Tánc

A falon túl

2010.05.21. 00:30
Ajánlom
Koreográfusként kezdte, ma már legalább annyira érdekli a tánc filmes megjelenítése is. Munkáiban tánc és film egymásra vetülésével, a mozgás különböző dimenzióival, a határok átlépésével kísérletezik. A próbán úgy tűnik, mintha táncosai szinte a vetített képbe lépnének át. Gaál Mariann Ott című darabját május 28-án mutatja be a MU Terminál C estjén.

- Milyen volt a közös munka a MU Terminál csapatával? Dolgoztál már velük korábban?

- Fejes Ádámot már régóta ismerem, a MU Színházban is többször dolgoztam, de a MU Terminállal eddig még nem. Izgalmas munkafolyamat volt, mert ők nem ahhoz a munkamódszerhez vannak szokva, amivel én dolgozom. Én alapvetően a kreativitásukra építek, ezért meg kellett szokniuk, hogy hogyan kell improvizálni, hogy egyáltalán merjék magukat megmutatni. Arra szántunk egy hetet, hogy az improvizációhoz mint munkamódszerhez hozzászokjanak, ezután kapták meg a darabhoz kapcsolódó strukturált improvizációs feladatokat. Mindez kognitív értelemben is egy feladat volt nekik: átgondolni azt, miért és hogyan absztrahálom az adott szituációt.

- A darab a perspektíva kérdését járja körül. Honnan jött a téma? Milyen nézőpontról van itt szó?

- Felkértem egy fotóst, Kecskeméti Dávidot, akivel már régóta dolgozunk együtt, hogy olyan repetitív, kültéri épületrészleteket keressünk, ami valahova mutat, valahova vezet. Számomra az volt az érdekes, hogyan tud egy állókép, egy élettelen dolog valamiképp mégis élővé válni. A legutóbbi darabomban, a Chance operationben azt a falat akartam kiütni, ami a közönség és a szereplők között van, most pedig épp a távollévőt akarom kinyitni, megnézni, hogy mennyire kötött az a fal. Nézzük meg, hogy ki tudunk-e menni a falon túlra? Ez volt az alapvető motiváció, és ehhez rendeltem különböző mozgásminőségeket, amit leképeztem improvizációs gyakorlattá, ebből pedig ők felkínáltak valamit, végül ezeket raktam össze. Közösen jöttünk rá, hogy valójában mi az, ami működik. Ha például a kép és mozgás nem ugyanolyan tempóban történik, akkor nem olvad egységbe a látvány. Észrevettük, hogy amikor sikerül, megfordul az ember gyomra, szinte elveszti az orientációját.

- Hogyan kezdtél el táncfilmeket csinálni? A rotterdami iskola hatott rád, hogy a szokásostól eltérő szemszögből figyeld a táncot?

- A rotterdami akadémián volt egy "félprofi kamerával" kurzusunk, és egyszer úgy alakult, hogy én kezdtem el rögzíteni a helyi akadémiai előadásokat. Ezután színházakba is elhívtak filmezni, engem pedig hihetetlenül érdekelni kezdett ez az egész. Iszonyú frusztráló a táncot dokumentálni. Úgy éreztem, van egy élő anyag, amit aztán ez a két dimenzió annyira beszorít, hogy egy teljesen unalmas dolog válik belőle. Kíváncsi lettem, hogyan lehet ezt jól csinálni, sejtettem, hogy a táncfilmben van valami, amitől több lehet, mint önmagában az, hogy élőben megnézem az előadást. Aztán fogtam egy táncost, és háromnegyed évig kizárólag kísérleteztem vele, amihez saját kamerám is volt. Később a hágai szabadegyetemen megtanultam vágni. Kiderült, engem nagyon izgatnak ezek a kérdések. Miben tud mást?  Hol van ennek a szépsége? Miként tudja a táncfilm közelebb vinni az emberekhez a táncot?

- Egyik előadásodban a nézők megmozgatásával kísérletezel. A kortárs tánc esetében szerinted milyen lehetőségek vannak ahhoz, hogy a közönséget bevond a játékba, anélkül, hogy az (amúgy már kevéssé működő) provokációként csapódjon le?

