Január 24-én robbant a hír, hogy az eddigi legfiatalabb - 19 évesen - magántáncosnak választott ukrán származású Szergej Polunyin mindenki megdöbbenésére azonnali hatállyal felmondott a brit Királyi Balett társulatánál. Ugyan a sajtó utólag felidézett egy-két elejtett megjegyzést, miszerint Polunyin szeretne máshol is táncolni és egy „baletten kívüli életet" is akar élni, de amikor a táncos besétált Monica Mason, a társulat igazgatójának irodájába és különösebb indoklás nélkül benyújtotta lemondását, hatalmas sokként ért mindenkit a bejelentés.
A The Daily Telegraph című brit lapnak nyilatkozó források szerint ez egy teljesen váratlan fordulat volt, mivel Szergej egészen addig a napig rendesen próbált, sosem jelezte, hogy boldogtalan volna, majd lemondásakor, mindössze néhány nappal azelőtt, hogy a The Dream (Az álom) című új produkció főszereplőjeként lépett volna színpadra, annyit mondott a társulatigazgatónak, hogy nem kíván többet ott dolgozni. A The Arts Desk nevű internetes oldal szerint a nagy megdöbbenéssel ellenére az intézmény vezetősége megértően reagált az eseményre: Lord Hall, a Királyi Operaház igazgatója másnap azt nyilatkozta, hogy a társulatnak a táncost, akire hatalmas nyomás nehezedik, támogatnia kell abban, hogy átgondolja az életét, náluk az ajtó továbbra is nyitva áll, ha meggondolná magát. A történtek után a The Guardian beszámolt egy karácsony előtt vele készített interjúról, amiben úgy jellemzik, mintha „két Polunyin lett volna a szobában". Az egyik, aki azt magyarázta, a balett számára üdítő felfrissülést nyújt és a felfedezés izgalmát, amikor valakivel táncol, a másik Polunyin azonban majdnem dühvel beszélt arról a gyerekről, aki lehetett volna, aki focimeccsre járhatott volna, vagy az utcán csavaroghatott volna a barátaival, ha a családi kötelesség nem kényszeríti bele őt a táncba. Nem nehéz tehát arra a következtetésre jutni, hogy emiatt a soha meg ne élt gyerekkor miatt sétált ki végleg Polunyin a világ egyik leghíresebb intézményének kapuján.
Tény, hogy a sztártáncosnak ez az időszak különösen nehéz volt a Királyi Balettnél: ebben az évadban minimum négy főszerepben mutatkozott be egy nagyon szoros órarendet követve, és évek óta kemény munkával igyekezett környezete elvárásainak megfelelni. Polunyin saját Twitter-oldalán olvasható, olykor zavaros bejegyzései alapján azonnal megindultak a találgatások, hogy mi állhat a háttérben és vajon hova távozik a nagyreményű balett-táncos. Joggal merült fel az ötlet, hogy a Bolsojba nemrég átigazoló David Hallberg helye megüresedett, és az American Ballet Theatre szívesen látna egy olyan, minimum Hallberg szintű tehetséget a társulatában, mint Polunyin, aki nemcsak egyszerűen tehetséges, de aki kivételes színpadi jelenléttel, zenei ösztönnel és intelligenciával van megáldva. Más vélekedések szerint Polunyin kilépése is az orosz balett világában megindult - export-import - átrendeződéssel magyarázható, amelyben a színházigazgatói babérokra törő Vlagyimir Kehman gyümölcsmágnás mozgatja a szálakat. Mivel David Hallberg Bolsojba való megérkezése után Kehman saját, üzleti alapú színházába csábította át a Bolsojtól a Natalja Oszipova-Ivan Vasziljev sztárpárost - ironikus módon Hallberg épp Oszipovával szeretett volna a legjobban táncolni - nem indokolatlan arra gondolni, hogy Polunyint is a komoly magántőkéből támogatott új társulatában szeretné tudni Kehman - mégha a Mihajlovszkij Színház visszautasította is azt, hogy miattuk jött volna el a táncos a Királyi Balettől.
