Hetvenöt táncos fog egyidejűleg táncolni a három világvárosban 2019. április 19-én, Merce Cunningham születésnapján, a Száz szóló éjszakáján (Night Of 100 Solos). A három, egyenként huszonöt főből álló táncosi gárda 100-100 szólót ad majd elő Merce Cunningham koreográfiái közül.
Merce Cunningham
A modern amerikai koreográfus pályának egyik első mérföldköve volt, amikor 1935-ban a legendás Martha Graham társulatának szólistája lett. Első New York-i szóló koncertjét 1944-ben mutatta be John Cage zeneszerzővel, aki élettársává és legfontosabb alkotótársává is vált. 1953-ban létrehozta saját társulatát, a Merce Cunningham Dance Company-t, akikkel több mint 200 koreográfiát és 800 performanszot hozott létre. Társulatát kezdettől fogva az innováció jellemezte, a tér, az idő, a technológia és az emberi mozgás radikális megközelítési módjáról váltak ismertté. Cunningham az absztrakt tánc új formáit alakította ki, munkái dadaista, szürrealista és egzisztencialista motívumokat is hordoztak. Tagadta, hogy a táncnak szavakra lefordítható mondanivalót kellene kifejeznie, csak "tiszta" táncot akart alkotni, mely gyakran a ritmust, de még a zenét is nélkülözte.
A Merce Cunningham Dance Company egyik táncosa (képünk illusztráció) (Fotó/Forrás: Getty Images)
A szóló darabok Cunningham egész pályáját felölelik. Van, amelyik korai korszakából, 1953-ból származik, és olyan is, amit halálának évében, kilencven évesen készített. Ennek megfelelően a táncosi gárda sem homogén: van köztük húsz éves, de késői hatvanas éveiben járó művész is.
A szólók olykor párhuzamosan lesznek egymás mellé állítva, megtörve a színpadon egyedül táncolók sorát. „Ez az újraértelmezésről, új kontextusba helyezésről szól” - mondta a londoni előadás koreográfusa a Guardiannek, aki azt is elárulta, minden olyan mozgássort szólóként értelmeztek ez esetben, amit Cunningham egy táncosra szabott, függetlenül attól, hogy az egy többfős előadásban, vagy egy szólódarabban volt-e látható eredetileg.
A Guardian cikkéből kiderül, a különböző társulatoktól érkező táncosok nagyon élvezik azt, hogy egymástól függetlenül dolgoznak, majd pedig eltérő hátterüket és tudásukat Cunningham művészetének jegyében egyesítik. A három előadásban más- más zenére dolgoznak a táncosok, azonban abban megegyeznek, hogy a zene minden esetben független lesz a tánctól, ami Cunningjam egyik kedvelt eszköze volt.
Ez a két művészeti forma egy térben és időben létezik, azonban nem támaszkodnak egymásra
- fogalmazott Beatriz Stix-Brunell, a Royal Ballet szólistája, aki ezelőtt még soha nem táncolt Cunningham darabban. Elárulta, számára a Cunninghamre jellemző váratlan ritmus-, irány-, és ritmusváltások is kihívást jelentenek, valamint az is, hogy ezúttal a klasszikus balett-tól szokatlan módon mezítláb táncolnak majd. Április 19-én tehát először a londoni Barbican Center-ből, majd a New York-i Brooklyn Academy of Music-ból, végül a los angelesi UCLA’s Centre-ből követhetjük az ünnepi eseményeket. Ha csak nem veszünk jegyet a gálák valamelyikére.
(forrás: The Guardian)
hírlevél
