Alfréd

Aliya Tanykpayeva: "Mintha hazaérkeztem volna"

2013.02.19. 07:08

Programkereső

Nem is oly régen kezdtük el az ismerkedést az idei évadban Budapestre szerződött kazah származású balerinával, akivel - túl a magyar közönség előtti bemutatkozáson - folytattuk a beszélgetést többek közt a februártól újra látható Elfújta a szél Scarlett-szerepéről.

- Azt már tudják a Fidelio olvasói, hogy szerinted mi a különbség az európai és a szovjet utódállamokban működő balett-táncosok között. De mi a véleményed a közönségről? Nagy az eltérés?

- Kimondottan nagy különbséget látok. A Bolsoj közönsége például egész más, hiszen nem mindenki tudja megfizetni az ottani, csillagászati összegű jegyárakat. Hatalmas pénz áll a társulat rendelkezésére, a nézők kivételezett helyzetben vannak, a minőséget tekintve elkényeztetettek, így nehezebb előttük táncolni. Európában inkább megengedhetik maguknak az emberek, hogy elmenjenek egy balettelőadásra, és nekik sokkal könnyebb táncolni. Általánosságban azonban azt mondhatom, hogy a nézők a szemet nézik és a szívükkel figyelnek, tehát nem elemzik egy táncos technikai teljesítményét.

Aliya Tanykpayeva és Oláh Zoltán az Anyeginben
Aliya Tanykpayeva és Oláh Zoltán az Anyeginben

- És a közönség ízlésében van különbség?

- Az oroszoknál talán erősebb a nagy klasszikusok tradíciója, Európában pedig talán jelentősebb a modern repertoár, de szerintem nem a közönségen múlik elsősorban, mi kerül repertoárra, hiszen a balettigazgatók és a balettmesterek a költségvetési kereteken belül, saját ízlésük és preferenciáik alapján döntenek az adott együttes műsorpolitikájáról.

- 2012-ben érkeztél az Operaházba és lettél a Magyar Nemzeti Balett első magántáncosnője. Előtte mennyit láttál a magyar balettéletből, mennyire érkeztél idegen helyre? El lehetett-e látni Moszkvából, Bécsből vagy Zürichből Budapestig?

- Bécsben nagyon erős betekintést nyertem a budapesti balettéletbe, hiszen akkoriban úgy érezhették a bécsiek, hogy a Staatsopert megszállták a magyarok. Harangozó Gyula volt a Staatsoper balettigazgatója, az ő Coppéliájában táncoltam is. Némethy Sándor és Kövessy Angéla balettmesterként dolgoztak, de Metzger Márta is gyakran megfordult a Volksoperben. Ismertem Kropp Mihályt és Déri András karmestert. A táncosok közül kollégám volt Anna Tsygankova és Radina Dace, illetve Solymosi Tamás. Nem jártam Budapesten, de nagyon sokat hallottam az itteni munkáról. Tudtam, hogy olyan nagy darabok is repertoáron vannak, mint az Anyegin vagy a Mayerling, amelyek kiállítására csak a legnevesebb társulatok képesek. Ezért szinte olyan volt, amikor ideszerződtem, mintha hazaérkeztem volna. A város pedig hasonlít Bécshez, gyönyörű, az Operaház szintén, így azonnal beleszerettem Budapestbe.

Aliya Tanykpayeva
Aliya Tanykpayeva

- Két szerepben, az Anyegin Tatjanájaként és a Diótörő Máriájaként már bemutatkoztál a magyar közönségnek. Most a Don Quijotéból Kitrit táncolod, majd ismét egy drámai hősnőt formálsz meg. Gondolom, előbbihez nem kell elmélyedni Cervantesben, de megtaláltad már a kulcsot Scarlett O'Harához? Kérdezem ezt azért, mert tudom, hogy alaposan felkészülsz a szerepeidre.

- A Don Quijote egyértelműen komédia, és nem arról szól, hogy leások a lelkem mélyére. Kitrihez kitalálok mindenféle jópofa gesztust, amiken nevetni tud a közönség, de ezeket a vicces dolgokat minden balerina a saját egyéniségéből kiindulva hozza létre. Ami az Elfújta a szelet illeti, az egy nehezebb feladat. Jelenleg a betanulási folyamatban vagyok, és borzasztó sokféle érzelem váltakozik benne. 18 pas de deux van a darabban, és egyelőre azzal küzdök, hogy minél inkább megértsem, Pártay Lilla koreográfus melyikben mit akart kifejezni, melyik férfi felé mennyi szerelmet lehet adni. Most ott tartok, hogy kopírozok, azaz a technikát tanulom, és igyekszem megérteni, az egyes pontokon miről szól a karakter, de azt már biztosan állíthatom, hogy nagyon tetszik Scarlett O'Hara szerepe.

- Sportolónők esetében gyakran elemzik, hogyan változik a teljesítményük akkor, amikor szülés utáni visszatérnek az edzéshez és a versenyzéshez. Neked is van egy kisfiad, a tizenöt hónapos Szulejmán. Mi változott benned az ő születése óta?

- Azt gondolom, alapvetően nem lettem más. Féltem attól, hogy a szülés után a gyermeki naivitásomból veszíteni fogok, de ez szerencsére nem történt meg. Az apró hibák, problémák azonban ma már nem jelentenek akkora problémát: ha valami nem pontosan úgy sikerül, ahogyan elképzeltem, egyáltalán nem esem kétségbe.