Lázár, Olimpia

Pintér Béla: "Az anyagi érdek felülírja a morált…"

2013.05.12. 10:22

Programkereső

Immár második darabjukkal vendégszerepelnek Pintér Béláék az Átrium Film-Színházban május 16-án és 17-én: a Parasztopera után a társulat négy éve bemutatott, A Soha Vissza Nem Térő című darabját nézheti meg a közönség. Az idén tizenöt éves társulat vezetőjével a Könyvfesztiválra megjelent drámakötetéről is kérdeztük az író-rendező. INTERJÚ

- Vissza tudod idézni, hogy több mint négy évvel ezelőtt mi indította el benned A Soha Vissza Nem Térő alapgondolatát?

- Két motívum is munkált bennem, de azt már nem tudom megmondani, hogy melyik volt az erősebb. Arra te is biztosan emlékszel, hogy a nyolcvanas években volt egy nagy szovjet-magyar beruházás, aminek a keretében magyar munkásokat vittek ki a Kaszpi-tenger melletti Tengizbe, hogy feltárják az ottani olaj-és földgázmezőket. Akkortájt ez egy mindenki által áhított munka volt, mert rengeteg pénzt lehetett vele keresni. Aztán kevesebb mint tíz év múlva kiderült, hogy történt ott valami, mert egyre-másra haltak meg - elsősorban tüdőrákban - az emberek. Azért is ismerem közelebbről ezt a történetet, mert többek között az én nagybátyám is a "szerencsések" között volt, akinek ez a csodás lehetőség az életébe került. Ez volt tehát a kiindulópont. (A Soha Vissza Nem Térő című előadásban egy négyfős magyar kisvállalkozás csípheti meg a lehetőségek lehetőségét, azaz a beszédes fantázianevű Fatalisztánban kereshetik magukat halálra. A bonyodalom abból származik, hogy csak hárman vehetnek részt a kihagyhatatlan küldetésben... - a szerk.)

Pintér Béla - A 42. hét
Pintér Béla - A 42. hét

- ... és a másik motívum?

- Nem is annyira egy másik motívumról van szó, hanem inkább a zenei matériáról. Nagyon gazdag és hatásos anyagnak tartom ugyanis a munkásmozgalmi dalokat, indulókat. Természetesen a tartalmukkal egyáltalán nem értek egyet, sőt egyenesen röhejesnek találom, éppen ezért a szövegeket át is írtam. Az "átírás" természetesen nem az én találmányom, ezt a mindenkori aktuális hatalom előszeretettel alkalmazza. A demagógia sajnos ma is hat, csak éppenséggel más lózungokkal működik ugyanaz a mechanizmus.

- Ez volt a (kettős) kiindulópont, amire egy nagyon erős, tulajdonképpen általános érvényű, örök emberi gonoszság rakódik - a leggyengébb láncszem, Kuncz bajtársnő eltiprása...

- Valóban. Ebben a darabban a kiválasztott munkaközösség három tagja csak azon az áron kapja meg az áhított munkát, ha kigolyózzák egyik társukat. Az anyagi érdek győz a lelkiismerettel szemben, felülírja a morált, tönkretesz barátságot, emberi kapcsolatot. Az pedig különösen bizarr, hogy a mozgalmi nóták dallamára tombol a vadkapitalizmus.

- Négy év után hogyan szólal meg benned ez a darab?

- Szerintem teljesen érvényes ma is. Egyébként nem szoktunk változtatni az előadásainkon. De szerencsére még a tizennégy évvel ezelőtti Kórház-Bakony is aktuális a mai napig, a 2009-ben bemutatott A Soha Vissza Nem Térő című előadásunkról nem is beszélve.

- Ha már az aktualitásoknál tartunk. Míg a Kórház-Bakony szerepel az idei Könyvfesztiválra megjelent, első drámakötetedben, A Soha Vissza Nem Térő és a Parasztopera nem kapott helyet ebben a mostani  kiadványban. Milyen szempontok alapján válogattad ki a kötetben olvasható nyolc színművet?

- Az első kötetbe a klasszikus szerkezetű darabok kerültek. Ha anyagi kereteink megengedik, megjelentetünk egy második kötetet is a formabontóbb szövegekkel. Ahol a zene a szöveggel egyenértékű - a Parasztopera és a Gyévuska esetében -, ott az előadás hangzóanyagát mindenképp mellékelni kellene a szöveghez, de A Soha Vissza Nem Térőnél is nagyon fontos például, hogy milyen dallammal szólalnak meg a mondatok. A mostani válogatásban két kivételt találhatunk: az egyik az első darabom, a Kórház-Bakony, amelyben elég fontos szerepet kapott a szöveg mellett a tánc; és a Tündöklő Középszer, amelynek az az érdekessége, hogy versben íródott.

- Azt értem, hogy milyen szempontok szóltak a mellett, hogy milyen színművek szerepeljenek az első drámakötetedben, de az mi alapján dőlt el, hogy ezzel a két darabotokkal, a Parasztoperával és A Soha Vissza Nem Térővel vendégszerepeljetek az Átriumban?

- Ennek elsősorban technikai okai voltak, amivel senkit nem untatnék. Egyébként bizonyos szempontból nem tartom kizártnak, hogy A Soha Vissza Nem Térőnek nagyobb ereje lesz az Átriumban, mint a Parasztoperának, mert ez a darab direktebb hatású. Németországban például elég komoly karrierje volt, hét-nyolc helyen játszottuk egy turné keretében, és nagyon szerették az ottani nézők. Nagyon remélem, hogy az Átrium nézőit is éppúgy megszólítja majd ez az előadás, mint ahogy az megtörtént külföldön, illetve vidéken az elmúlt évek során. Máskülönben tervezzük, hogy elővesszük a régi nagy sikerdarabunkat, A Sehova Kapuját, amit szintén az Átrium Film-Színházban fogunk játszani.