Géza

Táncos nyugdíjasok

2011.05.16. 19:09

Programkereső

Mint ismeretes, a nyugdíjreform egyik lépéseként Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője és Balsai István képviselő alkotmánymódosító javaslata azt tartalmazza, hogy csökkentsék vagy megszüntessék azok nyugdíját, akik még nem érték el az általános nyugdíjkorhatárt. A javaslat szerint az általános nyugdíjkorhatár betöltése előtt folyósított nyugellátás "a törvényben meghatározottak szerint csökkenthető és szociális ellátássá alakítható, munkavégzésre való képesség esetén megszüntethető".
forint
forint

A korkedvezményes nyugdíj azokat illeti meg, akik az 1997. évi LXXXI., azaz a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény alapján olyan, a törvény 1. számú mellékletében meghatározott munkakörben dolgoztak hosszú ideig, ami a szervezet fokozott igénybevételével jár, továbbá az egészségre különösen ártalmas. Ebbe a különösen ártalmas kategóriába 14 csoport tartozik a föld alatti munkát végzőktől a fegyveres szervek dolgozókig, valamint ide tartoznak azok is, akik bizonyos művészeti tevékenységet folytattak. Ők a jelenlegi rendelkezések alapján huszonöt munkával eltöltött év után mehetnek korkedvezményes szakmai nyugdíjba. Ahhoz, hogy valaki idő előtt elmehessen nyugállományba az ellátás fedezetére a munkáltatónak a jelenlegi 24 százalékos munkáltatói nyugdíjbiztosítási járulékon felül további 13 százalékos járulékot kell fizetnie.

A korkedvezményes nyugdíjasok feltehetőleg legkisebb csoportját a táncművészek alkotják. Mint néhány hete Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter kifejtette, a korhatár alatti nyugdíjazást fel kell váltani olyan kínálattal, ami a munkavégzésre ösztönöz, a cél az, hogy ezek az emberek visszatérjenek a munka világába akár közmunkában vagy részmunkaidőben.

Uhrik Dóra Liszt Ferenc-, Martyn Ferenc- és Kossuth-díjas, érdemes művész, pedagógus nívódíjjal, Pro Urbe és Pro Communitate díjjal kitüntetett táncművészt, a Halhatatlanok Társulatának tagját, a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola táncművészeti igazgatóhelyettesét először arra kértem, foglalja össze röviden egy táncos pályájának állomásait. "A táncos pályája nagyon hasonlít az élsportot vagy az extrém sportot űzőkéhez. Én nyolcévesen kerültem a Balettintézetbe. Reggel nyolckor kezdődtek a szakmai órák, délelőtt gyermekszerepeket próbáltunk az Operában, délután pedig a közismereti tárgyakat tanultuk. Tíz éves korunktól szinte minden este szerepeltünk az Opera balett-előadásaiban, ez a gyakorlatszerzés hozzátartozott a képzésünkhöz.17 évesen kaptam meg a diplomámat, akkor szerződtem a Pécsi Baletthez, egy évvel utána érettségiztem. Napi legalább nyolc órát dolgoztunk: próbáltunk és felléptünk. 25 év szolgálat után nyugdíjba mehettünk, azaz ha nem akartunk, akkor is nyugdíjaztak minket. 42 éves voltam ekkor. Mára annyiból módosult a helyzet, hogy a táncosok később végeznek, 19-20 évesen kezdik a pályát végzett táncművészként, így a karrierjük is később, 44-45 évesen fejeződik be." De nem minden társulatban lehet színpadon tartani az idősebb táncosokat, hiszen a darabok esztétikuma ezt nem engedi meg, csak a kivételes alkatú művészek tudnak esztétikusak és egészségesek maradni, hogy még ennyi idősen is színpadra léphessenek. Az ízületi vagy porckorongproblémák mindennaposak a táncosoknál, és bármilyen kegyetlen is, azért be kell vallanunk, a nézők nem az idős, "elhasznált" testre kíváncsiak.

A nyugdíjas táncosoknak, számítsanak 45-50 évesen bármennyire is fiatalnak, nem könnyű a helyzetük. Aki nyolc éves korától ennyire egyféle gondolkodás mentén, a művészi feladatokra készülve, reggel nyolctól este 11-ig komoly fizikális megterhelés alatt, nagyon szigorúan megszabott napirend szerint él, nehezen talál időt olyan láb, azaz "civil" végzettség megszerzésére, amivel új életet tud kezdeni a nyugdíjas éveiben. De még ha képes is arra, hogy felsőfokú, nem szükségszerűen tánctanulmányokat folytasson, gyereket szüljön, még ez sem jelent garanciát, ugyanis a más terület szakmai gyakorlatát nehezen szerezheti meg a leterheltség miatt. Adekvát válasz lehetne a kérdésre a táncpedagógusi munka, ám az alapfokú művészetoktatási intézmények a közalkalmazotti státuszok miatt egy fiatalt természetesen előnyben részesítenek.

Bár nagyságrendileg nem jelentős számban van szó olyan művészekről, akiket az egyébként is igen alacsony összegű korengedményes nyugdíj eltörlése érzékenyen érintene - az Operaház balettegyüttesének volt tagjairól, a Győri Balett alapító generációjáról, körülbelül féltucatnyi pécsi táncművészről, valamint fúvós hangszeresekről, hiszen a színészek vagy a nem-fúvósok még ötven fölött is „használhatók" -, épp ezért nem lenne célszerű őket egy kalap alá venni a fegyveres szervek több tízezer főt jelentő, a művészeti nyugdíjasoknál jóval magasabb nyugdíjat kapó nyugdíjasaival: eléggé véleményes ugyanis, hogy egy, az ötvenes éveiben járó, korkedvezménnyel nyugdíjba ment ex-rendőr és egy volt táncos azonos eséllyel indul a munkaerőpiacon.