeghatározóbb: amikor aktív táncos korszakát éli, mindenki táncol, és mikor kimaradozik ebből, akkor a többiek is lassan felhagynak vele. Később kikopik az arisztokrácia az előadói apparátusból, csak nézők lesznek. A bécsi klasszikában pedig valójában csak a menüett marad meg, de ez is lassan idejétmúlttá vált.

- Több, mint húsz év után mit jelent számodra a soproni hét?

- Önmagában az a tény, hogy ez a rendezvény ennyi évig fenn tudott maradni, magáért beszél, hiszen sok más próbálkozás volt, amelyek elindultak, majd elhaltak. Mindaddig, amíg nem nyitottak tanszakot a Zeneakadémián, abszolút hiánypótló fórum volt. Az én pályámon is nagyon fontos tény az, hogy húsz évig mindig meghívtak. Ez is erőt ad az embernek, hogy ha elért egy nívót, továbblépjen. Nagyon fontos az Arbeau együttes szempontjából is, hiszen 2-3 évente volt egy jelentős felkérésünk a fesztivál részéről, aminek nagyon sok produkciónk köszönheti a létét. Azt hiszem, nemcsak én, hanem bárki aki a fesztiválra eljött, nagyon sok barátot, ismerőst szerzett itt. Ha nem is foglalkozik valaki régi zenével, egyszer az életben meg kell ezt nézni.  Itt például egy zongorista, aki soha nem is akar például a Fitzwilliam Virginal Bookból játszani, másféle szemléletet fog tanulni. Másféle, színesebb hangokat fog tudni kicsalni a zongorából attól, hogy odaült a csembaló vagy fortepiano elé, vagy csak meghallgatott előadásokat, és rádöbbent arra, hogy mennyivel aprólékosabban lehet művekhez hozzányúlni.