Georgij Melitonovics Balancsivadze néven született 1904. január 22-én Szentpéterváron orosz anyától, apja a kor egyik legnevesebb grúz zeneszerzője volt. Ötévesen kezdte a zongoratanulást, tízévesen felvették a szentpétervári cári balettiskolába, tizenhét évesen már a hírneves Mariinszkij Színház balettkarában táncolt. A konzervatóriumban komolyzenét is tanult, különösen Csajkovszkij művészetét kedvelte. Az 1920-as évek első felében Anton Rubinstein, Sibelius, Kjui, Rimszkij-Korszakov zeneműveire koreografált, táncbetétet szerzett G. B. Shaw Ceasar és Kleopátra című műve színpadi adaptációjához. 1924-ben egy németországi vendégszereplés után nem tért haza, a mecénás és impresszárió Szergej Gyagilev hívására a korszakos jelentőségű Orosz Balett társulat tagja lett, ekkor változtatta nevét az egyszerűbb Balanchine-ra. Az Orosz Balett számára tíz koreográfiát készített: az 1928-as, Sztravinszkij muzsikájára született Apollon musagete (amelyhez a kosztümöket Coco Chanel tervezte) megújította a klasszikus balettstílust.
Balanchine Gyagilev 1929-ben bekövetkezett halála után egy londoni revüszínháznál, majd a Dán Királyi Balettnél és a monte-carlói Orosz Balettnél dolgozott. Ekkoriban hagyott fel végleg a táncművész karrierrel, hogy kizárólag a koreográfiának szentelhesse magát. 1933-ban Párizsban egyik alapítója volt a Les Ballets nevű avantgárd társulatnak, ahol többek közt Bertolt Brecht-Kurt Weil A hét főbűn című művére készített koreográfiát. Ekkoriban találkozott Lincoln Kirstein fiatal amerikai mecénással, aki meghívta, hogy honosítsa meg az Egyesült Államokban a klasszikus balettet, - ezzel vette kezdetét "Mr. B." és az amerikai balettművészet szoros kapcsolata. Balanchine 1934-ben megalapította az Amerikai Balett Iskolát és Társulatot, s ebben az évben született első amerikai koreográfiája, A szerenád Csajkovszkij zenéjére - ezt a múlt századi modern balettművészet iskolateremtő alkotásaként tartják számon.
Balanchine neve összeforrott az általa 1948-ban létrehozott New York City Balettel, melynek 1982-ig vezető koreográfusa és művészeti igazgatója volt. A társulat számára több stílusban mintegy 150 koreográfiát készített, ezek közül a leghíresebb a Diótörő, amely Amerikában mára már intézménynek számít, New Yorkban 1954 óta minden karácsonykor előadják és filmváltozata is készült. Nagy sikert aratott a Don Quijote egészestés változata és az 1972-ben tizenhét Gershwin-dalra alkotott Who cares? is. Az Egyesült Államokban Balanchine-t tartják a huszadik század legnagyobb hatású klasszikusbalett-koreográfusának. Balanchine a táncos neoklasszicizmus megalapítója, a szimfonikus absztrakt balett első, iskolateremtő mestere.
Klasszikus alkotások (Hattyúk tava, Giselle) mellett groteszk-fantasztikus műveket is koreografált, pályafutásának külön fejezete az orosz születésű Igor Sztravinszkijhoz fűződő különleges művészi kapcsolat, akinek zenéjére több mint harminc koreográfiát készített. Szívesen alkotott kortárs zeneszerzők - köztük Hindemith, Webern, Gershwin - műveire, koreográfiáit a világ szinte valamennyi neves társulata színre vitte. Balanchine 1938 és 1948 között elsősorban Hollywood és a Broadway számára dolgozott: összesen több mint négyszáz balettet és táncjátékot koreografált operák, musicalek, színdarabok, filmek és televíziós műsorok számára. Az ötvenes-hatvanas években új stílust teremtett a klasszikus balettben: a táncosok szikáran üres, fakó fénybe borított színpadon léptek fel.
Balanchine 1940-ben amerikai állampolgár lett. 1975-ben megkapta a francia Becsületrendet, 1978-ban az elsők közt volt, akit a Kennedy Center díjával tüntettek ki, és halála évében megkapta a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést, az elnöki Szabadság-érdemérmet. Több mint fél évszázados aktív koreográfusi pályafutás után 1983. április 30-án halt meg New Yorkban.
hírlevél
