Árpád

"A metróban illegálisan fotóztunk"

2015.07.24. 06:22

Programkereső

Néhány hónappal ezelőtt a táncszakma és a média egyszerre kapta fel a fejét egy szokatlan, szemet gyönyörködtető fotósorozatra. A New York-ból induló Balerina Project ötletét újraértelmezve Dóra Tünde balerinákat kezdett fotózni Budapest legizgalmasabb helyszínein. Az eredmény nemcsak meggyőző, hanem üzenetértékű is. INTERJÚ

- A Ballerina Project Hungary kapcsán már sok mindent lehetett olvasni a lapokban, de rólad csak annyit tudunk, hogy táncos múlttal rendelkezel. Fotósként vagy táncosként végeztél?

- Van táncos múltam, de a jogi egyetemre jártam, és egy ideig egyáltalán nem volt közöm a kreatív szakmához. A fotózást nem iskolában tanultam, hanem autodidakta módon, gyakorlással képeztem magam. Eleinte nem is fotóztam, hanem utómunkával foglalkoztam, azt is magam sajátítottam el. Ezek mellett a balett és a showtánc éveken át jelen volt az életemben, de idővel választanom kellett: végül a táncot teljesen feladtam, és onnantól kezdve minden időmet a fotózásnak szentelem.

[imageId=fa592753-129a-44a2-b589-13f6bb2d4a98]

- New York-ban inspirálódtál az eredeti projekttel kapcsolatban?

- Amerika az egyetlen földrész, ahol még sosem jártam, pedig sokfelé utaztam már a világban. A Ballerina Project tehát ettől függetlenül fogott meg, amikor pár évvel ezelőtt Dane Shitagi fotói körbejárták a világot. Akkor kezdtem el azon gondolkozni, hogy kellene valami olyat csinálni, amit itthon még senki. A New York-i koncepciót adaptáltam, eleinte a fotókat is hasonlóra készítettem, de most már ezeket elengedtem. Amikor beindult a Ballerina Project Hungary, akkor elkezdtem a saját ötleteim alapján továbbvinni a sorozatot, ezért is akarom átnevezni például a Ballerina Project Hungary oldalt később Ballet and the City-re. Ez fontos részlet, mert a mostani elnevezés alapján csak nőket tudok fotózni, én pedig szeretnék férfi balett-táncosokat is lencsevégre kapni. Terveim közt szerepel az is, hogy külföldre menjek egy továbbgondolt projekttel, mivel más országokban nem foglalkoznak úgy az ötlettel, ahogyan én itthon.

[imageId=269d8af7-52e2-4e29-b854-c8632503ad3d]

- Kik az alanyaid és mi szerint választod ki őket?

- Csak az Operaház, a Magyar Táncművészeti Főiskola és az Operettszínház táncosaival fotózok. Ezek közül is elsősorban az Operaház tánckarával dolgozom. Korábban hirdettem meg castingot a fotózásban részt venni kívánó táncosok számára, de a jelentkezők között voltak olyanok, akik nem tudták olyan pontosan megcsinálni a mozdulatokat, ahogy azt a projekt megkívánja. Ezekre a kritériumokra odafigyelek, mert nem mindegy, hogy a balerina miként tartja a lábát a fotón. Ebben pár profi táncos is segítségemre van, akik ellenőrzik, hogy helyesek-e a tartások az adott képen.

[imageId=fe5f7993-df9d-4d64-a55a-e28860d81af4]

- A balett még mindig elég szigorú falak mögé van zárva, az átlag kultúrafogyasztó pedig keveset tud a műfaj sajátosságairól. Neked mi a tapasztalatod és célod a projekteddel?

- Elsősorban az a célom, hogy a balettet közelebb hozzam a hétköznapokban. Főként azokat az embereket szeretném megszólítani, akiknek van igénye a kultúrára, érdeklődnek a tánc iránt, de esetleg nem járnak operába, és nem jut el hozzájuk az információ. Emellett célom az is, hogy a projekten keresztül ezeket a kiemelkedően tehetséges táncosokat még jobban előtérbe helyezzem. Fontosnak érzem, hogy foglalkozzunk velük, és sokan megismerjék őket. Sajnos az az általános benyomásom, hogy amikor a fotózáskor egy balerinával megjelenünk az utcán, akkor az emberek gyakran nem ismerik fel a jellegzetes ruhadarabokat se. A spicc-cipőt és a balettruhát látva is sokszor hallottuk azt a kérdést, hogy: „ő egy táncos?" Én szeretném, ha ezen javítani tudnánk.

[imageId=23d89cf7-abf9-4006-81e1-2a0991f48125]

- A Ballerina Project Hungary ugyanakkor nem csak a táncról szól, hanem egy világvárost és a városi életet is főszereplővé teszi.

- Ez a projekt a balett bemutatása mellett egy kicsit a Budapest-imázst is építeni kívánja. Egyre felkapottabb és népszerűbb hely lett a város a külföldiek körében is, én pedig szeretném azt a részét erősíteni, hogy nemcsak legénybúcsúk miatt érdemes idejönni, hanem a város kultúrájáért is.

[imageId=5e7197bf-fe91-452d-b6c4-9df994fbc931]

- Alapvetően kétféle helyszínt láthatunk a képeiden: egyrészt a turista látványosságok - Lánchíd, Hősök tere, Parlament - előtt fotózod a táncosokat, másrészt hétköznapi tereket választasz, ahol kontrasztba állítod a balerinákat egy kevésbé pompás közegben.

- Az eddig bemutatott helyszíneken kívül még sok ötlet van a fejemben. A többi budapesti látványosságon kívül ki akarunk menni még a Csepel Művek gyárépületeibe, illetve egy homokbányába, de ugyanígy érdekel egy sorozat egy luxusszállodában is. Az iBike Budapest volt az első olyan rendezvény, ahol az embereket mint hátteret használtam a képeken, előtte mindig arra törekedtem, hogy olyan helyszínt találjunk, ahol nincsenek rajta mások. A metróban készített fotókat például hajnalban, az utazó tömeg elindulása előtt készítettük, ráadásul teljesen illegálisan. Egy idő után a biztonsági őrök kiküldtek minket a metró területéről, mert túl sok állomáson tűntünk fel fényképezőgéppel.

[imageId=f23c08a9-06e4-45a7-b38c-1a5273171b01]

- Ha szabadon választhatnál külföldi balettsztárt, akkor kiket fotóznál le a legszívesebben?

- Maria Kochetkovát a San Francisco Ballet-tól, Misty Copelandet, aki az American Ballet Theatre-nél táncol, és gyönyörűen kidolgozott testtel rendelkezik. Férfiak közül pedig a világ egyik legtehetségesebb táncosát, Szergej Polunyint.