Lázár, Olimpia

Egyszerűség, sejtelmesség, rítus

2017.10.12. 13:33

Programkereső

Fehér Ferenc a magyar kortárs táncművészet meghatározó alakja. Új darabját először a MU Színházban láthatják az érdeklődők október 13-án és 14-én, melyet már a bemutatás előtt meghívták szerepelni többek között a Kanári szigetekre, Németországba és Sepsiszentgyörgyre. November végén pedig a dunaPart – Kortárs Előadóművészeti Platform keretein belül ismét szerepelni fog a MU-ban.
Fehér Ferenc
Fehér Ferenc
Fotó: Hamarits Zsolt, forrás: MU Színház

- Klasszikus értelemben vett táncos képzésben nem vettél részt. Milyen irányzatok formálták a mozgásvilágodat?

- Sok előadást nézek, és nyilván a kortárs irányzatok anélkül is hatnak rám, hogy tudatosan használnám őket, de

elsősorban az állatok mozgásvilága inspirál.
- A The Station című előadásod létrehozásában mi inspirált?

- Kezdetben a körből – mint geometriai alakzatból - való ki-belépés volt az alapötlet, ami behozta a bezártság-szabadulás, állandóság-változás témáját. Soha nem dolgozom úgy, hogy az egész darab koncepciója előre összeáll a fejemben.

Mindig van valami kiinduló téma, ami izgat, és miután ezt elkezdem próbálni, azután már a testemre hagyatkozom.

- Ha három szóval le kéne írnod a darab hangulatát, mi lenne az?

- Egyszerűség, sejtelmesség, rítus

- Az előadásban a saját zenédet hallhatjuk.

- Ez nem újdonság, az eddigi előadásaimban is a saját zenéim voltak hallhatóak. Autodidakta módon tanultam meg zenélni egy-két hangszeren.

- Mesélj egy kicsit a közös munkáról Mikó Dáviddal, hogyan találkoztatok, miért őt választottad, a közös munka hogyan befolyásolta a kapcsolatotokat?

Tavaly 2016-ban találkoztam Dáviddal Kínában egy nyári tánctábor keretén belül. Mindketten tanárként voltunk meghívva. Korábban láttam táncolni Duda Éva társulatában, és tetszett a mozgásának a dinamikája. Régóta töprengtem azon, hogy kivel is szeretnék és tudnék együtt dolgozni. Nem volt könnyű megtalálni a megfelelő partnert. Kínában lehetőségem volt több óráját is megnézni, ami nagyon megfogott. Később a Trafóban találkoztunk egy előadáson, ahol megemlítettem neki, hogy jó volna együtt dolgozni, aminek ő nagyon megörült. Egy idő elteltével már a próbateremben találtuk magunkat kiizzadva.

Minden próba előtt nagy futballmeccseket játszottunk, ami jól megadta a kezdő hangulatot egy intenzív próbafolyamathoz.

Sajnos, a legtöbb esetben Dávid győzött. Komolyra fordítva a szót, szerintem Dávid nagyon jó választás volt a közös munkához.