Márk

„Az a legjobb, ha az ember a szívével érez, hiszen a szív okos”

2018.01.25. 14:44

Programkereső

A világ egyik legsikeresebb kortárs balettegyüttesét vezető Alonzo King alapvető létkérdésekről beszél, amikor művészetről kérdezik. Koreográfiáiban ugyanez az egyetemesség jelentkezik: ember és természet kapcsolatát elemzi és tárja elénk. A Budapest Táncfesztiválon fellépő Alonzo King LINES Ballet társulatvezetőjét a Nemzeti Táncszínház munkatársai kérdezték.
Alonzo King és Lauren Keen
Alonzo King és Lauren Keen
Fotó: Katerina Wong / Wikimedia Commons

- 35 év, több mint száz koreográfia, táncosok nemzedékei és egy jól felismerhető, unikális, a klasszikus balettet új, expresszív elemekkel ötvöző formanyelv– így lehetne jellemezni az Alonzo King Lines Ballet társulatot. Ez volt az álma annak idején?

- Álmom egy olyan társulatot létrehozása volt, amely a világon szinte mindenkit megszólít, és megismerteti az emberekkel a művészet ezen formáját. Hálás vagyok, és hihetetlenül szerencsés, hogy ez az álom valóra vált.

- A San Francisco Chronicle írta Önről, hogy olyan a mozgásstílusa, mint a társulat otthona, San Francisco: egyszerre elegánsan kozmopolita, csavartan örvénylő és aszimmetrikusan klasszikus. Hogyan talált rá a saját hangjára?

A stílus maga nem érdekel. Ha valamire alaposan oda kell figyelnem, akkor az a megjelenés, amelyet viszont jól meg kell tervezni. Szerintem az embereknek nem kellene mások véleményére hagyatkozniuk, nekik maguknak kell átélni egy előadást, és kialakítani a saját véleményüket a produkcióról.

Van egy pont, ami után az ember kénytelen a saját hangját követni, és felhagyni mások utánzásával.

Az életben az egyik fő célunk, hogy felismerjük, kik is vagyunk valójában. A balett technikájának vizuális nagyszerűsége, ahogy a táncosok szinte leküzdik a gravitációt, és ahogy felszabadítják a rejtett feszültségeket.

Számomra a koreográfia nyelve adja az emberi természet metaforáját.

- Kivételesen szép, jaguár testű táncosok alkotják a csapatát. Mi a legfontosabb Önnek egy táncművész kiválasztásánál?

- Olyanok vagyunk, ahogy gondolkodunk. Az emberek a maguk stílusában táncolnak, és engem azok a táncosok vonzanak, akik őrülten szeretik a művészetet, és úgy gondolják, hogy a tánc életük része. Valami olyasmi, amit nekik nem csak csinálniuk kell, de minden pillanatát élvezik, és a tánc világában vannak igazán otthon. Vonzanak azok, akik testük minden sejtével isszák a zenét, és izgatottak lesznek tőle.

A félelemnélküliség nagyon komoly tényező.

Fontos még a megértés, a humor, az erő, az alázat, a bátorság és a hősiesség is.  Legyen kialakult véleményük, de arra is legyenek képesek, hogy engedelmesen kövessenek másokat. A hallgatás képessége is rendkívül fontos, valamint nagyon vonzanak azok a művészek, akik már feltették maguknak a kérdést, hogy kik is ők valójában, és milyen céljuk van az életben.

A táncos megválasztása szempontjából a legfontosabb, hogy miképp tud teljesen világosan megjeleníteni egy gondolatot. Gyakran elfelejtjük, hogy a gondolat születik meg először, és csak utána alkalmazzuk a különböző technikákat annak megjelenítéséhez. Páran még mindig azt gondolják, hogy a művészek kizárólag csak saját magukat akarják kifejezni. Ez nem így van. A legtöbb művész célja az, hogy a közönség úgy érezze, a lehető legjobb döntést hozta meg, amikor a szóban forgó előadásra váltott jegyet.

Pusztán önmagunk kifejezése veszélyesen közel áll az érzelmi sekélyességhez.

- Ez lesz az első magyarországi fellépésük. Mit láthat a Budapest Táncfesztivál közönsége?

- Az egész társulat számára ez lesz az első fellépés Magyarországon, amit mindnyájan izgatottan várunk. Számunkra ez hatalmas megtiszteltetés. A közönség olyan páratlan művészeket fog látni, akik nemcsak tudásuk legjavát adják, de azonosulnak is azzal, amit ki szeretnének fejezni. A táncosok minden szinten a pontosságra, az érthetőségre és az egyértelműségre törekszenek.

Azt üzenem a közönségnek, hogy úgy jöjjenek el az előadásra, mintha először találkoznak valakivel, ne legyenek elvárásaik. Engedjék, hogy érzéseik vegyék át az irányítást gondolataik felett, és amit éreznek, azt higgyék is el!

A LINES-nál egyik fő alapelvünk annak érzékeltetése, hogy a művészet mindenkié.

Ebben az értelemben a közönség minden egyes tagja művész, és nekik is hozzá kell adniuk saját érzéseiket mindenhez, amit tapasztalnak – ugyanúgy, mint ahogy mi is tesszük. Az a legjobb, ha az ember a szívével érez, hiszen a szív okos. 

Az Alonzo Kings LINES Ballet két előadással érkezik február 28-án a Müpába a Budapest Táncfesztivál keretében. A Biophony Richard Blackford zeneszerzővel és a természeti hangképek művészével, Bernie Krause-szal együttműködve készült. Krause több mint negyven éven át járta a világot mikrofonjával, hogy felvételeket készítsen a Föld és a Föld teremtményeinek hangjairól. Az előadásban ezek a hangképek élő zenekarként szólalnak meg. A táncosok mozdulatait többek közt a kardszárnyú delfin és a levelibéka hangja kíséri, s izzadságuk is mintha ennek az új hangkörnyezetnek a sarával, sójával és porával keveredne. A klasszikus technika kikristályosodása arra emlékeztet minket, hogy a Föld minden teremtményével valamilyen kapcsolatban vagyunk. A Biophony nem a civilizáció és az ősi világ határán van, hanem ott, ahol két olyan világ találkozik, amelynek sosem kellene egymástól elkülönülnie.

A Sand az Alonzo King és az amerikai jazz nagyjai, Charles Lloyd és Jason Moran közötti együttműködés eredménye. „A homok jelentéktelen szemcsékből áll, ám hatalmas energiát rejt magában. A homok mindenütt megtalálható, a tengerpartokon, a dűnékben, a sivatagban, az óceánok fenekén. Amikor belemarkolunk, ujjaink között kipereg. A parányi szemek pergése a homokórában az idő múlását érzékelteti, és azt is szemlélteti, hogy tánc közben a test is lassan változtatja formáját. A homokot ezért sokan hasonlítják az emberekhez, mondván, mi is olyanok vagyunk, mint az apró kavicsok, amelyek addig súrlódnak egymáshoz, amíg a széleik simák nem lesznek” - fogalmazott az előadás kapcsoán Alonzo King.