Valér

"Szerencse, hogy a táncban nincs kiejtett szó"

2015.03.20. 12:59

Programkereső

Március 21-én a Hagyományok Háza új sorozatában ismert néptánc koreográfusok kerülnek fókuszba. A szombat esti programon Novák Ferenc Széki Rómeó és Júlia című előadása látható a színpadon, melyet egy Juhász Zsolt koreográfiáiból válogató műsor követ. Az alkotókkal a néptánc jelenlegi helyzetéről beszélgettünk. INTERJÚ

A Fókuszban a koreográfusok című program egyik célja, hogy párhuzamba állítsa a régi értékeket és a jelen kor diktálta új kérdéseket, az arra adott aktuális válaszokat. Beszélhetünk a néptánc koreográfiában jelenkori, új kérdésekről, változásokról?

- Novák Ferenc: Azok a néptánc koreográfusok, akik a táncszínház területén dolgoznak, azok bizony tudnak választ adni az új kor kérdéseire. Ez a folyamat már az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején elkezdődött, az én generációm, Szigeti Károly, Györgyfalvai Katalin, Pesovár Ernő, Galambos Tibor vezette be először az irányzatot a néptáncban. Azt volt az elképzelésünk, hogy nem csak a tiszta, népi forrást szeretnénk bemutatni, hanem abból szeretnénk valamit alkotni, hiszen nekünk is van véleményünk az aktuális társadalmi helyzetről, az emberi érzésekről, és azt meg is szeretnénk mutatni. Alapanyag bőven van, hiszen a kárpát-medencei néptánc nagyon gazdag, amellyel minden aktuális társadalmi és emberi problémára választ lehet adni. A nagydíjas koreográfiáim a hatvanas-hetvenes években mind az erőszakról szóltak, akkor úgy éreztem, hogy erről kell beszélni. A Betlehem az erőszakról szólt, pontosabban arról, hogy a kisembert ne gyűrje maga alá a hatalom. Nem igazán szerettek érte, de ez nem volt baj, nem bántottak minket ezért. Az a szerencsénk a színházzal ellentétben, hogy a táncban nincs kiejtett szó.

Novák Ferenc
Novák Ferenc

- Juhász Zsolt: Természetesen én is próbálom aktualizálni a néptáncot a mai kor nyelvére, megmutatni azokat az érzéseket, hangulatokat, a világunkat érintő súlyos kérdéseket, amik foglalkoztatnak. Az urbánusabb, kortárs irányt képviselem a néptáncon belül, azzal együtt, hogy a hagyományápolás törekszem. A néptánc azáltal elevenedik meg, hogy átszűrjük a mán, ezáltal lesz vibráló és élő a befogadó közönség számára.

- Ma milyen kérdések foglalkoztatják a koreográfusokat?

- NF: Nem törekszem rá, hogy új témájú darabokat csináljak, de gondolkodom rajta, hogy készítek egy paraszt Lüszisztratét. Sajnos még ma is nagyon aktuális a történet, hiszen szerte a világban háborúk dúlnak. Tudnék mondani néhány országot, ahol a nőknek nem szabadna lefeküdni a férjeikkel addig, amíg azok abba nem hagyják a háborúskodást.

- JZs: Engem általában maguktól megtalálnak a témák, sokszor az utcán jön szembe egy darab ötlete. Tatáék (Novák Ferenc Tata - a szerk.) korában sok korlátozó tényező volt, akkoriban nem lehetett bármit kimondani. Ma is vannak korlátok, de azt már más tényezők határozzák meg. Ma épp a hagyományos értékeket hordozó kulturális gyökereket kell újra megmutatni.

- Mit jelent az "öntevékeny együttes", akire szintén a program résztvevőiként számítanak. Mi a szerepük van a színpadi néptáncművészetben?

- NF: Az öntevékeny néptáncegyüttesek azok az együttesek, akik nem hivatásos formában űzik a néptáncot és szerintem nagyon fontosak a magyar néptáncművészetben. Talán néhányan megharagszanak érte, de úgy érzem, hogy a hivatásos együtteseknél is fontosabbak. Magyarországon a hivatásos néptáncművészet az amatőr mozgalomból nőtt ki a második világháború után. Sajnos Magyarországon egy hivatásos táncos pálya az nem egzisztencia, az egyenesen éhenhalás. Az amatőr táncosok között rengetegen vannak, akik abszolút hivatásos szinten táncolnak. Amikor évente megrendezik a néptánc antológiát, ahol az ország tizenhat legjobb tánccsoportja lép fel, akkor azokból két hivatásos együttest is össze tudnék állítani, olyan ragyogó táncosokat látok az együttesekben. Ha belegondolunk abba, hogy Magyarországon 80 000 gyerek táncol a művészeti alapiskolákban, és majdnem ennyien táncolnak amatőr néptáncegyüttesben, akkor látjuk, hogy ez egy óriási tömeg. Ha ők nem képviselnék mindenütt az országban a színházban is ezt a kultúrát, akkor sokkal szegények lennénk, mert a három hivatásos együttes nem tudja betölteni ezt a hatalmas igényt ezt a szerepet. Sehol a világon nem ismerek a magyar néptáncművészethez foghatót.

Juhász Zsolt
Juhász Zsolt

- Tapasztalt koreográfusként hogy látják, a régi darabok, előadások ugyanazzal a koncepcióval állíthatók ma is színpadra, vagy szükség van arra, hogy a mai kor emberére, egy új generáció érdeklődésére szabják?

- NF: Azok a darabok, amik annak idején erősen hatottak a közönségre, azok a mai környezetben is megállják a helyüket. Vannak persze olyan művek, amibe bele lehet és bele is kell egy kicsit nyúlni, felfrissíteni őket. Ilyen lesz például a most szombaton a Hagyományok Házában megtekinthető Forrószegiek széki Rómeó és Júlia című előadása is, ami eredetileg a Honvéd Táncegyüttessel készült, és most a Bihari Együttes újította fel erre az alkalomra. A témája örökérvényű, aminek a Széken a múlt század elején valóban megtörtént tragikusan végződött szerelmi történet az alapja. A darab egyébként hatalmas nemzetközi siker volt, rengeteg díjat nyert és nagyon jó kritikákat kapott Európa-szerte.

- JZs: Nemrég felújítottuk a Duna Művészegyüttessel a tizenöt évvel ezelőtt készült A szabadsághős - Kossuth Lajos üzenete című történelmi koreográfiánkat és a felújítás után azt éreztem, hogy ennyi idő után nagyon máshogy fogalmaznék meg gondolatokat. Nem gyökeresen változtatnék, de lehetne finomítani, aktualizálni a darabot. A korábbi előadások értelmezésénél sokat segít az, ha az előadás után egy moderált beszélgetés keretében az alkotók megvilágítják azt, hogy mi volt a korra jellemző színházi gondolkodásmód. A Hagyományok Házában a Fókuszban a koreográfusok című sorozatot eszerint tervezték a műsor szerkesztői, mivel a műsor után Péter Mártával beszélgetnek majd az alkotók.