Valér

Lehár Ferenc dallamaival érkezik az új balettpremier

2014.02.14. 07:04

Programkereső

Párizsban játszódó történet, angol koreográfus, magyar zeneszerző, a Balkánról származó szereplők és az első világháború előtti idők nosztalgikus hangulata. Összeurópai mű, mondanánk most, a 21. század elején. Erkel Színház frissen felújított épületében várja a tánc szerelmeseit, a Magyar Nemzeti Balett ugyanis február 22-én mutatja be Ronald Hynd háromfelvonásos balettjét, A víg özvegyet.

Sokféle történet képezte már táncjáték alapját. Regény (Elfújta a szél), vers (A bahcsiszeráji szökőkút), dráma (Rómeó és Júlia) vagy mese (Csizmás kandúr) alapján számtalan balett készült az elmúlt évtizedekben. A történelmi téma (Mayerling), a képzőművészeti ihletettség (Caravaggio), netán a film (Ollókezű Edward) már sokkal ritkább. Egy kéz elég ahhoz, hogy megszámoljuk azokat a darabokat, amelyek operákból készültek (Az aranykakas, Hoffmann meséi, Carmen). De hogy valaki operettből merítsen ötletet, az merőben újszerű! Pedig ez történt Ronald Hynddal, aki vette Lehár Ferenc korszakalkotó nagyoperettjét, A víg özvegyet és balettszínpadra ültette át.

Ha visszakanyarodunk a cselekményes balettekhez, akkor feltűnő, hogy ezek zöme valamilyen drámai történetet dolgoz fel, vagy csak a mondanivalója tragikus. A hazai repertoárban a mesebaletteket leszámítva kevés vidám táncjáték szerepel, csak a Coppélia, a Sylvia, A rosszul őrzött lány és a Makrancos Kata sorolható ide. Nincs ez másképp külföldön sem. Úgy látszik, hogy időtálló balettkomédiát nehezebb készíteni.

Kozmér Alexandra
Kozmér Alexandra

Éppen ezért érdemel figyelmet A víg özvegy balettváltozata, amelynek ősbemutatója 1975-ben volt Ausztráliában. Azóta sokfelé játszották a világon, és mindenütt nagy tetszést aratott a jelenleg nyolcvankettedik évében járó brit koreográfus munkája. Ronald Hynd feleségével - a korábban szintén táncművész - Annette Page-dzsel és a karmester-zeneszerző John Lanchberyvel jegyzi a balettet.

S hogy mi lehet a folyamatos siker titka? Először is a zene, hiszen Lehár Ferenc fülbemászó muzsikáját a világon mindenhol kedvelik. Dallamai, drámai feszültséget sem nélkülöző tablói, zseniális fináléi, az opera zenei építkezésmódját felhasználó komponálási stílusa és a gyönyörű hangszerelés a világon mindenhol osztatlan sikert arattak. Magyarországon a Kálmán Imre-operettek melódiáit talán többen ismerik, hiszen ezek - a bécsi keringő mellett - inkább gyökereznek a magyar szívhez oly közel álló csárdás és verbunkos zenében, Lehár Ferenc A víg özveggyel mégis új fejezetet nyitott az operettek történetében. A legfontosabb természetesen az, hogy az egymást érő gyönyörű melódiák magukkal ragadják a hallgatóságot. Csekély húzásokkal és az énekelt szólamok zenekari átirataiból áll össze a balett zenéje. Éppúgy felcsendül benne a Vilja-dal, mint a híres Víg özvegy-keringő.

Aliya Tanykpayeva
Aliya Tanykpayeva

Ma már furcsán hat, hogy Lehár Ferenc operettjének 1905-ben nem jósoltak nagy sikert. A hányatott életű hegedűs, majd katonakarmester pályája elejétől kezdve komponálni szeretett volna, azonban mindig akadály gördült elé. Első igazi színpadi sikere A drótostót volt, amelynek gyengeségéül a szövegkönyvet rótták fel. Ez után írta meg A víg özvegyet, amely Gál György Sándor véleménye szerint bőségesen kárpótolta a szerzőt, és egyben az operett műfaját is forradalmasította, hiszen szakítást jelentett a valószínűtlenségekkel és a lokálpatriotizmussal.

