Hella

Kutatják az ismeretlent

2011.04.30. 09:49

Programkereső

A Műhely Alapítvány 2006 óta rendezi meg Az ismeretlen kutatása elnevezésű műhely munkát, ahol külföldi és hazai művészek, kutatók fognak össze egy improvizatív alkotói folyamat erejéig. Május 3. és 5. között egy fesztivál keretében mutatják be az elmúlt évadok eredményeit a MU Színházban. Az eseményről Nej Zsóka programfelelőst és Téri Gáspár előadót kérdeztük.

- Mi a célja és formája a kezdeményezésnek?

Nej Zsóka: Sokszor kísérti a művészeket az a kényszer, hogy muszáj adott idő alatt egy kész előadást elkészíteni. Ez az alkotási folyamatra is rányomja a bélyegét. Michaela Hargitay osztrák származású, a világ számos pontján dolgozó táncos-koreográfus és a Műhely Alapítvány közös kezdeményezése az előadáskényszert lazító műhelymunka, ahol két és fél hónap alatt az alkotóknak csak azzal kell foglalkozniuk, hogy az általuk felvetett témát körüljárják, kísérletezzenek, és nem kell végezetül kész előadást bemutatniuk. Az Ismeretlen Kutatásának van egy tavaszi és egy őszi évada ilyenkor két-két alkotó párhuzamosan dolgozik a partnerével. A tavaszi évadra mindig egy külföldi alkotót hívunk meg a programba, aki aztán egy magyar partnerrel dolgozik.  Annyi a megkötés, hogy a két és fél hónap alatt háromszor meg kell mutatniuk, hogy éppen hol tartanak a kutatási folyamatban. Van egy témafelvetés az elején és egy munkabemutató - mindkettő stúdiókörülmények között - és végül egy záró est a MU Színházban. Színházi technikával, közönséggel, ellenben itt is hangsúlyozzuk, hogy ez nem egy előadás, hanem egy folyamatnak a vége. A másik célunk a programmal, hogy az improvizációt, mint alkotói eszközt közelebb vigyük a művészekhez és a közönséghez is. Az idők során annyival egészült ki a kezdeményezés, hogy Gál Eszter előadóművész, koreográfus, tánc pedagógus művészeti tanácsadóként végig követi az alkotói folyamatot, segíti a művészeket.

Az ismeretlen kutatása
Az ismeretlen kutatása

- Gál Eszter a kontakt improvizáció hazai mestere, de az improvizáción alapuló alkotói munka nem kizárólag erre a mozgásformára építi az ismeretlen kutatását.

Téri Gáspár: Amellett, hogy a produkció kényszer terhe nélkül dolgozhatunk, van még egy fontos komponense ennek a kezdeményezésnek. Magunk mellé választhatunk a kultúra, a tudomány vagy a művészet területén dolgozó alkotótársat, például szobrászt vagy írót, szociológust, matematikust, programozót. Így a két, párhuzamosan egymás mellett haladó terület erre a két és fél hónapra keresztezi egymás útját. Amikor a Műhely Alapítvány 2008-ban megkeresett a lehetőséggel, nekem már voltak a kollaborációs műhelymunkáról előképeim. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemről két évfolyamtársammal, Nagy Ágostonnal és Samu Bencével dolgoztam együtt. Ők a binaura.net formáció alapítói, és számítógép alapú, generatív képi és hangi felületek tervezésével, kivitelezésével foglalkoznak. Olyan fejlesztések alatt álló technikai rendszereket használunk, amelyeket a robottechnikában és játékkonzol-fejlesztésekben is alkalmaznak. Lényegük abban rejlik, hogy ezek a szenzorok, érzékelők képesek az ember mozgását észlelni, változtatható szempontok szerint feldolgozni, és képet, hangot generálni. Létezik egy egyre erősödő társadalmi tendencia, ami engem régóta foglalkoztat: az ember hajlama arra, hogy technikai protézisekkel aggassa magát körül az élet hétköznapi helyzeteiben is. A biológiailag adott érzékelési és befolyásolási képesség kiterjesztésének vágya. Egy ember áll egy képernyő előtt és rugdossa, bokszolja a levegőt. Játszik. Aki nem látja azt a virtuális világot, amit ő tapasztal, az egészen más mozgást, táncot lát, mint az, aki látja vagy szintén megéli azt a közeget.

- A 2008-as munkabemutató után hogyan fejlesztitek tovább az ötletet Az ismeretlen kutatása fesztiválra?

