Szilárda

A balettrúdtól a Golden Globe-ig

Interjú Sarah Hayjel

Programkereső

A drezdai Semperoper amerikai származású magántáncosa, Sarah Hay egyből főszereplőként debütált a Starz Kegyetlen tánc című nyolcrészes televíziós sorozatában. A frissen avanzsált színésznőt szerepléséért 2016-ban Golden Globe-díjra is felterjesztették. Jelöléséről, valamint a világhírűvé vált sorozatban megformált Claire karakteréről kérdezte Sarah Hayt partnerünk, a Táncművészet magazin.
Sarah Hay
Sarah Hay

- Ön a főszereplője a Kegyetlen tánc (Flesh and Bone) című, az HBO-n vetített televíziós sorozatnak, amelyet az idén Golden Globe-ra jelöltek a minisorozatok kategóriájában. Önt külön is nominálták A legjobb színésznő elismerésre. A táncszakma is értékelte, hogy A fekete hattyú után ismét díjesélyessé vált egy film, amely a balett világában játszódik. Hogyan élte meg, hogy nem sikerült nyernie?

- Csalódottságot éreztem, de úgy vélem, ilyenkor ez természetes. Önmagában azonban az, hogy kiemelkedő művészekkel együtt jelöltek egy kategóriában, s részt vehettem ezen a nagyszabású eseményen, hatalmas megtiszteltetést jelentett számomra, rengeteg nagyszerű emberrel találkoztam a díjátadó estjén.

- A sorozat érzékeny témákat boncolgat a balett misztikusnak vélt világában, némely esetben egyenesen kegyetlennek tűnő szituációkat hoz létre. Népszerűsíti a műfajt, de az árnyoldal bemutatása akár árthat is. Hogyan vélekedik erről?

- Nem gondolom, hogy kellemetlen hatásai lennének a szakmára. Minden, amit az alkotók a filmben bemutatnak, kissé eltúlzott és drámai, amely a műfaj sajátosságából adódik, hiszen nem egy dokumentumfilmről van szó. Úgy vélem, ebből a szempontból lényegtelen, hogy kik a főszereplők. A történet játszódhatna akár rendőrök vagy zenészek között is. Valóban gyakran a nehéz, sokszor a kegyetlen oldalát is látjuk ennek a szakmának, persze mindez függ attól is, hogy az ember éppen hol és kivel dolgozik. Én személy szerint sok nehézségen vagyok már túl.

Flesh and Bone

A nem túl romantikus című sorozatot 2015 őszén dobta a televíziós műsorpiacra a Starz az HBO közreműködésével. A nyolcrészes minisorozat a „kegyetlen tánc” világáról szól, amelynek nagy ívű előepizódja, A fekete hattyú számos díjat nyert 2011-ben, köztük A legjobb női főszereplő Oscarját Natalie Portman jóvoltából. A Flesh and Bone-t két kategóriában is jelölték az idén a 73. Golden Globe-on, és bár egyikben sem győzött, a balett világa büszke volt arra, hogy ismét hatalmas publicitást kapott. Sarah Hay pedig talán az első balerina, aki színészi játékáért, a főszereplő Claire Robbins megformálásáért kapta ezt a jelentős elismerést. Az is becsülendő, hogy a készítők ezúttal nem tessék-lássék táncosokkal, hanem 22 profi balettossal vették körül a fő karaktereket. A történet egy fiatal lányról szól, aki zűrös múltját próbálja hátrahagyni, amikor belép a New York-i társulatba. A minisorozat folytatását – a sikerek ellenére – egyelőre nem tervezik a készítők.

- A főszereplő, Claire Robbins megszemélyesítésére több mint ezren jelentkeztek. Minek köszönhető, hogy önre esett a választás?

- Az alkotóknak nem volt könnyű dolguk megtalálni azt, aki mind emocionálisan, mind magas tánctechnikai képzettség birtokában megfelelő lehet Claire karakterének megformálására. Azt gondolom, a saját életemből nyert tapasztalataim mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy végül engem választottak.

- A magyar balettművészetre különösen jellemző a kiemelkedő karakterformálás, az oktatás a technikai képzésen túl nagy hangsúlyt fektet a színészi képességek fejlesztésére. Drezdában magyar kollégája, Simon István is ezt a hagyományt képviseli, és önnek szintén erős a színészi vénája. Mennyiben tudja ezt az adottságát kamatoztatni a balettszínpadon?

- Inspiráló Istvánnal együtt dolgozni, nagy rajongója vagyok a művészetének. Minden szerepével maximálisan azonosul, szinte együtt lélegzik a karakterrel. Úgy érzem, a színpadon kiválóan életre tudjuk kelteni a történeteket. Szerintem a balettnek – mint művészi kifejezési módnak – ez az egyik legfontosabb feladata.

- A sorozatban Ethan Stiefel koreográfiájában táncol, amely Adam Crystal impresszív zenéjére készült. Mi a véleménye erről a balettdarabról?

- Nagyon sok kortárs koreográfiában táncoltam eddig, Forsythe-tól kezdve Kylianon át Eifmanig. A filmben szereplő tánc vitathatatlanul amerikai jegyeket hordoz, s technikailag, színészileg egyaránt más elvárásoknak kell megfelelni, mint egy európai darabban. A mű kiválóan tükrözi a filmbeli karakterek világát, a szituációkat.

- A sorozat záró epizódjában a tapasztalt balerina és a fiatal tehetség összecsapásának lehetünk szemtanúi. Mi a véleménye: miben jobb táncos az ön által megformált Claire?

- Az idősebb sztártáncost alakító Irina Dvorovenko gyönyörű és nagyon technikás táncművész, testfelépítését tekintve született balerina. Claire viszont, úgy vélem, akaraterejének köszönheti, hogy végül győzedelmeskedik. Talán az alkotók célja éppen az volt, hogy ezt a fajta sikert láttassák a nézőkkel.

Az interjú eredetileg a Táncművészet Magazinban jelent meg. 

Búcsú egy óriástól

Olvasd el Simon István, a drezdai Semperoper első magántáncosának interjúját Mats Eck svéd koreográfuslegendával ide kattintva!