A diploma megszerzését követően együtt utaztak a Magyar Állami Operaház fiatal, ígéretes táncosaiként Leningrádba, ahol három hónapot töltöttek ösztöndíjjal. Ezalatt megismerkedtek a Bolsoj és a Kirov Színház balett-repertoárjának kiemelkedő előadásaival, tudásukat pedig a szentpétervári balett legkitűnőbb művészpedagógusaival csiszolták.

Egyikük, Alexandr Puskin és felesége, Kszenia Jurgenszon közeli barátságába fogadta őket, akárcsak az ekkor 21 éves Rudolf Nurejevet, aki egy komolyabb sérülése miatt a házaspár apró lakásába költözött. Itt találkoztak és kötöttek barátságot, amikor pedig kiderült, hogy Nurejev és Orosz Adél egyazon év ugyanazon napján születtek, még szorosabb barátság vette kezdetét. Ez a kapcsolat akkor is megmaradt, miután Nurejev Franciaországba disszidált: ekkor titokban, álnéven levelezett magyar barátjával. Nurejev révén ismerkedett meg a világhírű angol prímabalerinával, Margot Fonteynnel is, akitől Róna megkapta élete legnagyobb ajánlatát. Az éppen lesérült Nurejev ajánlotta be maga helyett a magyar táncost a Brit Királyi Táncakadémia 1962-es gálaestjére. Fonteyn javaslatára Anyiszimova balettjének, a Gajanénak grand pas de deux-jét és codáját táncolták, a kettőst Róna tanította be partnerének.

1974-től 1980-ig vezető táncosa, balettmestere és koreográfusa volt a Norvég Nemzeti Balettnek. Hazatérése után, 1980-ban abbahagyta a táncot, ahogy egy interjúban elmondta: "Spartacusként, keresztre feszítve haltam meg az Operaház színpadán." A színpadnak azonban nem fordított hátat, több éven keresztül külföldön dolgozott, többek között a párizsi nagyopera egyik vezető balettmestere lett. Itt keveredett konfliktusba korábbi barátjával, Nurejevvel, aki felettese lett az intézményben.

Róna Viktor 1991-ben tért vissza több külföldi munka után az Operaházba, ahol az ő rendezésében és koreográfiájával állították színpadra a Csipkerózsikát. Tervbe vette még A hattyúk tava szakszerű átdolgozását is, ám betegsége ezt már nem tette lehetővé. A csodálatos és gazdag művészpálya 1994. január 15-én véget ért.

Volt Herceg A diótörőben, Mercutio a Rómeó és Júliában, a Spartacus címszereplője, Királyfi A fából faragott királyfiban, James A szilfidben, Orion a Sylviában, Albert a Giselle-ben, Siegfried a Hattyúk tavában. Gyönyörűen kimunkált felsőtesttartás és kézgesztusok, biztos technika, elegáns színpadi magatartás jellemezte. „Róna Viktor személye nem csupán, sőt: nem elsősorban művészi kvalitásai miatt izgalmas kivételes módon. A gyenge adottságokkal induló, ám roppant cél- és öntudatos kisfiú útja a világ leghíresebb balettszínpadjai meghódításáig, varázslattal felérő, páratlan akaraterővel véghez vitt fizikai átalakulása szinte példa nélküli. Ugyanilyen jelentős kultúr- és társadalomtörténeti szempontból is e nagy művész három évtizedes előadói, majd koreográfusi és balettmesteri pályafutása, sorsa és kapcsolatrendszere” – írta Róla Halász Tamás tánctörténész.

(forrás: MTVA Sajtóadatbank, Halász Tamás szinhaz.org-on közzétett írása Rudolf Nurejevről, „A tánc csillagai lettek" - írta és szerkesztette Gyarmati Zsófia és Macher Szilárd)

(A címlapképen Orosz Adéllal látható Róna Viktor az Operaház balett próbatermében, fotó: Kotnyek Antal/Fortepan)