Téri Gáspár: A továbbfejlődésnek két iránya van. Egyrészt fejlesztjük a technikai protéziseinkkel való közvetlen kapcsolatot, tisztítjuk és gördülékenyebbé tesszük, hogy egyre pontosabban tudjunk az eszközökkel fogalmazni. Másodsorban próbáljuk megérteni és artikulálni az ember-gép-kép-hang viszonyrendszerből kialakuló nyelvtant. Nincs vége a közös gondolkozásnak, még akkor sem, ha egy előadás születik a munkánk kapcsán. A 2008-as műhelynek is pontot tettünk a végére a Trafóban a Mini-a-túrák sorozatban bemutattunk egy kis letisztázott, strukturált előadást a témában. Amit a mostani fesztiválon megmutatunk, az a 2008-as munkának a szellemi öröksége. Formailag azonban jelentősen eltérő lesz. Van még egy fontos és lehetséges utóélete ezeknek a munkáknak. Én tagként, Bence és Ágoston vendégalkotóként dolgozik az Artus társulatnál. Tapasztalataink beleágyazódnak az ottani munkafolyamatokba, van, hogy a mi felvetésünktől eltérően, de az előadások részévé válnak.

- Az ismeretlen kutatásába a közönséget is bevonjátok. Mik ennek a körülményei?

Nej Zsóka: Az első két bemutatkozás stúdiókörülmények között zajlik. Szakmai közönséget várunk a munkabemutatókra, de nem csupán táncosokat, hanem az improvizáció vagy az adott téma iránt érdeklődő társművészetekkel vagy tudománnyal foglalkozó szakembereket. A záróest pedig a MU Színházban van, ahová szeretettel várunk mindenkit. Egyedi hangulatú eseményről van szó. Az elején van egy ráhangolódó játék, a nézők egy-egy pohár bor mellett a MU Színház galériájában párban beszélgetnek egy általunk összeállított kérdéssor alapján arról, mik az elvárásaik egy nem megszokott, improvizatív esttel kapcsolatban, mit várnak improvizációs formától. Egymásnak teszik fel a kérdéseket, de az a tapasztalatunk, hogy hamar ismerkedés és különféle más témák felé terelődik a szó, így megteremtődik egy nyitott, befogadó hangoltság, és ezek után következnek a munkabemutatók.

Téri Gáspár: A ráhangolódás egy nagyon fontos momentuma az estnek. Az, hogyan visszük el a nézőt abba a nyitott állapotba, hogy kényelmesen beülhessen egy szokványostól eltérő szituációba, ahol nem egy kész előadást lát, nem a távolságtartó befogadó szerepét kell felöltenie. A kísérlet nemcsak abban áll, hogy két különböző területről érkező ember hogyan dolgozik együtt, hanem abban is, hogy a közönség és az alkotók viszonya, a hagyományos színházi keret átalakuljon.

- Mi az apropója az idén először megrendezett Az ismeretlen kutatása fesztiválnak és kik lesznek a három nap fellépői?

Nej Zsóka: Hat évad után úgy gondoltuk itt az ideje az összegzésnek, ezért rendezünk egy fesztivált a hagyományos műhelybemutató est köré. Ebben az évadban a két és fél hónapos műhelymunkát négy alkotó dolgozta végig. Rubik Ernő Zoltán zenész és Maeva Lafitte francia táncos lány. Ernő zenészként elkezdett táncolni, a kontakt improvizációval foglalkozni, Maeva elvégzett egy táncos iskolát és közben zenét tanult. Mindkettőjükben van egy jó értelemben való elvágyódás a saját területükről. Azt vizsgálják, hogyan lehet zenei hozzáállással táncolni és táncosi hozzáállással zenélni. A másik alkotópáros az olasz Marco Torrice, aki Európa vezető tánciskolájában, az Anne Teresa De Keersmaeker alapította, brüsszeli P.A.R.T.S.-ban (Performing Arts Research and Training Studios) végezte tanulmányait, valamint Virág Márta pszichológushallgató, aki kognitív és neuropszichológiát tanul. Kutatásuk témája a diszfunkció, a "funkciótlanság" és az ezekből születő új mozgásformák. Ez a két alkotópáros mutatkozik be május 4-én a Fidelio Táncest és a fesztivál keretében. Előtte való este, május 3-én Gáspárék, Vadas Tamara és a lengyel Anna Nowicka valamint alkotótársaik mutatják be egykor a műhelyben elkezdett, és azóta továbbfejlesztett ötleteiket. Május 5-én pedig Fülöp László és Biczók Anna, Haraszti Adrienn és az izraeli Shimrit Golan valamint partnereik kutatják az ismeretlent. A munkabemutatókon kívül beszélgetések és vetítések is várják majd a nézőket a fesztiválon.