Szilárda

A papírhajó könnyen szakad

2015.06.02. 06:57

Programkereső

A Színház- és Filmművészeti Egyetem első fizikai színház évfolyamán végzett Varga Krisztinát korosztálya aktuális, mozdulatokkal is elbeszélhető kérdései foglalkoztatják. A Persona és a Hosszútávfutár című munkái után június 20-án az emigrálás témáját feldolgozó Papírhajótörötteket mutatja be a Bethlen Téri Színházban. INTERJÚ

- Nemrég azt nyilatkoztad, hogy „fizikaisként" már sokkal kevésbé emocionálisan éled meg a táncot, mint azelőtt, hogy bekerültél a Színművészeti Egyetemre. Mi értékelődött át benned azóta?

- Az érzelem kifejezése és annak megélése felől átterelődött a hangsúly bennem a történet elmesélése felé. Mivel a fizikai színházban speciálisan színház és tánc kapcsolódik össze, ezért az egyetem alatt az kezdett inkább foglalkoztatni, hogy miként tudok párbeszédet vagy monológot teremteni a mozgáson keresztül azokon a pontokon is, ahol nem használok szöveget. Vagyis hogyan tudom azt elérni, hogy a néző ne csak egy érzetet, egy benyomást kapjon a mozdulatokból, hanem konkrét gesztusokat és szituációkat.

- A Papírhajótöröttek című előadás, ami egyben a diplomamunkád is volt, mire utal ezzel a címadással?

- A papírhajó több dologra is utal. Az alkotás során először az előadás szövege született meg, mert nem kész szövegkönyvből dolgoztunk, hanem az emigrálás témáján belül magunk kerestünk színpadra állítható jeleneteket. Eredetileg ezek egy író által elképzelt gondolatok arról, hogy egy külföldre vágyódó ember milyen szituációkba kerül: miért megy ki, hogyan érzi ott magát. Bár a szöveget végül teljesen elhagytuk, és maradt a mozgás, de a papír egyrészt erre utal. Másrészt arra, hogy a papírnak van egy nagyon sérülékeny mivolta is. Hiszen a vízre rakott papírhajó elázik, szétomlik, könnyen elszakad, ezért vigyázni kell rá. A hajótörés pedig egyértelműen utal az elvándorlás és számkivetettség témájára.

- Az elvándorlás témája nagyon aktuális ma Magyarországon, amit nemcsak a társadalmi statisztika igazol, hanem az is, hogy egyre több alkotó foglalkozik a jelenséggel. Ilyen például a Speak Easy Project által készített Menjek/Maradjak dokumentumfilm-sorozat és a Katona József Színházban bemutatott Illaberek című előadás is. Ezek hatottak rád is?

- Én is láttam a Katonában Máté Gábor előadását, bár amikor megszületett a fejemben a saját darabom témája, akkor még nem tudtam, hogy párhuzamosan készül egy hasonló témájú előadás is. Én egész egyszerűen egy olyan problémakört kerestem, ami nagyon mai. Érzem magamon, hogy az mozdít meg igazán az alkotásban, ami valóban érint minket, ezért nem akartam egy klasszikust elővenni. Személy szerint azért is foglalkoztatott, mert a bátyám Németországban él, és a témakeresés időszakában sokat beszélgettem vele a kinti életről.

Varga Krisztina
Varga Krisztina

- A te előadásod inkább az elindulás motivációjával akar foglalkozni, vagy rávilágít arra, hogy külföldön mennyire lehet magyarként gyökeret verni?

- Állapotokat mutatok meg, amikben erősen jelenik meg a talajvesztettség érzése, ez az egyik alapmotívum. Különböző karakterek vonulnak fel az előadásban, akik nem egy társadalmi rétegből jönnek, mégis azonos élethelyzetben vannak. Van köztük színésznő, futár, világjáró és hajléktalan is. Nem akarom nagyon sötéten felfesteni a helyzetet, de akkor is fontosnak érzem ábrázolni azt a bizonytalansági állapotot, ami a külföldre vándorló társainkat jellemzi. Én elsősorban nem azt mutatom meg, hogy miért távozik valaki, hanem azt, hogy kint mi történik vele. Ezt a helyzetet árnyalja majd, hogy a különböző karakterek miként hatnak egymásra az idegen környezetben.

- Milyen érzéseket tapasztalsz ezzel kapcsolatban az egyén szintjén?

- Elsősorban a tehetetlenség megélését. Úgy látom, ezt az okozza, hogy tehetséges fiatalok vagy akár nem annyira fiatalok is nagyon komoly egzisztenciális problémával küzdenek itthon. Sokan nem csak a saját szakmájukban, hanem sehol máshol sem találnak munkát.

- Most már felnőtt egy olyan generáció itthon, akik érzik, hogy feladatuk van akár külföldön is, és nem várják a lehetőséget, hanem megteremtik azt a maguk számára. Te is szívesen dolgoznál külföldön?

- Akkor igen, ha úgy érezném, hogy nincs itthon helyem. Persze valóban nem mindegy, hogy az ember azért indul neki, mert tudatos és világpolgár akar lenni, vagy azért, mert azt érzi, hogy nincs más választása, mint új helyet keresni. Sajnos egyre több emberre az utóbbi igaz, vagyis az, hogy kényszerből mennek el. Engem pedig az érdekelt, hogy a nem saját akaratukból távozók hogyan tudnak megküzdeni egy másik országban.