Pandora, Gabriella

Dupla Kylián-premiert tart a Magyar Nemzeti Balett

2016.01.25. 16:08

Programkereső

A női és a férfi lét mélységeire kérdez rá a Fehér, fekete – Ellentétek vonzásában című est két, most debütáló darabja, a Falling Angels, illetve a Sarabande, melyeket az Etűdök című egyfelvonásossal együtt január 29-én mutatnak be az Erkel Színházban.

Jiří Kylián most színre kerülő két darabja az ellentétek feszítő erejével hat. A fekete-fehér, fény és árnyék, férfi és nő kettősségére épülő koreográfiák az élet nagy kérdéseit vetik fel, miközben a feleletalkotást a nézőre bízzák.

A 1990-ben készült Sarabande kompozíciót hat fiatal férfi mutatja be – előadásuk abban mindenképpen egyedülálló a táncszínpadon, hogy a balettosok ezúttal hangjukat is hallatják.

A darabot Bach hegedűre írt d-moll partitájának lassú sarabande-tétele índítja, a nyitóképben pedig a Férfi születését látjuk. A középső részben Dick Heuff elektronikus hangokból, kiáltásokból, zihálásokból álló zenéje szól, eközben jelennek meg a férfilét stációi, melyek közt az agresszivitás és a szexualitás éppúgy jelen van, mint az érzékenység és a tiszteletteljesség, a fontosság és a hasznavehetetlenség tudata. Az utolsó képben a mozdulatok és a visszatérő klasszikus muzsika összhangba kerülnek, megszaporodnak a balettlépések, puhább, érettebb mozdulatok jelennek meg, amelyek végül valamiféle ünnepélyes harmóniát hagynak hátra. Az alkotás több inspirációs forrásból táplálkozott: Bach muzsikája, a sarabande nevű barokk tánc, Kylián saját gondolatai a férfinemről, sőt még egy japán beavatási teaszertartás is szerepelt az ihlető élmények között.

A sarabande eredetileg egy közép-amerikai eredetű, a telepesek által Spanyolországba vitt, majd a 16. században egész Európában elterjesztett szenvedélyes, gyors szerelmi tánc, amely a 17. századi francia udvarban lassú, 3/4-es, ünnepélyes variációvá változott. Eredeti, erotikus jellege idővel elhalványult, Kylián koreográfiájában azonban ismét szerepet kapott.

A minimalista látványvilágú Falling Angels című koreográfiában nyolc táncosnő jelenik meg a színpadon, egyszerű sötét dresszben. Kylián meghatározása szerint a balett valójában egy tanulmány, amely minden műalkotás két alapvető összetevőjéről, ellentétes alkotóeleméről, a fegyelem és a szabadság kettősségéről szól. A „bukott angyalok” Steve Reich többszörös Grammy-díjas amerikai zeneszerző rituális atmoszférájú dobzenéjére táncolnak, sodró lendülettel ábrázolják a női psziché emberi és művészi oldalait, amelyekben a csábítás, az anyaság, a szenvedés, az önérvényesítés mind megjelenik. A színpadot néha „mennyei” fehér fény árasztja el, máskor a fénnyel ki-ki saját négyszögű, cellaszerű, vagy folyosóhoz hasonló mozgásteret kap. A mozdulatok egyszerűségükben is lenyűgözik a nézőt, kombinációik (szóló, csoport, kánon, tükörkép) pedig megsokszorozzák a testek térbeli megjelenítéseinek lehetőségeit. A karok és kézfejek az irányítottság és a szabadság kettősségét, az engedelmesség és szabad akarat küzdelmét jelenítik meg.

Az est záró műsorszámaként visszatér Harald Lander egyfelvonásosa, az Etűdök. A darabot 2014-ben mutatta be a Magyar Nemzeti Balett, ugyancsak az Erkel Színházban. A kiemelkedő technikai felkészültséget igénylő koreográfia színrevitele egy társulat magas szintű technikai tudásának bizonyítványa is egyben, a művet egyfajta mérceként tartja számon a nemzetközi balettélet. Lander a jól ismert Czerny-zongoraetűdök zenekarra hangszerelt változatára komponálta 1948-ban, először a Dán Királyi Balett vitte színre. Az Etűdök úgy is felfogható, mint egy balettóra, amelyen a táncosok bemutatják a különböző nehézségű ugrásokat, forgásokat, a spicctechnika specialitásait és a kettősöket, a mozdulatok, lépések letisztult szépségét, akár a fizikai törvények felett is. Mindezt pergő és feszesen szerkesztett keretben, épp úgy, ahogyan a zongoristák játsszák a Czerny-gyakorlatokat: cél a technikacsiszolás, a legegyszerűbb gyakorlatoktól a magas fokú virtuozitásig. 

Jiří Kylián

Az 1947-ben, Prágában született Kylián húszévesen nyert ösztöndíjat a londoni Royal Ballet Schoolba, egy évvel később, 1968-ban pedig az aranykorát élő Stuttgarti Balett tagja lett, ahol kiemelkedő egyéniségekkel dolgozhatott. Később, közel negyedszázadon át halhatatlan művek sorát alkotta meg a Holland Nemzeti Balett együttesének. Kylián kifejezetten művelt és muzikális, ebből következően kivételesen eredeti alkotóvá vált, tehetsége remekművek sorozatával érett be. Amikor a Hollandiában minden létező szakmai és közéleti díjjal elismert, hatalmas tekintélyű Kylián 1999-ben távozott a művészeti vezető posztjáról, majd 2004-ben a vezető koreográfusi és művészeti tanácsadói megbízatását is visszaadta, egy világhírű együttes búcsúztatta őt. Mára művei számos rangos együttes repertoárján megtalálhatók szerte a világon. Alkotói világa sokféle forrásból merítve alakult sajátos koreográfiai stílussá. Hatott rá a folklór, az ausztrál bennszülöttek kultúrája, a klasszikus balett és a 20. századi modern irányzatok. Folyamatosan kísérletezett a tér, a sebesség, a világítás lehetőségeivel és a táncosok teljesítőképességének határaival.