Tánc

A besorolhatatlan

2008.05.29. 00:00
Ajánlom
Fehér Ferenc a kortárs magyar táncművészet egyik periférikus ikonja. Műfaji határokat semmibe véve merészen és szabadon alkot, kezeit nem köti gúzsba semmilyen iskola. Múltja elválaszthatatlan tőle éppen úgy, mint a természet – emberen kívüli – lényeivel való misztikus kapcsolata. Simon Judittal újabb bemutatóra készül júniusban villanyszék trónusán címmel.

Fehér Ferenc (foto: Nehéz Andrea)

Fidelio Súgó: Rengeteg nemzetközi fesztiválon veszel részt. Most is egyenesen Belgrádból érkeztél az interjúra. Miért fontos számodra ennyire a külföldi megmutatkozás?

Fehér Ferenc: Nemcsak magamat akarom megmutatni, hanem úgy érzem, épp a fesztiválokon tanulok legtöbbet. Ezeknek a rendezvényeknek a makro- és mikrokörnyezete is nagy hatással van rám: a helyek, ahová eljuthatok és megfigyelhetek egy másik kultúrát és a különböző nemzetiségű, tánckultúrájú alkotók munkája is inspiráló számomra. Nem utolsó szempont a pénzdíjas versenyek motiváló ereje, hiszen ha nyerek, akkor van miből készíteni újabb koreográfiát itthon. És fontos az is, hogy minden fesztiválon van egy "kakukktojás", aki magasan kiemelkedik a mezőnyben, annyira eredeti, annyira más.

FS: Te voltál már "kakukktojás"?

FF: Azt hiszem, igen. Az észtországi Parnuban, a c.o.n.t.est 08 fesztiválon, ahol a második díjat nyertük el a Sirzamanze című koreográfiámmal egy japán táncos mögött.

FS: Nem szeretném a munkádat műfaji határok közé erőltetni, de egy Londonban látott lenyűgöző butoh-előadás (Ko Murobushi előadásában) óta nem bírok elvonatkoztatni attól, hogy a művészetednek köze van a butoh-hoz. Igaz ez?

FF: Valamelyik előadás után odajött a Trafóban egy japán lány hozzám és megkérdezte, hogy butoh-t tanultam-e. Amennyire én látom kívülről, valóban van köze a munkámnak a butoh-hoz. Ez nem tudatos, inkább azt hiszem, csak azonos lelki folyamatokból indul ki a butoh tradíciója és az az út, amelyen én járok. Leginkább a Medusa piercing előadásomat rokonítják a műfajjal.

FS: Sok méltatód őstehetségnek mond, mivel tudásodat nem iskolákban, neves mesterek mellett szerezted. Kacérkodtál már a gondolattal, hogy ha nem is iskolarendszerben, de intenzív kurzusokon tovább képezd magad?

FF: Voltam már kurzusokon, de 10-15 perc után minden alkalommal abbahagytam a munkát, mert nagyon zavart a kötöttség. Ennek a kérdésnek a kapcsán fogalmazódik meg bennem éppen, hogy én nem akarok rendszert. Azt érzem, hogy egyszemélyes alkotó vagyok. Kívülről szeretem figyelni a dolgokat, magamba szívni, nem kötődni semmilyen iskolához, technikához, nem tudok beállni a sorba. Komolyan félek attól, hogy egy rendszer részévé válok és elveszítem épp azt, ami én vagyok, a lényeget: a szabad alkotást, ami a munkámat sajátossá teszi. Nem akarom megtanulni, hogyan kell lélegezni a különféle technikákban, milyen ritmusban kell végezni az előírt tréningeket. Mindent magamtól akarok felfedezni, mert szeretek felfedezni. Az egyetlen dolog, amit rendszeresen csináltam, és elsajátítottam, az a Shaolin-harcművészet. Viszont abban sem a küzdelmet szerettem, hanem azt, ahogyan érezni tudtam mások energiáját, amikor testközeli harcok voltak. Nem az összecsapás volt az érdekes számomra, hanem a mozdulatok játéka, ahogyan ki kell térned az ellenfeled elől vagy meg kell fordítanod egy energiát.

