Etelka, Aletta

Ladjánszki Márta: "Kiemelkedőt felmutatni"

2011.09.02. 10:21

Programkereső

Szeptember 21. és 25. között három helyszínen rendezik meg az L1 danceFest eseményeit. Ladjánszki Márta független alkotó-táncművésszel, az L1 Egyesület művészeti vezetőjével beszélgettünk a jubileumról és az idei kínálatról.

Ladjánszki Márta - Love to give
Ladjánszki Márta - Love to give

- Milyen szándékkal indítottad el 10 évvel ezelőtt a fesztivált?

- Az L1 Egyesület az elmúlt 10 éves hivatalos fennállása alatt mindig nagy hangsúlyt helyezett a független szférában, akár egymástól is függetlenül működő tagok találkozására egy kiemelt esemény keretében. Amikor az L1 Egyesület megszületett hivatalosan is, a MU Színház ajánlotta fel az alkotóknak, hogy egy fesztivál keretében mutassák meg magukat, mivel egyedülálló volt az a formáció, hogy nem egy koreográfus köré gyűlnek a pályatársak, hanem több pályatárs együttes erővel tart fenn stúdiót. 2002-ben tehát így indult el az első fesztiválunk, és az ezt követő években főleg az L1-tagok munkáit mutatta be. Mivel már akkor sokat utaztam én is, mindig nyitott szemmel jártam, hogy ki az a külföldi, itthon még kevésbé ismert pályatárs, akit be lehetne mutatni. Az elmúlt három-négy évben a programtervezést és lebonyolítást főleg én végeztem, és sokszor segítségemre volt az L1 Egyesületből Berger Gyula. Mi ketten hittünk leginkább abban, hogy fontos egy olyan fesztiválesemény, ahol nem menedzserek, igazgatók döntik el, kik szerepelnek, hanem maguk a pályatársak, a művészek invitálnak meg alkotókat.

- Változtak az évek alatt a válogatási szempontjaid?

- Ma már nemcsak élőben nézek előadást, hanem DVD-n is, külföldi platformokra, versenyekre járok, tehát igazán nagy energiát fektetek a válogatásba. De ma is azokat az alkotókat keresem, akik abban, amit csinálnak, valami kiemelkedőt mutatnak fel. Nem számít nem, kor, és hogy milyen régóta csinálják, amit csinálnak. Megérintenek, még ha olykor nem is az "én nyelvemet" beszélik. Vannak olyan alkotóink, akik inkább koncepcionális, intellektuális munkát hoznak létre, míg én inkább zsigeri alapon működő vagyok, de ha a darabot megszeretem, küzdök azért, hogy be tudjuk itthon is mutatni. Ilyen például az idén bemutatásra kerülő cseh Handa Gote Mushrooms című előadása, ami nem tánc, nem színház, mégis nagyon vizuális és nagyon élő zenei. A Development of New Art (DNA) EU-program keretében, aminek az L1 a magyarországi tagja, pedig már második éve fogadunk vendégeket.

- Hogy látod a magyar kortárs tánc helyzetét külföldön? Sikerül a magyar táncosoknak bejutniuk külföldi fesztiválokra?

- Az elmúlt években lényegesen több lehetőség adódott a magyar alkotóknak külföldön megmutatkozni, de sajnos itt is gyakran él az a szemlélet, hogy cserekereskedelmet folytatnak a nagyobb szervezetek, befogadó helyek egymással. Egyik a másik emberét hívja meg, és ezzel kirekesztik az igazán, ma úgy felkapott "emerging" kategóriába tartozó művészeket

- Mi hozta az L1-ben az irányváltást 2011-től?

- Több oka is volt a változtatásnak. Az egyik, hogy az idén már 13 éve működő L1 Egyesület időközben megfogyatkozott, tagok kiléptek, és a próbatermi lehetőségeinket felajánlottuk rezidenseknek, alkalmi próbálóknak. A másik ok, ami teljesen természetes egy szoros és demokratikus alapokon működő formációban, hogy elérkezik az idő, amikor már nem arról szól az együttlét, aminek annak idején indult. Ebben picit az is szerepet játszott, hogy a megmaradt tagok közül egyet a kuratórium nagyon kiemelt a támogatásával, míg másik kettőt sokkal kevésbé, és ezzel szinte párhuzamosan csökkent az L1 Egyesület L1 Táncművek kapott támogatása. A legnagyobb hátbatámadást persze a tavalyi év jelentette, amikor egy olyan kuratóriumi döntés született, ami számunkra egyenlő volt azzal, hogy fel kell adjuk az L1 Táncműveket. Mivel az egyesület fő tevékenysége volt évekig a fesztiválszervezés, és én ebben igen nagy feladatot vállaltam magamra, jeleztem, hogy szeretném továbbvinni az egyesületet, és végre kezembe vettem az átszervezését is. Az egykori tagok kilépése, új tagok felkeresése, új székhely és kicsit új név az, ami most láttatja a megújulást.

- Visszatekintve kik, mik voltak a legemlékezetesebb élményeid, pillanataid?

- Annyira a mostani fesztiválunk van a fejemben, hogy nehéz emlékeznem. De ha összeszedem magam, egyből eszembe jut a francia Céline Lárrere önálló performance-a, amikor Palacsinta című előadásán a testéről ettük le a testét befedő palacsintákat, és a térbe korábban preparált cukros, mézes, lekváros, csokis zacskókból préseltük nagy buzgón a palacsintákba valót. Örülök, hogy utána elfogadta a felkérésemet és a tavaly bemutatott (Yes Sir, I can't) BOOGIE! című előadásomban részt vett, amit az idei fesztiválon újra előadunk.