Etelka, Aletta

Diótörő újratöltve

2017.12.03. 10:46

Programkereső

A Győri Balett idén a Budapest Arénában mutatja be az Ifj. Harangozó Gyula Kossuth-díjas táncművész-koreográfus rendezésében készült rendhagyó, nagyszabású Diótörő-adaptációját, a Diótörő az arénákban című produkciót, amiben a moszkvai Bolsoj Balett szólistái is közreműködnek. Ifj. Harangozó Gyula elárulta, miért érezte szükségesnek megújítani a klasszikust.

- Táncművész családba született. Fel tudja eleveníteni az első Diótörő -emlékeit?

- Ez volt az egyik meghatározó színházi élményem gyermekkoromban. Mivel édesapám volt a balettigazgató, édesanyám pedig az Operaház vezető balettmestere, ezért már gyerekként is rengeteg időt töltöttem az intézményben: ismertem az összes szereplőt, a táncosokat, úgyhogy mindig nagy örömmel mentem A diótörőre.

Szép volt, színes, látványos, és abban az időben nem kellett konkurálni sem az internettel, sem a szélesvásznú mozikkal.

- Balettművész-pályája során többször táncolta is a Herceg szerepét. Előadóként milyen emlékei kötődnek a darabhoz?

- Második éves operaházi tag voltam, amikor először megkaptam A diótörő főszerepét, Szabadi Edit volt évfolyamtársam mellett a darab orosz Vajnonen-verziójában. Kiváltságként éltem meg, hogy Olga Lepesinszkaja betanító balettmesterrel dolgozhattam, aki akkoriban a szovjet balett egyik legnagyobb sztárja volt. Ezután a Grigorovics-féle Diótörőt is eltáncoltam a bécsi Staatsoperben, valamint Neumeier-verziót Münchenben. Ez a darab egy visszatérő nagy élmény számomra, mert a karácsonyi téma révén nem veszt az aktualitásából, viszont újabb és újabb gyerekgenerációk ismerhetik meg ezt a klasszikust.

- 2016-ban mi volt a kiinduló gondolata A diótörő színpadra állításánál?

- Egy családi darabot szerettem volna létrehozni, ami konkurálhat a tévéjátékok és mozifilmek ingergazdagságával. Ez egy 19. századi darab, és amikor ezt megálmodták, akkor a nézőtéren ülő gyerekek ugyanazokat a körülményeket látták viszont a színpadon, mint otthon: egy nagypolgári karácsonyi ünnepséget.

Ez a miliő viszont mára annyira távol került a gyerekektől, hogy nehezen tudnak vele azonosulni.

Éppen ezért megpróbáltam ezt a karácsonyi estét a mai korba átültetni. Új szereplők is bekerültek: a négerbaba helyett egy robot, a bohóc helyett egy Pókember, a Spiccbaba helyett pedig egy Barbie baba. A diótörő harmadik felvonásának gyönyörű divertissmentjét – ahol spanyolok, kínaiak, oroszok néptáncai mutatkoznak be – szintén átvariáltam, hiszen ezen a ponton a gyerekek számára leáll a cselekmény. Ehelyett cirkuszi artista számokat, flamencó táncosnőt iktattam be, hogy olyan pergő, magával ragadó cselekményt lásson az ifjú néző, amiért legközelebb is eljön a színházba. Nagyon meghatározónak tartom ugyanis a gyerekek első találkozását a színházzal.

- A Győri Balett társulata nem kifejezetten klasszikus balettre specializálódott. A táncosok hogyan oldották meg A diótörő technikai kihívásait?

- Kitűnően. A Győri Balett táncosai többségében a Táncművészeti Egyetemen végeztek, tehát a szükséges klasszikus alaptechnikával rendelkeznek, csak régóta nem használták. Az általam rendezett Diótörő viszont a modern balett esztétikáját veszi alapul,

csak két szigorú értelemben vett klasszikus táncot hagytam meg az eredeti Vajnonen-verzióból,

a Hópelyhek táncát és a Rózsakeringőt, amiket nagyszerűen megoldottak a táncosok spiccen. Teljes mértékben meg voltam velük elégedve és a közönség is vastapssal díjazta a munkájukat.

- A Bolsoj Balettből is szerződtettek két szólistát a darabhoz.

- A két főszereplő, a Herceg és Klára hercegnő kettősét Darja Hohlova és Artemij Beljakov, a Moszkvai Bolsoj Balett sztárszólistái táncolják. Mivel én Moszkvában diplomáztam, és jó a kapcsolatom az ottani balettigazgatóval, ezért nem volt probléma elkérni őket. Ez egy nagy együttes 240 táncossal, tehát ahhoz, hogy mindenki sorra kerüljön a kiemelt szerepekben, egy nagyobb vetésforgóban dolgoznak, ezért el tudták intézni, hogy a magyarországi előadásokra ők ketten szabadok legyenek. Hála Istennek örömmel jönnek, mert tavaly nagyon jól érezték magukat úgy az együttessel, mint a közönséggel. Reményeim szerint idén még nagyobb közönséggel osztozhatunk az ünnepi élményben!