Tánc

A balerina, aki nem nézett vissza

2014.11.23. 08:46
Ajánlom
Csinády Dóra az 1940-es, 1950-es évek meghatározó hazai balettművésze volt, a forradalom után azonban elhagyta az országot és haláláig Németországban élt. A Coppélia repríze kapcsán emlékezünk rá. OPERA MAGAZIN

Csinády Dóra - eleinte még Teodóra - Nádasi Ferenc növendékeként került be az Operába, az 1940/41-es évkönyv tánckari növendékként emlékezik meg az akkor tizenöt éves balerinapalántáról. Gyorsan lépett egyre feljebb a ranglétrán, röviddel a háború után már szólószerepeket táncolt. A Furfangos diákok Rozikáját (1948) nagy orosz klasszikusok követték: Mária hercegnő A diótörőben (1950) és A hattyúk tava Odette/Odile szerepe (1951). Drámai alkotásokban is megállta a helyét, a kritikák az elragadtatás hangján írtak Máriája lírai karakteréről, egy másik szovjet dramobalett, A Párizs lángjainak színésznője híres szerepévé vált. Emellett magyar darabokban is sikert aratott, mind a Harangozó Gyula által színpadra vitt Keszkenőben, mind a Bihari nótája című Vashegyi Ernő koreográfia Teresa Oliviera szerepében elismerték tehetségét. Neve talán a Rómeó és Júliával forrt össze leginkább, bár meglehet, hogy azért kapcsoljuk hozzá a címszerepet, mert művészetéről egyedül az 1955-ben felvett erkélyjelenet tanúskodik.

Egy másik emblematikus szerep a Coppélia Swanildája, amelyet eredetileg nem Csinády Dóra táncolt az ősbemutatón. Míg a második világháború előtt mindent csak egy szereposztásban mutatott be az operai balett, addig a háború után áttértek a párhuzamos szereposztások gyakorlatára. Nem is csoda, hiszen egyre komolyabb és hosszabb balettek kerültek színre, így a megnőtt előadásszámot már nem lehetett egyetlen táncosgárdára alapozni. A Coppélia első előadói Kováts Nóra és Rab István voltak, a másodszereposztás pedig Pásztor Vera és Vashegyi Ernő. Mivel azonban 1953 májusában az első páros egy turné során egyszerűen átvonatozott az akkori Nyugat-Berlinbe, új beállók után kellett nézni. Ekkor lépett színre Csinády Dóra, akit Ortutay Zsuzsa ekképpen jellemzett a Táncművészet 1953. júniusi számában: „Csinády Dóra művészi egyéniségére az elmélyülés, a szerep belső felépítettségének keresése, a fejlődésért való munka jellemző. Nem elégszik meg a színpadi alak külsőséges megformálásával, technikai megoldásával, hanem az őszinte alakításra törekszik és e tekintetben sok szépet alkotott." „Swanildája az érzékeny, mélyen érző kislány [...], aki soha nem bocsát meg a konfliktus igazi okozójának, és mélyen meggyűlöli Coppéliust." Ma a balettben nem Sztanyiszlavszkij módszere alapján építik fel a karaktereket, abban azonban biztosak lehetünk, hogy nem üresek az idézett sorok. Csinády Dóra eszerint nagyon tudatosan dolgozott azért, hogy ne csak a tánca legyen tiszta, hanem alakításai is emlékezetessé váljanak. Az ösztönös művészetet éppen ezért nem értékelte sokra.

Egy másik Táncművészet-szám címlapján (1955. június) A hattyúk tava Odette szerepében láthatjuk. Amellett, hogy a kép egy gyönyörű nőt ábrázol, hihetetlen kecsesség sugárzik belőle. Néhány hónappal később az átélésről osztotta meg gondolatait ugyanezen lap hasábjain. A két forrást összevetve egy kiváló technikájú és intelligens művész portréja rajzolódik ki. Egy olyan művészé, aki az 1956-os forradalom után a kiváltságos művészlét helyett szabad művész kívánt lenni, így férjével együtt elhagyta az országot. A következő év tavaszán kislányát is sikerült elhozni Magyarországról. Tette nem volt egyedülálló, mert szinte a fél balettegyüttes a távozás mellett döntött, így az Operaházban alig maradt szólista. Talán ez az oka annak, hogy a hazai balettművészet folyamatossága megtört, mivel egy teljes generáció tudása veszett el.

