Valér

Hód Adrienn: "Az érintésektől a bőr szinte megpirkad"

2013.05.08. 07:17

Programkereső

Napjaink emberének testtudata, a meztelenség tabui, az erős fizikalitás kiváltotta bőrreakciók, valamint Rómeó és Júlia egyetlen közös ébredése is inspirálta Hód Adrienn Pirkad című új koreográfiáját, amelyben minden táncos anyaszült meztelenül lép színpadra május 16-án és 17-én a Trafóban.

- A Pirkad című bemutatótok az Ahogy azt az apám elképzelte című koreográfiád folytatása. Melyek azok a kérdések, amelyek tovább foglalkoztattak, és mi az eltérés a két munka között?

- Alapvető különbség, hogy ezúttal a táncosok végig meztelenek, a felöltözés, levetkőzés gesztusa, a jelentést hordozó ruha nem jelenik meg a színpadon. A meztelenség felvetette kérdések foglalkoztattak ezúttal is, csakúgy, mint az előző előadásban. Most azonban egy homogén felülettel, anyaggal dolgozom, a meztelen táncosok csupasz bőrével. Látványában ez szinte egységes felületet képez. A meztelen testek homogenitását csak a mozgásforma és ritmusváltások törik meg.

Pirkad - Hodworks
Pirkad - Hodworks

Az előző előadás kapcsán tapasztaltam, hogy sok néző nagyon természetes módon reagál a meztelen test látványára, a szépségre, anatómiára vagy az állatiasságra csodálkozik rá ilyenkor, a pulzálást, a lüktetést éli meg. Másokban azonban az undor vagy a szégyen érzetét váltja ki a meztelen emberi test látványa. A meztelenség a szexualitás vagy a betegség témáját hívja elő leginkább az emberekben. Ugyanakkor saját emlékeiken túl kulturális képek, jelképek is megidéződnek bennük, a meztelen testről tanult képeink, mint a görög szobrok, a bűnbeesés előtti állapotok, természeti népek testkultúrája. Ezek a témák nem direkt módon, hanem áttetszően jelennek meg a koreográfiában, a mozgásforma változásai hullámokban más-más hangoltságot adnak a meztelen testek látványának, így idéződnek meg ezek a jelentéssíkok a nézőkben.

További különbség a két előadás között, hogy az Ahogy azt az apám elképzelte bemutatónál a tér és a test viszonya érdekelt, most azonban a test és az idő, vagyis az idő és a mozgás viszonya foglalkoztatott. Egy sűrítést láthatnak majd a koreográfiában, egy önmagába visszanyomott mozgásfolyamatot. Nagyobb figyelmet kapnak a részletek, nem tűnnek el az idő sodrában. A testre, a testek apró mozdulataira fókuszál a koreográfia, repetitív érzet alakul ki a mozgást nézve. Számomra ebben a koreográfiában az idő érzete megszűnik, és végül mégis a térélményem erősödik meg, befelé haladunk, mert erősen fókuszálunk valamire.

- A meztelenség nem természetes állapota az embernek. Korábbi beszélgetésünkben is hangsúlyoztad, hogy az improvizációs munka során az emberi mozgás egyedi megnyilvánulásait értékeled, gondolom, a meztelenség segíti ezeknek a különös mozdulatoknak a megszületését?

- Valóban a meztelen test tabudöntő jelképe érdekel, hogy ma egy kortárs táncszínpadon, egy élő, színházi szituációban, mit tud megkérdőjelezni a meztelenség? Hol tart ma az ember a saját testével való kapcsolatában? Hol van a cselekvő, mechanikus testben maga az ember? A test szabadsága, meglepetéseket tartogató absztrakciója, képességei, titkai érdekelnek. Ebben a világban úgy élünk, hogy mindent meg akarunk ismerni, a test mozgása úgy érzem egy kevéssé felderített terület. Én a koreográfiáimban mindkét látószöget igyekszem használni: a nagyon konkrét, sok jelentést hordozó, érzelmet keltő és személyes mozgásformáit a testnek, valamint a teljesen idegen, még soha sem látott, absztrakt formákat. Az improvizációban, a meztelenségben teret nyitok a testnek, hogy újra és újra megnyilatkozhasson, a táncosokkal a próbákon új utakat és lehetőségeket keresünk. A meztelenség nem egy praktikus testhasználat, így ez segíti a mozgás különlegességeinek felfedezését.

Pirkad - Hodworks
Pirkad - Hodworks

- Két pár Cuhorka Emese és Molnár Csaba, valamint Garai Júlia és a brazil származású Marcio Canabarro táncolnak az új előadásban.

- Az egész struktúra egy-egy pár táncosra van felépítve. Mozgatják egymást, hol az egyik az aktív, a másik a passzív, majd fordítva, vagy mind a ketten aktívak, máskor mindketten passzívak. A mozgatás gesztusa egy repetitív formát szül. Az idő idegesen besűrűsödik, össze-össze rándul, vagy pedig kinyúlik, szinte kimerevedik az előadásban. Nagyon érdekes a táncosok hangja, a légzés, a testek csapódásának, súrlódásának hangjai, ez is megerősíti, kirajzolja az előadás ritmusát, valószínűleg ezt is használni fogjuk a játék során.

- A meztelenség, ahogyan homogenizálja az előadók megjelenését épp úgy nagyon is megkülönbözteti őket. Szerinted hatásában van különbség a férfi és nő meztelensége között? Itt természetesen nem a nemi identitás és vonzalom kérdésére gondolok, hanem a tabudöntő figyelemfelkeltésre vagy a test mechanikájának különbségeire.

