Tánc

A balettigazgató, aki nem Mr. Natalie Portman

2015.06.22. 08:07
Ajánlom
A kiváló francia táncosra a Fekete hattyú című film koreográfusaként figyelt fel a világ széles körben, különösen miután a lapok megírták, a főszereplő, Natalie Portman szívét is meghódította. Benjamin Millepied-t azonban súlyos hiba lenne csak a hollywoodi bulvársajtón keresztül ismerni. Amit eddig a táncban elért, abban nincsenek véletlen lépések. Sikerének titka céltudatos tehetségében és egyéniségében keresendő. MAGAZIN

Ha megpróbálunk eltekinteni attól a ténytől - amitől nehéz eltekinteni - hogy az egyik legsármosabb francia táncos nemrég az egyik leggyönyörűbb hollywoodi színésznőt vette feleségül, akkor Benjamin Millepied személyében ott áll előttünk az utóbbi évtized egyik legígéretesebb és legkarizmatikusabb balettsztárja. A 2014 őszétől a Párizsi Opera balettigazgatói posztját betöltő, sokoldalú és karrierjét határozott léptekkel építő koreográfus jelenleg az egyik legmarkánsabb alkotó a francia-amerikai tánc területén. Jelentősége nemcsak a kiemelkedő teljesítményben mérhető, hanem főként abban, hogy harminchét éves korára egyszerre szerzett nevet a legmagasabb hollywoodi körökben, a kísérleti táncfilmezés területén és a francia klasszikus balett legjobbjai közt. Neve tehát (franciául mille pied 'ezer láb') nem csupán kifejező, de előre kijelölte szakmai életútját is.

A bordeaux-i születésű táncos-koreográfus-színész-rendező először nyolcéves korában kezdett táncolni szintén táncos édesanyjával, Catherine Florival közösen. Tizenhárom éves korától három éven át a Lyon-i konzervatóriumba járt, majd 1992-ben New Yorkba ment a School of American Ballet nyári táborába, ami a New York City Balett hivatalos iskolájának, egyben előszobájának számít. Egyértelműen következett a leghíresebb amerikai társulathoz való csatlakozása 1995-ben, amit a Francia Minisztérium egy ösztöndíja, a fiatal klasszikus balett-táncosoknak járó legnagyobb elismerés, a Prix de Lausanne és az amerikai iskola Mae L. Wine díja előzött meg. 2001-től tíz éven át volt a New York City Balett vezető táncosa, miközben számtalan klasszikus és modern szerepet táncolt el. 2001-ben kezdett koreografálni, 2002-ben már megalapította első társulatát Danses Concertantes néven, majd egy évig a Barishnikov Arts Center rezidens koreográfusaként alkotott. Ebben az időben Years Later címmel készített szólót az intézmény nevét viselő balettlegenda, Mihail Barisnyikov számára. S talán nem véletlen a közösmunka, Millepied rátermettsége és elszántsága mintha egy Barisnyikovéhoz mérhető karrier ígérete lenne.

Millepied koreográfiai tehetségét nem sokáig kellett bizonygatnia, munkái a világ minden nagyobb színpadán megfordultak: a New York City Ballet, a Paris Opera Ballet, az American Ballet Theatre, a Mariinsky Ballet, a Ballet de Geneve, a Lyon Opera Ballet, a Royal New Zealand Ballet és a Dutch National Ballet társulatának is készített már produkciót.

A koreográfust már korán foglalkoztatni kezdték a társművészetek, vele együtt a filmkészítés is. Idővel olyan nagy cégek reklámfilmjében vett részt táncosként, mint például az Air France légitársaság és Yves Saint Laurent francia divatház, és a reklámfilm-rendezésbe is belekóstolt többek közt a Forevermark gyémántnak készített szpottal. Nemzetközi filmes karrierje egyértelműen a 2010-es Darren Aronofsky rendezte Fekete hattyúval (Black Swan), a balett kulisszavilágát bemutató hollywoodi kasszasikerrel indult, melyben Millepied, akkor még a New York City Ballet tagjaként, koreográfusként debütált. Kimagasló szakmai érdemeivel és ambiciózusságával együtt is tagadhatatlan, hogy a világhírnévhez sokban hozzájárult a film főszereplőjével, Natalie Portman színésznővel a forgatás alatt kialakult kapcsolata. Ha azonban a teljesítményt sokszor mellékesen kezelő bulvármédián túl akarunk tekinteni, érdemes ezt a magánéleti eseményt inkább úgy szemlélni, mint két kimagasló tehetségű és vonzó megjelenésű művész egymásra találást, akik felfelé ívelő szakmai pályájuk talán legmagasabb pontján találkoztak: Portman a kemény munkával megformált balerinaszerepért Oscar-díjat kapott, Millepied pedig vörös szőnyegen vonulhatott be Hollywoodba is.

