Árpád

Szőnyi Nóra: "Fel kell tenni a kis koronát"

2013.06.03. 07:08

Programkereső

Egy évvel a diploma megszerzése után a Magyar Állami Operaház magántáncosává léptették elő, a balett történetének gyakorlatilag minden fontosabb szerepét megkapta, visszavonulása óta pedig táncosok generációit nevelte fel. A Magyar Táncművészeti Főiskola végzős osztályának vezetőjével beszélgettünk.

-Kívülálló számára szinte beláthatatlanul korán, már négy éves korában magán balettmestere volt. Mikor kell elkezdeni készülni a táncos pályára?

- A kislányokat már nagyon korán elviszik, hogy mozogjanak és sikkesek legyenek.  Nem feltétlenül szükséges, hogy profi képzésben vegyenek részt, de az nagyon fontos, hogy már ilyen korban kialakuljon egy testtudat: melyik a jobb láb és melyik a bal, tudják a fejüket és karjaikat külön mozgatni, tehát valamiképp a koordinációs készséget kell fejleszteni ilyenkor. Ugyanakkor nagyon nem mindegy, hol és hogyan nyúlnak egy gyerekhez, sérülékenyek az izmok, éppen ezért óriási felelősség ilyen pici gyermekekkel foglalkozni. Ezért is van, hogy csak 8-9 éves korban kezdődhet meg a professzionális képzés. Nekem abban a hatalmas szerencsében volt részem, hogy egész kicsi apró kortól juttathattam el gyerekeket a diplomáig, láttam, hogy honnan hová lehet eljutni, és ez mind szakmailag, mind emberileg nagyon tanulságos volt.

Szőnyi Nóra
Szőnyi Nóra

- Nagyon korán osztottak önre önálló, szóló munkákat: gyakorlatilag az első évad után kikerült a karból és főszerepet kapott.

- Igen, ez egy nagyon gyors folyamat volt nálam. Többek között annak is köszönhettem, hogy amikor befejeztem a tanulmányaimat az Állami Balett Intézetben, kaptam egy lehetőséget, hogy kimenjek az akkori Leningrádba, a mai Szentpétervárra a Vaganova Intézetbe. Ez egy óriási jutalom volt, nagyon jól esett, hogy kiemeltek a sorból, és rengeteget tanultam az ott eltöltött egy év alatt. Minden táncosnak az a vágya, hogy mielőbb kikerüljön a karból és szólómunkákat kapjon.  Látom ezt a tanítványaimon is és nem is szabad letörni a reményeiket, minden pályát így kell indítani. Aztán később, ha egy együttesben testhezálló feladatokat kapnak, és egészséges munka folyik, akkor idővel látni fogják, hogy mi az, amit valóban el tudnak táncolni. Ha az embernek van egy egészséges önértékelése, és nem zavarodik össze, akkor nem lesz nagy csalódás a vége. Nagyon fontos, hogy a tanítványainkban kialakítsunk valamiféle egészséges önkritikát és ugyanakkor önbizalmat is. Ez egy nagyon nehéz feladat.

- A magyar balett egyik legmeghatározóbb alakja, Lőrincz György volt a mestere. Hogyan emlékszik vissza rá?

- Fantasztikus mester volt, életem egyik legmeghatározóbb személyisége, nyugodtan mondhatom, hogy a szüleim után ő volt rám a legnagyobb hatással.  Amikor én tanultam, akkoriban még ugyanaz az egy mester vitt végig bennünket, engem tíz éves koromtól kezdve nyolc éven át tanított. Ő pottyantott ki az Operaház színpadára, és utána is nagyon sokáig ott volt mellettem, hiszen az Opera igazgatója volt akkor.  Mindig nagyon reálisan és korrektül nézte a világot, de eközben folyamatosan rajta volt a szeme a növendékein.

Magyar Táncművészeti Főiskola vizsgakoncert
Magyar Táncművészeti Főiskola vizsgakoncert

- A pedagógia szempontjából volt olyan módszer, amit konkrétan tőle vett át és alkalmazott a későbbiekben?

