Mátyás

„Lajtha személyes varázsa bilincselt le”

2017.04.07. 10:30

Programkereső

2017-ben ünnepeljük Lajtha László születésének 125. évfordulóját, ami remek alkalom arra, hogy a két zeneszerző óriás, Bartók és Kodály mellett Lajtha László is elfoglalja helyét a legnagyobb magyar zeneszerzők között. A Nemzeti Táncszínház a Zeneakadémiával közös együttműködésben ez alkalomból Lajtha Capriccio című művét tűzte műsorra. A Budapesti Tavaszi Fesztivál programjáról az alkotók, Barta Dóra koreográfus és Ménesi Gergely karmester beszéltek.

- Dóra, te nem a hagyományos utat választottad, a Capriccio eredeti története mellett a hangsúlyt a szerző, Lajtha László személyére helyezed. Miért lett ez a koncepciód?

- Barta Dóra: Ménesi Gergelytől származik a teremtő gondolat, hogy a Capricciot színre vigyük. Meghallgattam a művet, tanulmányoztam a forrásanyagokat, és tulajdonképpen az első pillanattól kezdve a zenei szinopszis helyett

Lajtha személyes varázsa, élettörténete bilincselt le.

A zeneszerző művészé, aki Bartók, Kodály méltó kortársaként, mégsem a harmadikként jelentkezik a kollektív tudatunkban. Csodálatos zene, egészen titokzatos tartalmakkal. Olyan, ami felkelti az érdeklődést, mi több, kíváncsivá is tesz. Életérzésekkel, életrajzi utalásokkal gazdagított új szinopszis született, Németh Virág dramaturg segítségével, úgy, hogy az eredeti Capriccio történet is megtalálja benne a maga helyét. Véleményem szerint a kortárs tánc mindenhez illeszthető műfaj. Fő ismérve, hogy korszerűsít, vagyis kapcsolódási pontokat keres a kortárs kultúra és a hagyományos, tradicionális értékek között. A produkció nemcsak az élőzene miatt lesz esszenciális, hanem az erős vizuális világ megteremtése által is, amihez Bordos László Zsolt, a 3D mapping világhírű szakértője készít csodálatos videotartalmat.

- Gergely, mit gondol, miért játsszák méltatlanul ritkán Lajtha László műveit Bartók és Kodály szerzeményeihez képest? Miért érzi aktuálisnak az ő zenéjét és történetét?

- Ménesi Gergely: Lajtha László műveit sorra megismerve alakult ki bennem a kép és értettem meg az ő könnyen felismerhető stílusát. Frappáns zene az övé, egyszerű, átlátható, ugyanakkor disszonáns és félreismerhetetlenül magyar. Miután a gregorián éneket és a népdalt is remekül ismerte, kompozíciói dallamai könnyen énekelhetőek.

Lajtha László élete, hivatása példa minden zenész számára.

Népdal és hangszeres népi zene gyűjtése mellett tanított és zenét szerzett, kórust vezetett. A néptánc mozgófilmen történő gyűjtését ő kezdeményezte. Nyitott volt a különböző zenei irányzatokra. Gazdag egyénisége megismerhető zenéjén keresztül is, ezért műveit játszanunk belső elköteleződés miatt szükséges!

- Meséljen erről a kevésbé ismert műről!

- MG: A Capriccio egy vidám mese, amelyben a jó győzedelmeskedik.

A történetet és a zenét 1944-ben veti papírra Lajtha, elfelejtkezik a bombatámadásokról, folyamatosan komponál. 14 tételből álló zenei füzért hallunk majd. Dióhéjban: egy malom tulajdonosát akarják elüldözni, de az ifjú szerelmespár mindezt megakadályozza. Egy szöveges és egy néma változat is fennmaradt. A lényeg mindkettőben az igazgató, azaz a bábok, táncosok mestere, aki bűvész erejével meg tudja állítani az időt, és át tud bárkit változtatni.

- Ha egy mondatban kellene összefoglalni, akkor kinek ajánlanák ezt az előadást?

- BD: Akkor inkább egy szóban: mindenkinek.

- MG: Bemutatónkat 10 év fölötti nézőknek ajánlom – a XX. század első felének történelme pereg le majd előttünk. Egy elgondolkodtató, megrendítő előadást viszünk színpadra, amelyben az európai kultúra lovagja, egy termékeny zeneszerző, az emelkedett, meg nem értett, de mégis boldog ember, Lajtha László jelenik meg!