Lázár, Olimpia

A CIRKUSZMŰVÉSZET ROVAT TÁMOGATÓJA A FŐVÁROSI NAGYCIRKUSZ

Ki lehet-e bírni egy egész napot a Szigeten minőségi kultúrával?

2017.08.11. 17:13 Módosítva: 2017-08-11 17:13:02

Programkereső

Ha valaki még mindig azt hiszi, hogy a Sziget csak az őrült holland fiatalok bulihelye, annak elárulom, sikerült egy egész napot eltöltenem úgy, hogy kizárólag minőségi (magas)kultúrát fogyasztottam. És még nem is feszengtem eközben.

A szigetes kultprogramokban az a jó, hogy a közönség olyan emberekből áll, akik teljesen természetesnek veszik, hogy

a másnaposság ellenszerét keresve félmeztelenül besétálnak egy kortárs táncelőadásra vagy klasszikus zenei koncertre.

Gátlások híján a színpadi történésekre azonnal reagálnak, nevetnek, füttyögnek, bravóznak és ez a 40 fokban izzadó előadókra is üdítőleg hat. Ebből az oda-vissza áramló energiából rengeteg jó dolog születik.

Ez a magyarázat arra, hogy végig bírtam ülni például a Baross Imre Artistaképzősök 70 perces Rómeó és Júlia előadását délután kettőkor egy légkondicionálatlan cirkuszi sátorban, legalább 150 másik nézőtársammal. Na meg persze az is, hogy jó volt az előadás. Uray Péter színházi koreográfus, mozgástanár egyértelműen újcirkuszi előadásban gondolkodott, amikor Shakespeare drámájához nyúlt. Nem ragaszkodott az eredeti történetvezetéshez, csak a legfontosabb cselekményelemeket hagyta meg, a hézagokat pedig lélegzetelállító, atmoszférikus, akrobatikus, vagy éppen táncos képekkel töltötte ki. Aki kíváncsi, hogy milyen egy gurtnin pörgő Mercutio, egy ugróasztalon szaltózó Benvolio, egy kötéltáncos Júlia, vagy egy kínai rúdon testéből zászlókat formáló Rómeó, annak csak egy dolgot kell tennie: elfáradnia délután kettőkor a Cirque Du Sziget sátorhoz és ámulni.

Az is csak a Sziget Fesztiválon eshet meg, hogy egy Jamie Cullum volumenű előadó délután 4-kor lép fel a nagyszínpadon. „Vannak országok, ahol híres vagyok” - konferálta fel a 26-nak kinéző 38 éves világsztár When I got Famous című slágerét, majd hozzátette: „persze ez a dal egyáltalán nem rólam szól”. De ezt is csak finom iróniával tette, látva a délutáni kánikulában kókadozó csekély számú közönséget, aztán meg olyan koncertet adott 100 %-os jelenléttel, mint aki nem ahhoz van szokva, hogy minden másnap arénákat tölt meg a zenéjével. Amikor némi zongoraszólózás, éneklés és dobolás után még beatboxolni is elkezdett a Don't Stop the Music című számban, akkor megértettem, hogy hogy lehet valaki egyszerre világsztár és kiváló muzsikus. Úgy, hogy 200 lelkes nézőnek ugyanolyan lelkesedéssel fog zenélni, mint 2000-nek, pusztán azért, mert maximális alázattal van a zene és a közönség iránt.

Ezután a Fidelio Színház- és Táncsátorban megnéztem az előadást, ami az év legerősebb táncélményét okozta. A francia CCN Créteil & Val-de-Marne és a Compagnie Käfig: Pixel című darabja sok mindent felülírt bennem: például a kortárs táncról, az emberi anatómiáról és úgy általában véve a 21. századi színházművészetről alkotott elképzeléseimet. Ebben az előadásban olyan sokrétűen képzett táncosokat láttam, akik a különböző kortárs táncnyelvek mellett magas szinten beszélték a street dance több válfajának, és az akrobatikának a nyelvét. De nem az volt a legelképesztőbb, hanem ahogy mindezt a tudást egy okos koreográfus a 3D-s vetítésben alkalmazni tudta. A vetített látvány reagált a mozdulatra és viszont:

így olyan érzésünk támadt, mintha egy számítógépes játék terébe léptünk volna be, amiben még az is lehetséges volt, hogy egy ponton a táncos az egész vetített teret elforgatta egy képzeletbeli tengely mentén.

A közönség 10 perces álló tapssal honorálta az élményt, amin felbátorodva még egy 10 perces hip-hop jamet tartottak. 

Lajkó Félix egy igazi kaméleon: ha kell, népzenét játszik úgy, hogy leszakad a padlás, ha kell, pedig ugyanezt a vehemenciát trance zenébe forgatja.

Az Óperentzia együttessel már egy ideje csinál live act koncerteket, most a Világzenei színpadon révülhettünk zenéjükre, amihez jótékonyan járultak hozzá a mélynyomók, amik pillanatok alatt rendezték át testünk rezgéshullámait.

Nincs Sziget tűzshow-k nélkül. A Fidelio sátor esti műsorsávjában minden nap más formáció 20 perces előadását nézhetjük. A 0. napon a berlini székhelyű Soltsix játszott, akikről azt kell tudni, hogy a munkában és az életben is egy párt alkotnak és a kettejük között lévő harmóniára alapozva hozzák létre előadásaikat. Egymás testének meghosszabbításává válva görgették magukon a lángoló eszközöket, és mi ezt nagyon élveztük.

Ha kíváncsi, hogyan látta fotósunk a Sziget 0. napját, tekintse meg a szinhaz.hu galériáját!