- Mikor elkezdtem a pedagógusi pályámat, ő még aktív volt, abban az értelemben, hogy bár már nem volt az Operaház igazgatója és már nem is tanított, de folyamatosan tanult és képezte magát. Többször megkerestem akkoriban, mert az ember ugyan végigmegy egy pályán és számtalan tapasztalatot szerez, ezeknek az ismereteknek az átadása korántsem olyan egyszerű feladat. Számomra megdöbbentő volt, hogy a tanítványaim miért nem értik, amit mondok. Persze, az is sokszor közrejátszik, hogy tizenéves korukban a gyerekek még szeretnek lázadni, elfáradnak, esetleg nincs kedvük az adott feladathoz. Végül rájöttem, hogy nem indulhatok ki magamból, mert amit az ember önmagától elvár, azt nem feltétlenül szabad elvárnia másoktól, minden esetben egy új, egyéni utat kell találni a diákokhoz. Kifejezetten kudarcnak éltem meg, hogy nem mindig tudtam hatni a tanítványaimra. Egyszer aztán megkértem Lőrincz Györgyöt, hogy jöjjön be és nézzen meg egy órát, majd mikor végeztünk, azt mondta: „Idefigyelj, mielőtt benyitsz, vedd fel szépen a koronádat és csak azután lépj be. Hidd el, utána minden úgy lesz, ahogy te szeretnéd". Erre a fajta határozottságra eleinte nagyon nagy szükség van. Aztán persze a későbbiekben mindig kialakul egy olyan személyes viszony, amikor már nincs szükség ilyesmire, amikor már félszavakból is megértjük egymást.

- Kicsit szomorúbb téma, de nem tudom megkerülni. Az utóbbi időben több helyről lehetett hallani, hogy nagyon erősen megcsappant a főiskolára jelentkezők száma. Mi lehet ennek az oka?

- Sajnos nagyon meghatározza életünket a pénz, a táncos pálya pedig nem feltétlenül jelent egyet a biztos megélhetéssel. A mi időnkben, a '70-es, '80-as években nagyon megbecsülték a művészeket, és ezalatt nem csak a táncosokat értem. Rengeteg olyan folyóirat volt, ahol nem telt el úgy hét, sőt nap, hogy ne foglalkoztak volna az Opera együttesével. Én személy szerint - függetlenül attól, hogy nagyon sok szép feladatot eltáncoltam - nem voltam soha egy sztár típus, a kollégáim sokkal látványosabban élték az életüket, jobban a rivaldafényben voltak, mégsem volt olyan hónap, hogy ne lettünk volna címlapon. Mindig megjelent a napilapokban, hogy új beállók vannak az Operaházban, hogy a lebetegedett művészeket éppen aznap este ki helyettesíti.  Nagyon nagy megbecsülésnek örvendtünk, ha az utcán megkérdezett egy járókelőt, akkor az tudta, hogy kicsoda Orosz Adél, Lakatos Gabriella, Kun Zsuzsa.

Magyar Táncművészeti Főiskola
Magyar Táncművészeti Főiskola

- Ugyanakkor mintha a kisebb társulatok újra megint szem előtt lennének.

- Igen, ezt én is érzem, mintha újra lenne valami kis mozgolódás. Ehhez az is hozzátartozik, hogy sok modern társulat van és én ezt nagy örömmel látom. Ezeknek az előadásoknak van egy nagy és fiatal közönsége, ami külön jó hír. Ez persze részben igaz az Operaházra is, de nem szabad kizárólag ott leragadni, mert ami színvonalas és minőségi munka, annak helyszíntől függetlenül van létjogosultsága.

- Júniusban lesz látható a végzős osztály vizsgamunkája. Hol tart most a próbafolyamat?

- Jelenleg épp a vizsgakoncertünk harmadik részére készülünk, Andrea Merlo koreografálja az osztályt Vivaldi zenéjére. Idén tizenegy fiú és hat lány végez. Mostanra hagyomány lett, hogy a vizsga harmadik része valamelyest eltér a klasszikus balettől és kicsikét a mai, modern tánc felé próbáljuk eltolni a produkciót, hiszen a mai táncosokkal szemben nagy az elvárás: nemcsak a klasszikus balettben kell tudniuk teljesíteni, hanem a modern és a kortárs táncban is otthonosan kell mozogniuk. A főiskolára az utóbbi időben bevontunk modern tánc irányzatait képviselő pedagógusokat is, de mindannyian azt valljuk, hogy a modern táncot igazán magas színvonalon az tudja űzni, akinek megvan a klasszikus alapja.