FS: Hogyan kerültek be a mozdulatnyelvedbe az állati mozgások?

FF: Az állatokhoz való viszonyom olyan számomra, mint egy lappangó betegség. Mindig is bennem volt. Amikor 2000-2001 körül elkezdtünk próbálni Juhász Anikóval, akkor éreztem először ezt a furcsa vonzalmat az állati mozdulatformák iránt, és ez a vonzalom idővel csak egyre erősödött. Nem is kell kapcsolatba lépnem semmilyen állattal valóságosan, hogy a műhelymunkák során fel tudjam használni az ő mozgásukat. Valahonnan belülről fakad bennem ez az egész, a forrását nem tudom, de ahogyan belépek a próbaterembe, feltör bennem. Nem akarom definiálni, az nem az én dolgom; azt hiszem, inkább a befogadóké.

FS: Ha valaki nem családban nő fel, annak másfajta élményei vannak. Művészként fel tudod használni az intézetben szerzett élményeket?

FF: A múltam része a gyermekkorom, nem akarok semmit elfelejteni, jó helyem volt ott. Sokat tanultam a nevelőimtől. Azt hiszem nem lett volna szerencsésebb felnőni egy rosszabb körülmények közt élő családban, bár azt nem tudhatom. Az intézetben tanulhattam, sportolhattam: sakkoztam, fociztam, shaolinoztam. És egyike voltam azoknak a gondozottaknak, akik este soha nem tudtak lámpaoltáskor elaludni. Olyankor a kezemmel táncoltam. A nevelőim is felfigyeltek a képességemre, és minden rendezvényen én képviseltem a táncot. A munkámban biztosan megjelenik a múltam valamilyen formában, de ez sem tudatosan, ahogyan a butoh sem. Egyébként nem szeretem magamat művésznek nevezni.

FS: Merre tartasz most?

FF: Örök útkereső vagyok. Nem tűzök ki magam elé célokat. Volt idő, amikor megpróbálkoztam ezzel, de nem működött. Nem akarok semmit elérni, csak haladni. Járni a magam útját. A kísérletezés a legjobb. Mindig valami új dologgal kiegészíteni a régieket, melyek ezáltal nem vesznek el teljesen.

FS: Az új bemutató milyen állomás lesz?

FF: Most valami könnyedebb dolgot szerettem volna csinálni.

FS: A darabot ajánló Pilinszky-idézet nem nevezhető éppen könnyednek.

FF: Ebben igazad van, a legutóbbi két előadáshoz viszonyítva azonban könnyebben emészthető előadás lesz. Fizikailag sokkal intenzívebb, táncosabb. Szerettem volna a bohóc témát feldolgozni. Ezt hozzuk össze a Pilinszky-verssel. Ezen kívül szakmai konzulensünknek, Hegedűs Sándornak köszönhetően még egy gondolatkör kapcsolódott a témához a próbák során, ez pedig az Orpheusz-motívum.

FS: Mit teszel, ha zsákutcába tévedsz?

FF: Akkor egy időre abba kell hagyni a munkát, akár több hétre vagy hónapra. Az a befelé fordulás időszaka. De egyébként is muszáj leállni a bemutatók után. Kiürülni, kitisztulni. Ez szükséges a folytatáshoz, mert különben csak önmagamat ismételném, nem lennék kész valami újat alkotni. Számomra nem létezik zsákutca csak kanyarok...

FS: Érhetne akkora kudarc, meghasonlás, ami miatt végleg elhagynád a pályát?