A filmes siker után Millepied 2012-ben Los Angelesbe költözött, ahol életre hívta saját társulatát L.A. Dance Project néven. A táncegyüttes küldetéseként különböző művészeti területek alkotóit támogató, velük együttműködő projektek támogatását tűzte ki célul, miközben helyszínt biztosít a kortárs tánc innovatív kezdeményezéseinek és a közönség számára is betekintést nyújt a tánc világába. Egyéb sikeres produkciók mellett 2013-ban Reflections címmel olyan előadást hozták létre, amiben Millepied a zeneszerző David Langgal és a világhírű amerikai konceptuális művésszel, Barbara Krugerrel dolgozott együtt, amit mellékesen a nagy múltú francia ékszercég, a Van Cleef and Arpels támogatott.

Mindezek után nem volt meglepő a hír, amikor bejelentették, hogy 2014 őszétől Benjamin Millepied veszi át a világhírű Párizsi Opera balettigazgatói posztját. Az igazgatóváltást nem akármilyen reklámkampány kísérte: az új igazgató a topmodell Natalia Vodianova arcával és a fotográfus zseni Annie Leibovitz képsorozatával harangozta be a díszes párizsi intézmény új évadát és vele együtt egy új korszak kezdetét.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

10 érdekesség a ma 75 éves Marton Éváról

Június 18-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze.
Zenés színház

DaCapo: lehet kétszer is érdekes ugyanaz a produkció?

Ismerik azt a keserédes érzést, amikor felvirrad egy várva várt esemény utolsó napja? Ezzel ébredtünk ma Miskolcon immár túl operabáron, régi keresztény hagyományokat idéző felvonuláson, és a RockGiovanni második előadásán is.
Zenés színház

Spontán, közös énekléssel zárult a miskolci operafesztivál

Dupla gálakoncerttel, utcabállal, remek hangulatban ért véget tegnap este a 18. Bartók Plusz. A friss Kossuth-díjas Sümegi Eszter még meg is énekeltette a Miskolci Nemzeti Színház közönségét.
Vizuál

Frida Kahlo személyes tárgyai a Victoria és Albert Múzeumban

A Frida Kahlo: Making Her Self Up (Hogyan építette fel magát Frida Kahlo) című kiállítás több mint 200 tárgyat mutat be a művész mexikóvárosi szülőházából, a Kék Házból, ahol 1954-ben, 47 éves korában meghalt. Festményei július elején Budapestre érkeznek.
Vizuál

Makulátlan pálya - a színész, akinek minden filmjét Oscarra jelölték

Marlon Brando? Daniel Day-Lewis? Esetleg Jack Nicholson? Valószínűleg ők ugranak be először, ha minden idők legjobb színészére gondolunk. Pedig a legtökéletesebb filmográfiája valószínűleg John Cazale-nak volt - ehhez azonban sajnos korai halála is hozzájárult.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Tánc győri balett

Győrben bepótolhatja az elszalasztott tánceseményeket

14. alkalommal rendezik meg a Magyar Táncfesztivált és negyedszer a gyermek táncfesztivált Győrben mától egészen vasárnapig.
Tánc balett

40 évesen Júliát táncolni? Nem lehetetlen!

Kenneth MacMillan Rómeó és Júlia-koreográfiájának címszerepében debütál New Yorkban a 40 éves ragyogó szépség, Stella Abrera.
Tánc videó

Szergej Polunyinnak az őrület is jól áll, de még mennyire

A szupersztár balett-táncost ezúttal egy ikonikus brit divatfotós, filmkészítő Rankin kérte fel közös munkára, amiből egy igen erős anyag született.
Tánc simkó beatrix

A Simkó-Grecsó páros hozta el a Tánc Fesztiválja fődíját

A Frenák Pál Társulat és a Pécsi Balett is két-két díjat kapott a veszprémi tánctalálkozó után – írta meg a szinhaz.hu.
Tánc balett

Miért ábrázolják ügyefogyottaknak az ázsiaiakat a balettben?

Egy Amerikában élő filipino táncos éles hangú véleménycikket jelentetett meg, amelyben arra hívja fel a figyelmet, hogy a klasszikus és modern balettdarabokban az ázsiai figurák rendre sematikus, sokszor nevetséges karakterekként tűnnek fel.