Auguszta

Így mentené meg a balettet az érdektelenségtől a sztárkoreográfus

2017.11.06. 12:58 Módosítva: 2017-11-06 13:01:23

Programkereső

A francia születésű Benjamin Millepied missziójának tekinti a balett megújítását, jelenidejűvé tételét, és határozott elképzelései is vannak terve megvalósításához.

„A balettet ki kell végre hozni a vörös függöny takarásából” - vélekedik a koreográfus, aki egyébként Natalie Portman férje. „Ami fontos, hogy erős benyomást gyakoroljunk a nézőkre, és merjünk szembemenni a trendekkel. Különösen fontos ez abban az életkorban lévő nézőknél, akiknek figyelme a modern technológiáknak köszönhetően már a rövid, figyelemfelkeltő tartalmakra van kiélezve. Egy elgondolkodtató, erős darab ki tudja őket mozdítani a közönyből.

A függőségek társadalmában élünk, hozzunk hát létre függőséget okozó alkotásokat, és az emberek garantáltan vissza fognak térni egy újabb élményért!” - fogalmazott.

Millepied szerint azt sem lehet elvárni az emberektől, hogy tolongjanak a színházak pénztárainál táncelőadásokért sorban állva. „Nem arra kell koncentrálnunk, hogy a nézőket hogyan csalogassuk be a színházba. Ehelyett inkább azzal kéne foglalkozunk, hogy olyan, valóban elgondolkodtató, aktuális témákhoz nyúljunk, amiért érdemesnek érzi majd a néző a jegyvásárlást. Még az is lehet, hogy ehhez nekünk kell kilépnünk a színház négy fala közül, és új típusú kulturális eseményeket létrehoznunk.

De hangsúlyozottan fontos, hogy ne a felszínesség irányába mozduljunk nagyobb nézőszámban reménykedve”

- emelte ki. Millepied azt is rendkívül égető problémának látja, hogy a balett-társulatok összetétele nem tükrözi a társadalmi diverzitást. Éppen ezért nem találta helyét az egyik legnagyobb múltú együttes, a Párizsi Opera Balett élén, ahol 2014-ől 2016-ig volt balettigazgató.

Azt mondtam a vezetőségnek, hogy az elveimmel összeférhetetlen, hogy egy 150 fehér bőrű táncosból álló társulatot vezessek. Erre az volt a válasz, hogy »pedig ez adja a társulat erejét«.

Ez egy olyan meccs volt velük szemben, amit egyszerűen elvesztettem” - mondja. Ekkor döntötte el, hogy visszatér az USA-ba, és megalapítja saját kortárs balettegyüttesét, az LA Dance Projectet.

Azóta is a sokszínűséget és az egyenlőséget tűzte zászlajára Millepied. Szerinte például az egyik legnagyobb probléma, hogy nincsenek női koreográfusok, vagy csak nagyon kevés.

„Azt gondolom, ha a balettiskolák missziójuknak tekintenék, hogy koreográfiai gondolkodást is tanítsanak, akkor több nő venné a bátorságot az alkotáshoz.

Sokkal izgalmasabb lenne a balettélet, ha nem csak férfi szemszögből megfogalmazott darabokat láthatnánk. Ez olyan, minthogy nem leszel addig zeneszerző, ameddig csak zenész vagy. A komponálást tanulni kell. Jelenleg a balett az egyetlen művészeti forma, ami úgy működik, hogy valaki kitalálja, hogy koreográfus lesz, és teljes mértékben önállóan kell kitaposnia magának ezt az utat” - vélekedik.

Millepied reagált az American Ballet rezidens koreográfusának, Alekszej Ratmanszkijnak nemrégiben nagy port kavart kijelentésére is, miszerint a balettban nincs olyan, hogy nemi egyenlőség, és „neki ez kényelmes is ebben a formában”. Millepied szerint ez egy nagyon szerencsétlen elgondolás, ugyanakkor

arra is figyelmeztet, hogy jó lenne, ha csak az szólalna meg a témában, akinek valóban van is mit mondania.

Tehát nem kell mindenkinek rögtön a nőket reprezentálni a táncban. „mint ahogy a filmművészetben sem kell mindenkinek a homoszexualitásról vagy a latinamerikaiak helyzetéről filmet rendeznie”. Mindenkinek más mondanivalója van, és csak olyan témába érdemes belevágni, amihez valóban köze van az adott alkotónak.

Ő maga például nemrégiben I Feel The Eart Move címmel rendezett darabot, amiben a jelenlegi társadalmi-politikai helyzetről alkotott benyomásait fogalmazta meg. A darab ötlete a 2015 novemberi párizsi terrortámadások idején fogant meg benne, és arról szól, hogy a Föld jelenleg nem egy biztonságos hely. „A földrengés ötlete ebben a darabban egy allegória, ami a jelenlegi helyzetet írja le. Nincs ugyanakkor határozott narratíva, szeretném, ha a nézők maguk alkotnák meg a saját olvasatukat” - fogalmazott Millepied. A koreográfus ezt egyébként alkotói ars poetikájának is tartja.

Stravinsky is azt mondta: »A zenémet kutyáknak és gyerekeknek írom, mert ők értik a legojobban«. Meg kell hagyni tehát a nézőknek az értelmezés szabadságát.

(forrás: www.pri.org)