Valér

A könyörtelen szépségről

2016.08.30. 08:45

Programkereső

Gergye Krisztián egész munkásságát az igazság keresésének vágya jellemzi. Ennek érdekében ugyanúgy leleplezi a világ visszásságait, gyengeségeit, mint ahogy nem fél ő maga sem kitárulkozni a színpadon. Új darabjában, a Müpában szeptember 23-án debütáló Lautrec táncolni fog című koreográfiában a századforduló kérdései kerülnek előtérbe.

- Több munkád is foglalkozott ikonikus alkotófigurákkal (Schiele, Kokoshka és most Lautrec) . Honnan jön a képzőművészek iránti érdeklődés?

- Fiatalkoromban festőművésznek készültem és a vizuális művészetek iránti rajongásom nem múlt el nyomtalanul. Gyakorlatilag nincs olyan darabom, ami ne képzőművészeti inspirációból fakadna, vagy ne valamely képből indulna ki. A figuratív festészetben mindig az örökérvényre emelt pillanatok és a megállított mozdulatok időtlensége ragadott meg. Amikor ezeknek a képeknek a mögöttesét sikerül megmutatni, és a test által a színpadon újra mozdulatba hozni, úgy érzem, megtörténik a csoda.

- Mi fogott meg a századforduló művészeti-társadalmi közegében? Mi inspiált a Lautrec táncolni fog című új darab elkészítésekor ?

- Amiként a bécsi századforduló művészete, úgy a párizsi is elementáris erővel hatott rám, sőt hat a mai napig. Kivételes számomra az ember, a humánum iránt tanúsított elmélyült figyelem és az a hihetetlenül önironikus reflektivitás, ami ebben a korban tetten érhető. Bátorságot ad, hogy mindent lehet, hogy a szabadságért érdemes megharcolni. Ez a folytonos küzdelem egy olyan folyamatba szippant bele, ami azonnal helyére teszi az embert: nem kell folyton kérdezni, mi értelme van az életnek, hiszen épp ez a folyamat adja meg azt.

Lautrec -miként Van Gogh is- olyan egyedi entitások, amelyek torzságukban is példaértékűek. Amit számomra jelentenek: önmagunk vállalásának magasfoka, kompromisszumok nélkül. Látásuk kivételes és az ő szemükkel nézve a világ az összes szörnyűségével együtt is gyönyörű és igaz, anélkül, hogy bármit is takargatni akarnánk. Könyörtelenül szép.

- A groteszks ég mennyiben "alaphangja" a darabnak? Mennyiben ironikus és önironikus az alkotá s?

Minden torzságban felfedezhető a szépség, a humorban, iróniában pedig mindig jelen van az igazság.

Az élet abszurditása a groteszk nyelvén talán könnyebben feldolgozhatóvá válik. A sírás és a nevetés pillanatai kiemelnek bennünket életünk száraz realitásából, és ha meg tudjuk élni ezeket a szélsőségeket, nagyon sok minden érthetővé válik egyediségünkből.

Gergye Krisztián Társulata - Lautrec táncolni fog - Lőrinc Katalin
Gergye Krisztián Társulata - Lautrec táncolni fog - Lőrinc Katalin
Fotó: Dömölky Dániel

- Mi az, ami szerinted a századforduló Párizsát és a jelenkori társadalmat összeköti?

- Az alá- és fölérendeltségi viszonylatokban látok azonosságot. Semmit nem változott az, ahogyan a hatalommal bírók figyelmen kívül hagyják a nélkülözőket. Az előadásban a társadalmi hierarchia ”átmeneti lényei”, például a művészek, a szórakoztatók, a prostituáltak, és a bohócok létezése izgat. Azt keresem, hogy az ilyen karakterek színpadi szórakoztató tevékenysége kiket leplez le tulajdonképpen. Önmagukat? A nézőket? Mit ér a pellengérre állítottság? Ér-e vajon annyit egy ilyen kis showműsor, hogy képes legyen változtatni a társadalmi berendezkedések igazságtalanságán? Persze végső soron az érdekel, hogy az ember meg meri-e mutatni az igazi arcát, és hogy azt észre merik-e venni a nagyérdemű szórakoztatottak.

- A művészetek közötti átjárhatóság mi miatt lényeges számodra, és mennyiben jelenik ez meg az új darabodban?

- Nem hiszek a műfaji elszigetelődésben, az átjárás a lételemem. A színházban hiszek, és abban, hogy a színpadon bármit meg lehet mutatni felelősséggel. Ami ebben a darabban új, hogy Kolonits Klára es Philipp György által az opera műfaját is beemelem. Mit keres a Moulin Rouge-ban vagy épp egy cirkuszban az opera? Ez persze abszurditás, de enélkül a darab sem lehetne az, ami.

- A bohóc (clown) alak milyen módon jelenik meg a Lautrecben? Mi miatt érdekes számodra ez a figura?

Ha mindenki bohócként gondolna magára az életben, sokkal felkészültebbek lennénk arra, ha valaki el akar gáncsolni minket.

Lautrec szemében mindenki egy clown volt, talán csak a legmegalázottabbak és legmegnyomorítottabbak iránt volt olyan tisztelettel, hogy őket a legszebb mivoltukban örökítette meg. Lautrec számára egy túlélési stratégia volt a bohóckodás, talán az ő élete képviseli a legautentikusabb módon a bohóclét igazi értelmét.

El tudjuk-e vágni a marionett zsinórjainkat?

Olvasd el Gergye Krisztiánnal készült előző interjúnkat is, melyben a Kokoscka babájáról faggattuk őt!