- Talán mást jelentést, asszociációkat mozgat meg a női és a férfi meztelenség, de alapvetően, azt hiszem, nincs különbség a kettő között. A nő kiszolgáltatottabb, nyitottabb jelenség, ívesebb forma, a férfierőt sugárzó, zártabb, szögletesebb forma.

- Vonalakról, formákról beszélsz. A Hodworks társulat facebook oldalán krokikat, skicceket láthatunk, amelyek mozgás közben készültek a táncosokról. Hol, milyen apropóból születtek ezek a rajzok?

- Az előző bemutatónkat, az Ahogy azt az apám elképzelte című koreográfiát beavató színházi előadás keretében is játszottuk a IX. kerület négy-öt iskolájában. A fiatalokat próbáltuk bevonni a kortárstánc világába, megmutatni nekik azt az elméletet, amivel dolgozunk. Az volt a koncepciónk, hogy először megismerjük, hogy ők mivel foglalkoznak, mihez értenek, mivel töltik a napjaikat és erről az oldalról közelítjük meg a mi munkánk megismertetését. Egy alkalommal egy rajzot tanuló osztályban is tartottunk beavató órát. Először eljöttek hozzánk a táncstúdióba, ahol részleteket adtunk elő a darabból, amíg ők a táncosokat rajzolták. Míg más iskolásokkal csak a mozgásfoglalkozást csináltuk végig és utána jöttek az előadásokra. Láthatóan a rajzos osztály sokkal természetesebben tudta kezelni a meztelenséget, nem kérdezték, hogy miért ér a táncos herezacskója a linóleumra és hasonlókat. A grafikus tanulók irányokat, formákat, térhasználatot, karaktereket figyeltek meg és nem a meztelenség botrányosságát firtatták. A képeken felismerhetőek a táncosok, de nem az arcvonások, hanem a dinamika ábrázolása, a mozdulatok gyors megörökítése alapján. A rajzban is határozottan visszaköszönt az előadók karaktere, amire én is támaszkodom a koreográfiáimban.

- Nem hogy próba közben, de még egy a színháznál is intimebb közegben, beavató színházi előadásokon, fiatal és sokszor a kortárstánc világát nem ismerő közönség előtt is meztelenül táncolnak az előadók. Milyen úton jutottak el eddig a szenvtelenségig? Hogyan oldottátok fel a szégyenlősség béklyóit?

- Ez egy hosszú folyamat volt, már az Ahogy azt az apám elképzelte című előadásunk előtt fél évvel elkezdtünk ezen dolgozni. Először a próbákon egy zárt és biztonságos közegben táncoltak meztelenül, egymás között tették meg az első lépéseket, aztán egyre bővült a próbaterembe meghívottak köre. A meztelenséget egy idő után megszokja az ember, főleg akkor, ha pontosan tudja a célját, érzi a testén az értelmét ennek az útnak. Ha megérti, megérzi a táncos, hogy milyen gondolatiságot közvetít a meztelensége, akkor már nem merül fel benne, hogy ma nem akarok pucéran táncolni, ma meg jólesik levetkőzni.

Pirkad - Hodworks
Pirkad - Hodworks

- Meztelenül próbáltok. Mennyiben befolyásolja a táncmozdulatokat a meztelenség? Úgy képzelem, óvatosabb egy ruhátlan test.

- A bemelegítésen kívül valóban meztelenül próbálunk, ez elengedhetetlen. Például míg a balettszőnyegen a ruha megcsúszik, ezt gyakran használják is a táncosok, a bőr egészen máshogy viselkedik. Meg kell szokni, ahogy áramlik körülötted a levegő, a ruha nem szívja fel az izzadságot, síkos és egyben tapadós is lesz a tested. Én olyan szempontból is figyeltem a táncosokat a próbákon, hogy a bőrfelületük hogyan alakul át a feladatok hatására. Ez a nyers anyag, hogyan kezd kivörösödni, pirulni, az érintések, dörzsölések nyomán szinte megpirkad. A kihűlő testen pedig, mint ablakon a pára megül a verejték.

- A címadás ezek szerint a kipiruló bőr színére utal. Nekem egy másik gondolatom volt a címmel kapcsolatban. Egy interjúban ugyanis a következőket nyilatkoztad: „Reggelente sokszor megdöbbent, hogy élek. Hogy létezem. Mert nem mindig olyan egyértelmű. Ilyenkor szeretem letisztázni a dolgokat, és megfogalmazni, hogy engem mi érdekel..." A bemutató egy ilyen hajnali hangulatot is megragad esetleg?

- A cím több gondolatot, érzetet igyekszik megidézni. Egyrészt szól a változásról, a váltásról, amikor a sötétből nappal lesz, és általánosan, amikor valamiből valami más válik. Benne van a bőr kipirulása, a testek kimelegedése is ebben a szóban. A tűz, a felkelő Nap ereje. Benne van ebben egy szerelemi szál is, leginkább, mint a Rómeó és Júliában, mikor azt kívánják a szerelmesek, hogy bárcsak örökké tartana a pirkadat. „Az ég gyertyái csonkig égtek, a Nap / Lábujjhegyen áll a ködös hegyormon. / Elmennem: élet, és halál: maradnom." Egy fordulópontot is jelez a cím, mégis ekkor még nem válik el egymástól a fehér és fekete, szürkület van, nem tudni melyik a helyes út. Érződik, hogy valami el fog múlni és valami elkezdődik, de még ez sincs, meg az sincs. Ez a holtpont, talán épp az érzelmek csúcspontján. És valóban, amit te mondasz, az is megjelenik ebben a címadásban, az a megfoghatatlan, időn kívüli időpont, amit sokszor megtapasztalok, amikor alvás után hirtelen feleszmélek a lét és nem lét közötti határvonalat átlépve.