Polunyin távozása után három héttel már a londoni táncszínház, a Sadler's Wells Men in motion című produkciójában tűnt fel jó barátjával, Ivan Putrov balett-táncossal közösen, aki korábban szintén elhagyta a Királyi Balettet. A társulatból való kilépés miatt Polunyin ugyan elvesztette munkavállalási engedélyét és ezzel tartózkodási engedélyét is, ám nem sokkal később olyan vízummal tért vissza, ami nem köti őt egyik társulathoz sem. Azalatt a The Guardiannek adott egyik interjúból kiderült, csupán 26 éves koráig kívánja folytatni a balettet, de elege van már a temérdek, túlontúl megerőltető próbából, olyan balett-társulatra vágyik, ahol viszonylag rövidebb próbafolyamatot több előadás követ, vagyis alapvetően a színpadi fellépésekre és nem a tréningekre kell koncentrálnia. Szabadabb életet akar, amibe belefér az, hogy később keljen reggelente. Beszélt arról, hogy régebben fellépések előtt olyan filmeket nézett figyelemelterelésképpen, mint a Nagymenők (Goodfellas) és a Keresztapa (Godfather). A Men in Motion-ben látható az első tánca, amelyet saját maga koreografált, egy darab, amit a fiatalon balesetben elhunyt amerikai színészikon, James Dean alakja ihletett. „Amikor legelőször láttam egy filmet róla, amiben James Franco játszotta a színészlegendát, annyira megtetszett, hogy elmentem és csináltattam egy tetoválást a vállamra James Deanről anélkül, hogy egyetlen filmben is láttam volna játszani őt." - árulta el a sajtónak lelkesen Polunyin. Pedig a balett világában igen ritka a bőrdekoráció, Polunyint viszont a rajongástól függetlenül is szokatlanul vonzzák a tetoválások: a testén több tetoválás is található (amit a fellépéseken különböző tapaszokkal takar el), és már korábban is úgy nyilatkozott, egyszer tetoválószalont szeretne nyitni. Azóta már résztulajdonosa egy ilyen helynek a londoni Holloway Road-on, nem messze az otthonától, és a felmondását követő éjszakát is itt töltötte. A szabadságot és valamiképp önmagát találta meg ezen a helyen.
Március közepén a BBC News-nak adott legfrissebb interjújában már részletesen beszámol érzéseiről, menekülési vágyáról, az elmúlt évek elfojtásairól: „Nem akarok kényelmet magam körül, se családot vagy lakást, ezért leromboltam bizonyos értelemben mindent, amim van azért, hogy újraépíthessem. Mintha megnyomnád a törlés gombot, utána pedig az újraindítást". És hogy boldog-e az „új" életében? „Egyelőre nem mondhatom, hogy boldog lennék - válaszolja - még ki kell találnom, hogy mit is fogok csinálni, amit valószínűleg különböző irányokban keresek majd." Egyelőre élvezi a késői ébredéseket és a jövőről csak annyit árul el, hogy legszívesebben filmszínésznek menne. Elmondása szerint akkor érezte először a vágyat, hogy vászonra lépjen, amikor a Királyi Balett 2009-2010-es évadának promóciós videóját készítették az ő főszereplésével. „Amikor 19 évesen a Királyi Balett vezető táncosa lettem, a gyerekkori álmom vált valóra, ezért akkor azt kérdeztem magamtól, „mi legyen a követező?" És 19 évesen azt a célt tűztem ki, hogy filmszínész leszek." Bár egyelőre csak hobbinak tartja, lehetséges, hogy a balett egyik legnagyobb tehetségét legközelebb Hollywoodban látjuk viszont? Ha igen, azt mind őszintén remélhetjük, hogy ő majd hosszabb karriert és életet fut be, mint James Dean, aki jelenleg a legnagyobb hatást gyakorolja rá.