Szoborállítás a Jurányiban

A tánc, az installáció, a videómunka, a koncert és a performansz elemeit magába olvasztó rendhagyó előadás látlelet a közösség, a hatalom, a propaganda és a hitvallás viszonyrendszeréről: egyszerre szertartás, beavatás, rítus. A Szoborrá avatom című előadás színpadképét Jeff Koons Made in Heaven, Popeye és korábbi, Statuary című sorozata ihlette. A produkcióban látható felfújható játékok mindennapi életterünk szimbólumai, amik egy háromszög alakú erőteret hoznak létre.

Mindegyik szimbólum a társadalom egy-egy jellemző attitűdjére utal, a köztük lévő kapcsolat pedig viszonyrendszereinket jelképezi. A táncosok és a zenészek (Márkos Albertt és Hock Ernő) ebben a térben játszanak és mozognak, miközben megtalálják, megfogalmazzák saját viszonyukat egymáshoz, a közönséghez, az aktuálisan fennálló hatalomhoz és annak bálványaihoz.

A koreográfus itt vall az előadásról: "Itt a szoborállítás is állítás. Mint ilyen: lehet igaz és lehet hamis. Ennek megfelelően állhat a szobor helyettünk és állhat közénk. Itt a szoborállítás is egyfajta állítás. Affirmáció. Nyilvános formájában leginkább az eskü műfajával rokon. Igazsága olykor megkérdőjeleződik. Ez hatással van a nyilvánosságot adó közösség életére. A szobor ebben az értelemben médium. Egy olyan médium, amelynek társadalmi szerepe mellett esztétikuma van. Ragyogása olyan, mint a szirének éneke. A szobor bálvány. Eszköz az ideológia avatott és avatatlan szakmunkásainak kezében. Lehet fából, vasból és lehet karikából. A szobor legméltóbb helye egy gépkocsi orrán van. Egy kilométerkő egy helyet jelöl, egy szobor irányt mutat."