Először Bécsbe került, majd Nyugat-Németországba. Nyugat-Berlin, Bréma és Hannover lettek életének jelentősebb állomásai. Legendássá vált Giselle megformálása 1961-ben, amelyről sokat cikkeztek. S noha a hannoveri operát egy német expresszionista táncművész, Yvonne Georgi vezette, Csinády Dóra az ő munkáiban is megállta a helyét. 1970-ben vonult vissza a színpadtól, utána balettiskolát nyitott Hannoverben. 2013. augusztus 6-án, nyolcvannyolc évesen halt meg.

Közhely, hogy egy táncos pályája milyen illékony. Felvétel mindössze egy maradt utána Magyarországon, s a képanyag sem túl bőséges. Mindössze a róla szóló írásokra támaszkodhatunk. Sovány vigasz! Egy kolléga szavaival, a világhírűvé vált Eck Imre gondolataival, rajongásával emlékezzünk rá! „Legerősebb oldala a líra! Testének és lelkének csodálatos harmóniája itt izzik a legtüzesebb hőfokra. A műfajnak ez az ága nagyon nehéz, mindig teljes embert kíván. A művész legteljesebb átélése nélkül nem hiszi el a közönség a lemásolt alakot. És ezt a teljes átélést Csinády Dóra minden alkalommal, még a próbákon is mindig meg tudja teremteni önmagában."

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

„Mind elmegyünk” – végső búcsút vettek Eötvös Pétertől

Április 18-án délután kollégái, barátai, tisztelői körében emlékeztek meg a március 24-én elhunyt, Kossuth-nagydíjas zeneszerző-karmesterről. A BMC-ben tartott eseményen Káel Csaba, Perényi Miklós, Kovács Géza és Kurtág György mondott beszédet.
Vizuál

A hazai színjátszás kiválóságaival készül Herendi Gábor új filmje

A Kincsem és a Valami Amerika rendezőjének legújabb, Futni mentem című romantikus komédiája november 28-tól látható a mozikban. A közvetlen állami támogatás nélkül készülő produkciót rövid videóban jelentette be Udvaros Dorottya, Ember Márk és Lovas Rozi.
Vizuál

Megvannak az idei Magyar Mozgókép Fesztivál életműdíjasai

Elek Judit filmrendező és forgatókönyvíró, Piros Ildikó színésznő, Gulyás Buda operatőr, Selmeczi György zeneszerző és Deimanik Tamásné Baba fénymegadó kiemelkedő pályáját méltatja idén a Magyar Mozgókép Fesztivál életműdíjjal.
Klasszikus

Vezető karmesterként folytatja a munkát Vajda Gergely az Ensemble Ars Novával

A neves zeneszerző-karmester három éven át volt a francia kortárs zenei együttes rezidens művésze, ám a sikeres közös projekteknek köszönhetően a zenekar továbbra is együtt kíván dolgozni vele.
Zöldhullám

„Azért is meg akarom védeni őket, mert olyan kicsik” – gyermekek hangjai az arukária fa védelmében

A Kincseink, az araukáriák című kiállítás megnyitója április 22-én, hétfőn 17 órakor lesz a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Átriumában. A tárlat középpontjában az araukária fa és annak számos értéke áll.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Tánc ajánló

A Duna Művészegyüttes Székelykapu című nagy sikerű premierjét májusban is láthatja a közönség a Müpában

A Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek keretében, a Müpa Fesztivál Színházában mutatta be legújabb előadását a Duna Művészegyüttes április 6-án. A Székelykapu című produkció inspirációs centrumában a szimbólumokban gazdag kapu áll.
Tánc ajánló

Koreográfiák Kubától Finnországig – idén is világsztárokat lát vendégül a Budapest Táncfesztivál.

A kéthetes mustrára a nemzetközi és hazai kortárs táncélet legjobbjai érkeznek a Nemzeti Táncszínházba április 27. és május 11. között. Kuba, Olaszország és Finnország legizgalmasabb produkciói és a legnagyobb magyar társulatok premierjei várhatók!
Tánc ajánló

Áprilisban Miskolc lesz a kortárstánc központja

Idén a hetedik Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztivált rendezi meg a Miskolci Nemzeti Színház április 23. és 27. között. A Miskolci Balett ismét neves koreográfusok, együttesek előadásait hívta meg a miskolci közönség és a látogatók számára.
Tánc hír

Három első díjat nyertek a Táncművészeti Egyetem hallgatói Leccében

A közelmúltban ért véget a 10. IBCDC Domenico Modugno Nemzetközi Balett- és Kortárs Táncverseny, amelyen összesen öt dobogós helyezést értek el a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatói. 
Tánc ajánló

Tánc világnapi románc a MOMkultban

Kodály Zoltán munkássága előtt tiszteleg a Győri Balett Romance című produkciója, az emberi lét egyik legmeghatározóbb viszonyrendszerét a középpontba állító előadás április 29-én látható a MOMkultban.