A balett cselekménye könnyen követhető, hisz az eredeti operett jól bevált fordulatait alkalmazza. Nem véletlenül, hiszen a Balanchine-nak tulajdonított mondás szerint „a balettben nincsenek anyósok", ugyanis maga a műfaj nem alkalmas az ilyen irányú, bonyolultabb közlésre. Aki emlékszik még a Mayerlingre, az pontosan tudja, mennyire nehezen azonosítható a sok szereplő műsorfüzet nélkül, sőt időnként még azzal együtt is. A víg özvegy esetében erről szerencsére szó sincs!

A történet szerint a kis balkáni állam - Pontevedro - pénzügyi megmentése érdekében a párizsi mulatók hírhedt alakjának, Danilo Danilovics grófnak el kellene vennie feleségül Glavari Hannát, a dúsgazdag özvegyet. A két főszereplő korábban szerette egymást, de Danilo családjának ellenzésére nem keltek egybe. A viszontlátástól szerelmük újra fellángol, csakhogy Danilót zavarja Hanna óriási öröksége és az a kis félreértés, hogy Nyegus, a követség titkára meglátja Camille de Rosillont egy hölggyel a kerti pavilonban. Hogy Hanna Valencienne-t megmentse a nyilvános botránytól, azt állítja, hogy ő randevúzott a francia gavallérral. Így Danilónak már nincs kedve elvenni a számára kiszemelt asszonyt, Zeta Mirko terve pedig dugába dőlni látszik.

Apáti Bence
Apáti Bence

A harmadik felvonásban Hanna fényes estélyt rendez Danilo tiszteletére, amelyen orfeumi grizettekkel szórakoztatja a férfit. Maga Hanna rántja le a leplet a pavilonban történtekről, ezáltal elhárul az akadály az elől, hogy Danilo elvegye az özvegyet. Az asszony öröksége végül az új férjre száll, így Danilo és Hanna boldogok lehetnek. Valencienne hűséges marad férjéhez, ráadásul még a mesés vagyon sem kerül ki Pontevedróból.

Nagyon hálás karakterekkel találkozhatunk a balettben, hiszen Hanna szerepe egyszerre elegáns és virtuóz. Danilo gróf szerethető, korhely fickó, igazi bohém nemes, sok, szinte már akrobatikus tánclépéssel. Külön szerencse, hogy a betanítást John Meehan végzi, aki az ősbemutató Danilója volt. Valencienne és Rosillon ugyancsak rokonszenves szerelmesek, kettőseik igazán mutatósak; nem is szólva a karakterszereplő Zeta Mirkóról és Nyegusról. Humorral teli figuráiktól és a balett miliőjétől az ember visszarepülhet a „Nagy Háború" előtti Párizsba, amit kiválóan mutatnak meg a látványos, táncos tablók. Ezekben megfigyelhetjük a keringő utolsó európai virágzását, a néptánc ihletésű karaktertáncokat és a párizsi mulatók nagystílű hangulatát. A Ronald Hynd által koreografált lépések igényesek és szellemesek, ugyanúgy nehéz feladat elé állítják a tánckart, mint a szólistákat, s mindeközben szórakoztatják a nézőket. Nem véletlen ez, hiszen Hynd mester az angol iskolán nevelkedett, Frederick Ashton és Ninette de Valois balettjeiben táncolt, és kortársa, táncosa volt olyan - a brit második generációhoz tartozó - alkotóknak, mint Kenneth MacMillan vagy John Cranko. Későbbiekben társulatvezetőként és koreográfusként bontogatta tehetségét többek között a Bajor Állami Opera balettegyüttesénél, az English National Ballet-nál és számos egyéb társulatnál. Műveit Európán kívül Ausztráliában és Amerikában is sikerrel tűzik repertoárjukra a klasszikus együttesek. Mindezek pedig garanciát jelentenek arra, hogy a hazai közönség is szívesen fogadja majd A víg özvegyet, hiszen ebben a balettben lehetőség nyílik a Magyar Nemzeti Balett egyik erősségek bemutatására: a kidolgozott karakterábrázolásokra.