Szilárda

Opera Magazin

Új utakon

2017.06.11. 11:24

Programkereső

Március végén hozta nyilvánosságra a hírt Apáti Bence, az Opera magántáncosa: kilép a társulatból. Néhány szerepét megtartja ugyan, és lesznek új bemutatói is, de az elkövetkezendő időszakban leginkább a televízióban és filmekben lehet majd látni. A váltás okairól beszélgettünk.

- Hogy tetszik a szabadúszó élet?

- Erre három-négy hónap múlva tudok majd válaszolni. Egyelőre óriási a pörgés, nem azt várom, hogy szólaljon meg a telefonom, hanem azt, hogy ne csörögjön végre!

- Idegesít?

- Számítottam rá. Amikor a Kismenőkben zsűriztem, ugyanez történt, és a Nagy Duetthez kapcsolódó időszak is sűrű volt.

- Nem aggaszt, hogy az Operában megszűnt a közalkalmazotti státuszod, és csak vendégként lehetsz jelen?

- Egyelőre nem, mert sok előnye van. A társulati lét mellett nehéz bármi mást elvállalni. Reggel tíz és este kilenc között rendelkezésre kell állni, de azt csak négy nappal korábban tudom meg, hogy ebben az intervallumban mikor mit csinálok, és mikor vagyok szabad. Ha valaki fölhív, hogy két hét múlva kedden délután négykor ráérek-e, akkor nem tudok mit mondani. Harminchat éves múltam: nem tehetem meg, hogy soha nem érek rá. Viszont a kollégáimat sem szeretném kellemetlen helyzetbe hozni. Solymosi Tamás balettigazgató úr rendkívül megértő volt, sokszor elengedett, de ez nem mehetett a végtelenségig.

Százharminc táncos áll ügyeletben reggeltől estig, és van egy félceleb, aki néha ott van, néha nem? Sokkal tisztább így a helyzetem magam és a társulat előtt is.

- Miért merült fel benned az igény, hogy nyitnod kell a média felé? Úgy is nyilatkozhattál volna, hogy balettművész vagyok, nem kérek filmszerepet, nem akarok zsűritag lenni.

- Ha Barisnyikovot vagy Polunyint megkérdezed, hogy miért nem adták vissza a filmszerepeiket, hangosan fölnevetnének. Nem lehetett azt mondani Gigor Attilának vagy a koreai akciófilm rendezőjének, hogy ne haragudj, de nem vállalom el a felkérésed. Számomra azt is furcsa volt megtapasztalni, hogy a magaskultúrát igénylők nem nézik jó szemmel, ha „az ő gyerekük” a kereskedelmi médiában is feltűnik, és a produkcióját egymillió tévénéző követi figyelemmel estéről estére. Volt egy műsor a '60-as években, És ön mit tud? volt a címe, ahol magyar művészek csináltak valami egészen mást, mint amit szoktak. Lakatos Gabriella, aki akkor már Kossuth-díjas táncművész volt, fölment a színpadra, és elénekelt egy sikamlós Heltai Jenő-kuplét. Ha ő ezt akkor megtehette, akkor én most miért nem?

Harminc éve alig szerepelnek balettművészek a médiában, szinte senki sem tud rólunk.

Régen mindenki ismerte Keveházi Gábort, Dózsa Imrét, Fülöp Viktort, Róna Viktort. Jelenleg kevés a portréműsor, megszűnt a Film Színház Muzsika, most inkább a vetélkedőkre és a bulvárújságokra figyelnek az emberek.

- Olyan, mintha elengedted volna az egész pályát. Nem szerettél volna később például balettigazgató vagy balettmester lenni?

- Nincsenek ilyen ambícióim. Most úgy érzem, hogy kitáncoltam magam. Egy bokszoló olykor három hónapot is pihen egy tétmeccs után, mert a felkészülés alatt olyan igénybevételnek teszi ki a testét, ami után muszáj regenerálódnia. Ilyen nálunk nincs. Előfordult, hogy három-négy főszerepet próbáltam egyszerre, de ezt már nem bírnám, elkoptak az ízületeim. Régóta formálom meg Tybaltot a Rómeó és Júliában, nagyon szeretem, de nem akarom, hogy az motiváljon, vajon meg tudom-e valósítani úgy, mint három évvel ezelőtt. Ráadásul én dinamikus típusú táncos vagyok, hamarabb elhasználódom.

A médiaszerepléssel járó ismertséget azonban igyekszem felhasználni arra is, hogy népszerűsítsem a balett műfaját és hitelesen képviseljem a táncművészetet egy másfajta közönségréteg felé.

- Azt mondtad, néhány szerepet megtartasz, és lesznek új bemutatóid. Nem lesz probléma, hogy megszűnik a napi rutin?

- Az gond lesz, igen. A belépőkártyámat vissza kellett adnom, de mivel közelednek a júniusi Hófehérke és a 7 törpe előadásai, ismét visszatérhetek a régi kerékvágásba.

- Elégedett vagy a tévés feladataiddal? Például az, hogy a Drágám, add az életed! című műsorban egy sisakkal a fejeden kellett átszakítanod kartonpapír kapukat és plüssállatokat gyűjtened egy kosárba, ez örömet okozott?

- Imádtam ezt a játékot! Puskás Peti futott neki először, és már akkor azt gondoltuk Leával (Apáti Bence párja – a szerk.), hogy ezt nekem is ki kellene próbálni. A legnagyobb ellenfeleim a másodpercek voltak, mert Bárdosi Sándor olimpiai bajnok birkózó korábbi idejét kellett megugranom.

Meg akartam mutatni, hogy van olyan tökös balettos, aki képes erre a nem mindennapi mutatványra!