Tánc

A balerinák szexuális kizsákmányolása egykor általános volt

2018.01.15. 15:08
Ajánlom
Aki a 19. században a balettet választotta hivatásául, az szinte biztosra vehette, hogy testére nem csak úgy tekintenek majd, mint művészetének eszközére, hanem úgyis mint szexuális tárgyra.

A History Stories szerzője szerint a 19. században a szexmunka a balerinák életének elfogadott része volt, nyílt titok, amiről senki nem beszélt, de mindenki csinálta. Hogy ez miért alakult így, annak több oka volt. A balerinák szinte gyerekként kerültek be a balettintézetekbe, ahol évekig tartó kemény, szinte militarista fegyelem mellett képezték őket; mire eljutottak oda, hogy szerződésekért folyamodtak, testileg-lelkileg kihasználhatóvá és sebezhetővé váltak, öntudatuktól megfosztottakká. Ráadásul a jobb szerződésekért óriási harc folyt, így aztán sokan bármit megtettek volna azért, hogy az évekig tartó kemény képzés végén méltó helyet kapjanak a szakmán belül.

Így ragadt rájuk a 'petit rat' vagyis 'kis patkány' jelző – ez jól mutatja a megbecsültségük mértékét.

Edgar Degas: Balettosztály (1873–1876)

Edgar Degas: Balettosztály (1873–1876) (Fotó/Forrás: Wikipedia)

Ráadásul a 19. században még létezett az 'abboné'-k intézménye, ami azokat a mecénásokat,  előfizetőket jelölte, akik támogatták a balettegyütteseket, nem teljesen önzetlenül: pénzükért cserébe szolgáltatásokat is vártak, ami sokszor szexuális formában öltött testet.

Ezeknek a gazdag mecénásoknak szabad bejárása volt a színfalak mögötti világba, ahol megvásárolták ezeket a szolgáltatásokat.

A társulatok vezetősége pedig kimondatlanul is elvárta, hogy a balerinák teljesítsék a mecénások vágyait, hiszen számoltak a tőlük származó bevétellel. Egy 1892-es újságcikk szerint a Párizsi Opera Balettnak a mecénásoktól érkező összeg jelentette a legfőbb bevételi forrást. Aki nem volt hajlandó beállni ebbe a rendszerbe, az számíthatott arra, hogy elbocsátják. Sokszor a balerinák anyjai segítették ezeknek a kapcsolatoknak a létrejöttét, mivel a szegény sorból érkező táncosoknak csupán egy gazdag mecénással való (financiális) kapcsolat jelenthette a biztos (szakmai) jövőt. 

Hogy mennyire elfogadott volt ez az „intézmény”, azt az is mutatja, hogy amikor Charles Garnier az 1860-as években ikonikus párizsi operaházat tervezte, egy külön hátsó bejáratot tervezett a „bérletesek” számára.

'Foyer de la danse' néven pedig épített egy indokolatlanul pompás termet is, ami a színpad előszobájaként nem csak bemelegítésre, de a patrónusokkal való társalgásra is szolgált.

Ez a gazdag férfiak klubja is volt, ahol megvitatták az üzleti kérdéseket, miközben jól érezték magukat a balerinák társaságában. 

Jean Beraud (1849-1935): Az opera színfalai mögött 1889.

Jean Beraud (1849-1935): Az opera színfalai mögött 1889. (Fotó/Forrás: Christophel Fine Art / Getty Images Hungary)

Hogy miért voltak ennyire kiszolgáltatott helyzetben a táncosok, azt az is magyarázza, hogy ekkoriban a nők testét még rengeteg ruha fedte, nemcsak az utcai, de a házi viseletben is.

Az opera egy kivételes hely volt, ahol a férfiak fedetlenebb testeket is láthattak – így a meztelen testrészek látványa akkoriban sokkal nagyobb hatást gyakorolt rájuk, mint ma.

Ez még annak ellenére is így volt, hogy a balerinák ruhája akkor még sokkal több anyagot tartalmazott és sokkal többet takart, mint ma.

Degas: A balerina

Degas: A balerina (Fotó/Forrás: Picasa)

Volt azonban egy befolyásos párizsi ember, aki anyagilag nem engedhette meg magának, hogy pénzen vásárolja meg a balerinák közelségét: az impresszionista festő, Edgar Degas, aki az 1870-es, '80-as évek során több mitn száz festményt és rajzot készített a Párizsi Opera balett-táncosairól. Barátainak köszönhetően bejárása volt az operába, így meg tudta örökíteni a balerinák kulisszák mögötti életét. Egyik leghíresebb művét, A balerina című szobrot kortársai elutasították, 1881-ben megjelent egy kritika, amiben "rettenetesen csúnya, majomszerű" alakként írták le. Degas modellje a tinédzser Marie van Goethem volt, és egyes vélemények szerint Degas a róla mintázott szoborban egy szexuálisan megrontott fiatal diáklányt ábrázolt, akinek tekintetében és testtartásában benne volt minden elszenvedett sérelem. Ha nem is volt ez így, a kortársak minden bizonnyal ezt látták bele. 