FF: Biztos, hogy nem. Az életemben az a legjobb dolog, hogy táncolhatok.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Szerb győzelem, magyar második hely a Bartók Világversenyen

A 24 éves Veljko Nenadić kapta az első díjat a 2022-ben komponistáknak meghirdetett megmérettetés gálaestjén, műve szerepel majd a jövő évi, hegedűsöknek szóló forduló választható darabjai között is. A második díjat Thomas Kornél kapta.
Vizuál

Ifjúsági nagydíjat nyert Tallinnban Szakonyi Noémi Veronika filmje

A nyílt örökbefogadás témáját dolgozza fel a Hat hét című film, amely a tallinni zsűri indoklása szerint sikeresen megtalálta a fiatalság hangját, a rendező munkája pedig elképesztően empatikus. További két magyar alkotást is méltattak a rangos Észak-Európai seregszemlén.
Plusz

Elhunyt Irene Cara, a Flashdance Oscar-díjas énekes-dalszerzője

63 éves korában elhunyt Irene Cara, a Flashdance című film Oscar-díjas énekes-dalszerzője – számolt be róla a BBC News.Az amerikai színésznő és énekesnő az 1980-ban bemutatott Fame című film főcímdalával is sikert aratott, de sokan ismerték meg a Flashdance című produkció dalszerző-énekeseként is.
Vizuál

„Mindig rólunk van szó” – Hegedűs D. Géza a Néprajzi Múzeum kiállításáról

Európa egyik legkorszerűbb múzeumépülete, az idén felavatott Néprajzi Múzeum első, időszaki kiállítása a Megérkeztünk című tárlat. A legelső, 19. századi gyűjtésektől a legújabb szerzeményekig Hegedűs D. Géza színművész „kalauzolja” a látogatókat audio idegenvezetés formájában.
Klasszikus

Andrés Orozco-Estrada lép fel a Budapesti Fesztiválzenekarral

A zeneirodalom egyik legnépszerűbb zongoraversenye és szimfóniája, valamint egy varázslatos nyitány is felcsendül a Budapesti Fesztiválzenekar és a kolumbiai sztárkarmester, Andrés Orozco-Estrada decemberi koncertjein.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Tánc interjú

„A tiszta tánc már kevés” – Beszélgetés Feledi Jánossal

A Feledi Project alapítója és egyszemélyes motorja a folyamatos kihívásokat keresi, amelyek első pillanatban akár lehetetlennek is tűnnek. Feledi Jánost arról is kérdeztük, hol áll most és merre tart az idén tízesztendős Project.
Tánc hír

Budapest Ballet Grand Prix néven rendez balettversenyt a Magyar Táncművészeti Egyetem

Új nemzetközi balettversenyt hív életre Budapest Ballet Grand Prix néven a Magyar Táncművészeti Egyetem (MTE). A hazai balett- és táncművészet népszerűsítésére létrehozott eseményt 2023. november 20. és 24. között rendezik meg először.
Tánc hír

Lánykérés táncelőadáson

A Bethlen Téri Színház SŐT7 Fesztiválján kérte meg a Liselotte és a május című előadás rendező-koreográfusa, Bánházy Eszter kezét táncművész kedvese, Hernicz Albert, aki az Experidance együttesből lehet ismert a nagyközönség számára.
Tánc hír

Taroltak a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatói a Milánóban rendezett versenyen

Kiválóan szerepeltek a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatói a 2022. október végén, a Milánóban megrendezett 5th Milano Dance Competition professzionális nemzetközi táncversenyen: összesen 12 díjat nyertek.
Tánc ajánló

Embertánc – A Fitos Dezső Társulat új előadása a Hagyományok Házában

A népi kultúra értékeit több mint kétszáz esztendeje tartjuk számon. Ahhoz, hogy valóban megismerjük, nemzedékek fáradságos gyűjtő- és kutatómunkája volt szükséges – közben pedig maga a népi kultúra is változott. A Fitos Dezső Társulat legújabb előadását november 23-án láthatjuk a Hagyományok Házában.