Auguszta

A KULT50 bemutatja: Frenák Pál

2017.10.29. 12:04

Programkereső

A táncos-koreográfus szülei siketnémák voltak, így az első elsajátított nyelv számára a jelnyelv lett. Frenák Pál portréja a Fidelio gondozásában megjelent KULT50 kiadványból.

A 2017 júniusában megjelent  KULT50 kiadványban szereplő portré szó szerinti utánközlése:

A nyelv nem csupán befolyásolja, de meg is határozhatja létünket. Frenák Pál esetében is különösen igaz ez, hiszen a táncos-koreográfus szülei siketnémák voltak, így az első elsajátított nyelv számára a jelnyelv lett, ami egy erősen mimikus, gesztikus, a verbalitás helyett a testre hangsúlyt helyező, pontosságot és erős koncentrációt igénylő kifejezésmód. Ám míg a siketek és nagyothallók leginkább a kézfejüket használják,

Frenák már egészen korán, előadó-művészi pályája előtt a teljes testével kommunikált,

és erre a tapasztalatra táncosként, koreográfusként tudatosan épített. A nyelv azonban nem csupán az előadásai formáján, de tartalmán is nyomot hagy, amennyiben az élet bármely területét érintő másság iránti szenzibilitásáról beszélünk.

Frenák Pál útkeresésében fontos szerepet játszott a mesterének is tekintett Jeszenszky Endre, továbbá a Párizsban megismert Limón- és Cunningham-technika, ám a táncon kívüli világ is, a társművészetek, Francis Bacon, Gilles Deleuze munkássága, de különösen a térhasználathoz kapcsolódó építészet és design járult hozzá ahhoz, hogy új, számára érvényes színpadi kifejezésmódokat találjon. Az európai kultúra mellett erősen inspirálta a japán vizuális és előadó-művészet, különösen a több munkájában is megjelenő butoh.

Az 1989-ben alapított, 1999 óta párizsi-budapesti székhellyel, vegyes nemzetiségű társulattal működő Companie Pal Frenak névadójaként kulcsszava a figyelem, a nyitottság, a radikális érzékenység, fő filozófiája az integráció.

Az én együttesem tagjainak nem »megfelelni« kell, nem technikából dolgoznak. Minden darabomban belső utazást kell végigjárniuk, filmeket nézünk, beszélgetünk” (hvg.hu, 2015).

Magyar, francia, jelnyelv, újcirkusz, színház, építészet, kortárs zene, divat, jelmez, meztelenség, néptánc, cselgáncs, tradicionális izlandi birkózás, boksz – mindig a megfelelő arányban, mindig a tartalomnak megfelelően. Nem véletlen, hogy a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem adományozta Moholy-Nagy- díjat az indoklás szerint „európai szemléletmódjával, műfaji határokon túlmutató, integráló alkotói hozzáállásával” érdemelte ki. Alkotóként kitüntették a táncszakma Harangozó-, Lábán Rudolf- és Imre Zoltán-díjával, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével, kultúraközvetítő tevékenységéért és a magyar táncművészet nemzetközi megismertetéséért Hevesi Sándor-díjjal. Mindezeken túl társulatvezetőként a fiatal táncosgeneráció képzését kiemelt fontosságúnak tekinti.

Nyers, erőteljes fizikalitású előadásai nem csupán az esztétikum vagy az érzékiség mentén értékelhetők – sőt.

Frenák a test nyelvén beszél nemi és társadalmi szerepekről, nők és férfiak közti harcokról, külső és belső megfelelési kényszerekről, agresszióról, elfojtott, kordában tartott és kirobbanó ösztönökről, előítéletekről, magunkban és magunk köré épített falakról. Előadásai e szempontból igazán politikusak, hiszen a társadalmat alapvetően formáló elvekre és normákra fókuszálnak.

„Alkotóként mindig ott munkál a félsz, hogy nem tudunk továbblépni, nem tudunk újat mondani.

Azt tapasztalom a kor előrehaladtával, hogy egyre többet kell dolgozni azért, hogy azt a kevés lényeget, azt a letisztult lelkületet elérjük és megmutassuk”

– vallott egy alkalommal. Frenák pedig dolgozik. Új produkciókat hoz létre, régieket dolgoz át és helyez új kontextusba. De továbbra sem állít, mindig csak kérdez, együttgondolkodásra – vagy akár színpadi együtt-táncolásra – hívva a nézőket. Akik között komplex művészeti és oktatási programjuknak köszönhetően egyre több a középiskolás, a hátrányos helyzetből érkező fiatal, de a Szigeten való rendszeres fellépéseiknek köszönhetően is a szokásostól eltérő közönséggel szintén párbeszédbe tudnak elegyedni. Társadalmi felelősségvállalása érinti a mentálisan vagy fizikálisan sérült embereket, magánéleti indíttatása miatt kiemelten kezelve a siketeket és nagyothallókat, ezen a területen is innovatív képzési és rehabilitációs programok megvalósítására törekszik.

Mi ez a sorozat?

Idén nyáron megjelent a hazai médiapiac hiánypótló kiadványa, a mai magyar művészeti élet ötven meghatározó alakját összegyűjtő KULT50. Sorozatunk bemutatja az összes beválogatott alkotót, valamint felvezet egy különleges kampányt, amelyről december elején rántjuk le a leplet.

Amennyiben szeretné a könyvespolcán tudni a KULT50 kiadványt, benne a művészportrék mellett a hazai kultúrával foglalkozó, érdekes magazinos anyagokkal, látogasson el valamely Libri könyvesboltba vagy rendelje meg online, ide kattintva!