Auguszta

Kívül hagyni mindent, ami rossz

2016.11.26. 08:47

Programkereső

Schell Judit és Finta Gábor Karinthy Ferenc Gellérthegyi álmok című kamaradarabjából színes, mozgalmas drámát alkotott, amelyben legalább annyi a tánc, mint a próza. A színésznővel a felkészülés kihívásairól, a szokatlan koncepcióról beszélgettünk, és arról, mi szűrődik be azon az ablakon, amelyet igyekszik mindig csukva tartani.

- Úgy tudom, régi kedvence ez a Karinthy-darab. Honnan jött az ötlet, hogy a színpadra állításnál hangsúlyos legyen a mozgás?

- Először egy táncos darab ötlete született meg a fejemben, és utána jutott eszembe ez a dráma, amelyben szerintem megvan a lehetőség arra, hogy a benne szereplő történeteket, játékokat, víziókat mozgással, tánccal, vetítéssel meséljük el. Kicsit más perspektívában tálaljuk a művet. Maradunk 1944-ben, de ezt nem hangsúlyozzuk túlságosan. Ugyanakkor azt sem akarjuk a nézők képébe dörgölni, hogy ez a máról szól. Persze nyilvánvalóan erről van szó. Ugyanúgy, ahogy akkor, most is igyekszünk az ablakon kívül hagyni a kinti világot, még akkor is, ha esetenként azért beszűrődik ez-az.

- Mit szeretett a darabban régen, és mi tetszik benne most?

- Tizenhat éves koromban a Gellérthegyi álmok volt az egyik kedvencem. Tetszett, mert egy kétszereplős dráma, amelyben a hősök egymásra vannak utalva. Ráadásul én akkor táncoltam, és a hősnőnek szintén vágya, hogy híres táncosnő legyen. Végül nem lettem az. Most már a darabnak az az aspektusa tetszik, hogy két ember bezártan él egy apró világban, hasonlóan, ahogy én élek a családommal.

A magánéletben az a célom, hogy kívül hagyjunk mindent, ami rossz, belül pedig a lehető legteljesebb életet éljük meg.

Schell Judit az öltözőben
Schell Judit az öltözőben
Fotó: Csatáry-Nagy Krisztina

- Mi erre a recept?

- Nem olvasok híreket, még szakmai írásokat sem, nem nézek híradót, és csak akkor értesülök bizonyos eseményekről, ha a párom elmondja.

Nem tudnám feldolgozni azt a sok aberrációt, bántalmazást, ami állandóan folyik a tévéből.

Olyan magas lett az emberek ingerküszöbe, hogy legalább öt hasonló szörnyűséget meg kell hallaniuk naponta, hogy egyáltalán hasson rájuk. Persze éppúgy, ahogy a drámában is beszűrődik az ablakon a háború, én is hallok erről-arról, az amerikai elnökválasztásról, hazai hírekről, egy-egy jó előadásról, amelyre így aztán elmegyek. De tudatosan igyekszem bezárni magamat egy elefántcsonttoronyba, mert ha kinézek onnan, megijedek, hogy hova menjek, hova költözzek, ahol még lehet élni.

Schell Judit és Finta Gábor - Gellérthegyi álmok
Schell Judit és Finta Gábor - Gellérthegyi álmok
Fotó: Csatáry-Nagy Krisztina

- Finta Gáborral alkotókként vannak feltüntetve a színlapon. Ez mit jelent?

-Gábor koreografált, én rendeztem, de sok mindenben közösen döntöttünk. Ráadásul nagyszerű csapat dolgozott a darabon. Balázs Ádám szerezte a zenét, a Freelusion animálta a látványt. Mindannyiukkal sokat beszélgettem, hogy melyik jelenetet hogyan képzelem el.

- A Freelusion itthon és külföldön is elismert animátorok csapata. Hogyan zajlott az együttműködés velük?

- Az eredeti koncepciómban már benne volt a vetítés ötlete, és már elkezdtük a próbákat, amikor ajánlották nekem ezt a céget. Nagyon tetszett nekik is, hogy ilyen munkát végezhetnek, korábban sosem illusztráltak színházi előadást. Csak fehér felületet használunk díszlet helyett, minden tárgyat és bútort vetítünk, hogy nagyobb helye maradjon a táncnak.

Finta Gábor és Schell Judit - Gellérthegyi álmok
Finta Gábor és Schell Judit - Gellérthegyi álmok
Fotó: Csatáry-Nagy Krisztina

- Egy táncos, aki színészkedik, és egy színésznő, aki táncol, a darab két szereplője. Hogy hatottak egymásra, mit tanultak egymástól a próbák során?

- A színészetet nem lehet megtanulni fél év alatt, és nem gondoltam, hogy színészt faragok Gáborból. De az előadás fele próza, és Gábor magas szintre jutott, egyre biztosabb magában és a szövegben. Sok színész megirigyelhetné az orgánumát. A legfontosabb az volt, hogy tudjon szépen beszélni, az előadás lendülete és szellemisége majd úgyis áthatja a szövegmondását. Gyönyörűen táncol, és engem is felhúzott egy olyan szintre, amiről nem is gondoltam volna, hogy elérem.

Persze az egész gyermekkoromat végigtáncoltam, de nem a kortárs műfajban. Gábor gyötört is rendesen, és örülök neki, hogy a szakmabeliek elismerését is kivívtuk.

Schell Judit - Gellérthegyi álmok
Schell Judit - Gellérthegyi álmok
Fotó: Csatáry-Nagy Krisztina

- Színészkedni és táncolni egyszerre, hogy lehet ezt szusszal bírni?

- Egy-egy koreográfia után valóban kapkodunk levegő után, de komoly technikákat alkalmazunk, hogy ne lihegjünk párbeszéd közben. Persze nem szükséges úgy tenni, mintha a nagy mozgások meg sem kottyannának, de nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy mindjárt megfulladunk.