És hogy miért írunk most erről? Mert bár sokak számára már-már túlzásnak hat, hogy a sajtó - köztük mi is - szinte minden egyes, a művészeti világot érintő zaklatási botrányról  beszámol, úgy látjuk, szükség van erre, hiszen úgy tűnik, 200 év alatt vajmi keveset változott a világ e tekintetben. 

A táncvilágot is utolérte a zaklatási botrányhullám

Kapcsolódó

A táncvilágot is utolérte a zaklatási botrányhullám

Miközben a kultúra szinte összes területén „hullanak a fejek” a Weinstein-botrány és a #meetoo kampány eredményeképpen, addig pont a táncvilágban volt eddig csönd, éppen ott, ahol a testi interakció mindennapos. Hogy miért? Talán pont ezért.

Egy balerina szerint a Bolsoj egy „hatalmas bordélyház”

Kapcsolódó

Egy balerina szerint a Bolsoj egy „hatalmas bordélyház”

Miközben a Weinstein-ügy világméretűvé nőtt, újra reflektorfénybe került Anastasia Volochkova, a Bolsoj korábbi prímabalerinájának története, aki kitálalt a Moszkvai Nagyszínház belső titkairól.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Arany Oroszlánt nyert a Concerto Budapest koncertfilmje Velencében

Szabó Stein Imre koncertfilmjét díjazták a Velencei TV Fesztiválon, amely májusban debütált a Mezzo TV-n. A Concerto Budapest és Gidon Kremer közös hangversenyét örökítette meg a felvétel.
Vizuál

Angyallal a vállán – Hajduk Károly a Kult50-ben

Hisz benne Hajduk Károly, hogy a színész, amikor valami igazán lényegit érez meg szerepében, akkortól az a nehezen megmagyarázható „valami” kisangyalként ül a vállán, és játéka minden egyes pillanatában a fülébe sugdos. Hajduk Károly alakítását látva, minden bizonnyal ezt a segítséget is megkapta, amikor az Akik maradtak című, számtalan rangos elismerést begyűjtő film főszerepét forgatta.
Vizuál

Átadták a legjobb magyar filmelőzetesnek járó díjakat

Az idei Arany Blende a zsűri szavazatai szerint A létezés eufóriája-trailerhez került, míg a közönségdíj az Apró mesék előzeteséé lett. Mutatjuk a nyertes videókat!
Vizuál

Akár telefonról is bejárhatóak a Nyitott Műhelyek az idei Budapest Design Weeken

Online cukorvirág-készítés, környezettudatos esőkabát előállítás, vicces kerámiák vagy kézműves cipők műhelytitkai. Az idei Design Hét félig a netre költözött, így a nyitott műhelyekbe akár otthonról is bepillanthatunk! Mutatjuk, hogyan!
Vizuál

A macsó, aki nőként aratta első sikerét

Jack Lemmon oldalán tipegett be a világhírnévbe, de később is olyan partnerekkel dolgozott, mint Roger Moore. Magyar gyökerei mindig fontosak voltak számára. 2010. szeptember 29-én halt meg  Tony Curtis.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc kult50

A változás körforgása – Goda Gábor a Kult50-ben

Nincs alaptörténet. Központi gondolat, vagy kérdésfeltevés van. Goda Gábor koreográfus filozofáló, esztétizáló rendezéseiben mindig ott rejlik az élet teljessége. S egy adott produkció nyelvezetét maga a munkafolyamat határozza meg. Úgy is mondhatnánk: minden egyes előadás saját nyelvet keres.
Tánc hír

Online közvetíti előadásait a Fővárosi Nagycirkusz

Szombat délutánonként élőben követhetjük a Fővárosi Nagycirkusz előadásainak online közvetítését.
Tánc hír

Tisztújítást tartottak a Magyar Táncművészek Szövetségében

A Magyar Táncművészek Szövetségének közgyűlésén ötödik alkalommal választotta meg a tagság újabb három évre elnöknek Mihályi Gábort, a Magyar Állami Népi Együttes vezetőjét és társelnöknek Kiss Jánost, a győri Magyar Táncfesztivál igazgatóját - adta hírül a szakmai és érdekvédelmi szövetség.
Tánc magazin

Nevetve sírni, sírva nevetni – Cacti a Nemzeti Balett előadásában

A kaktuszok nem sírnak. Legalábbis egyikünk sem találkozott még könnyező tüskékkel – vagy mégis? A világhírű svéd koreográfus, Alexander Ekman Cacti című darabja csontig-velőig hatoló őszinteséggel mutatja be a kortárs tánc világát, humoros és fájdalmasan pontos képet adva arról, mennyire fontos számunkra a művészet „értelmezése”. Néha lényegesebb, mint a művészet maga. Ekman legsikeresebb koreográfiája a Magyar Nemzeti Balett tolmácsolásában érkezik Budapestre.
Tánc ajánló

Alexander Ekman svéd koreográfus indítja az Opera új évadát

A világhírű alkotó egyik legnépszerűbb műve, a Cacti a Magyar Nemzeti Balett és a Magyar Állami Operaház első bemutatója szeptember 11-én látható az Eiffel Műhelyházban.