- Szerintem sok recept adódik hozzá, de sajnos nem minden esetben működőképes. Vagy túl félénkek az emberek, vagy az előadások közelítenek túl provokatívan. Nincs meg az a művészetbefogadási attitűd, ami egyszerre vált ki tiszteletet a táncművészet iránt, de egyben érdeklődővé, a darab aktív részesévé is teszi a nézőt. Ugyanakkor a nézők testkultúrája sokat változik: Európában és Amerikában már tisztában vannak annak létével, ami azért fontos, mert száz évvel ezelőtt még nem így volt. Van már egyfajta relációjuk a testükkel. A tánc művészetének értő befogadásához vezető egyik út lehet a táncfilm, mivel a képernyő meghatározó szerepű mindannyiunk életében. A mozgókép kultúra is közelít a tánc rendszerei felé, így például mostanra vannak rajzfilmkészítők, akik Lábán Mozgás Analízissel dolgoznak, ami szintén azt jelzi, hogy végre összeért a két terület, vagyis tényleg kutatjuk a mozgást. Ha az embereket érdekli a mozgás, és közelebb kerülnek a testükhöz, akkor nekünk is könnyebb dolgunk lesz befogadói értelemben.

- Mik a terveid a jövőre? Maradsz az experimentális vonalon?

- Egy újabb táncfilmet tervezek. Valamint egy nemzetközi rendezvénysorozatot, mely tudományos és gyakorlati szempontból is megközelíti a táncfilmet.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Fesztiválozhatunk idén nyáron? – Hazai körkép a koronavírus árnyékában

Nem lesznek tavaszi fesztiválok Budapesten és vidéken. Lemondták a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált. De mi van a nyári programokkal? Ennek jártunk most utána!
Könyv

Milyen olvasmányokat ajánl Szabó T. Anna a karanténos napokra?

Folytatódik Nyáry Krisztián online beszélgetés-sorozata. Az irodalomtörténész április 3-án 16 órától Szabó T. Annát kérdezi arról, hogy mivel tölti a karanténos napokat és milyen olvasmányokat ajánl.
Zenés színház

Ingyenesen nézheti Andrew Lloyd Webber musicaljeit a YouTube-on

Bár a szolgáltatás ingyenes lesz, a nézőket arra bátorítják, hogy adakozzanak egy-egy alapítványnak a koronavírus-járvány közepette, amikor a színházak bezártak.
Könyv

„A karnyújtásnyira elébem került mikrohóhér nemcsak felturbózza, de konszolidálja is a szorongást bennem”

Interjúsorozatunkban művészekkel, a kulturális élet szereplőivel beszélgetünk arról, hogyan élik meg, át és túl a koronavírus-járvány időszakát. A friss Baumgarten-emlékdíjas Marno János költő, író évek óta visszahúzódó életet él, betegsége sokszor a négy fal közé szorította. Ha van veszélyeztetett ember ezen járvány idején, akkor ő az. Ez az interjú mégis egészen szívderítő, szó van benne az újrafelfedezésekről, Fehér babákról és a szabad gondolkodásról.
Klasszikus

A Zeneakadémia tanárai péntek esténként a remény dallamát játsszák erkélykoncerten

A párizsi és a lyoni Conservatoire közös felhívása nyomán először április 3-án, majd minden pénteken este 7-kor Marc-Antoine Charpentier Te Deumának jól ismert prelúdiuma szólal meg. A Zeneakadémia örömmel fogadta a felkérést: minden héten más oktatója játssza a dallamot erkélykoncerten.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc koronavírus

Menedékké alakították át a riói karnevál szambaversenyeinek arénáját

A világhírű helyszínen, a Sambadrome-on a koronavírus-járvány terjedésével szemben legvédtelenebbeket helyezik el.
Tánc koronavírus

Magyar balett-táncos szórakoztatta a reptéren várakozókat

A szintén hazafelé tartó művész így próbálta oldani a stresszt azokban, akik még csak most indultak el hazájukba a koronavírus terjedése miatt. Kovács Zsolt Vencel az útközben tapasztaltakról is beszámolt.
Tánc interjú

„A humor minden karanténból kiszabadul” – Novák Ferenccel beszélgettünk születésnapján

A Kossuth-díjas koreográfus, rendező – a szakmában csak ’Tatának’ hívják – ma 89 éves. Születésnapján hívtuk föl, és most tudtuk meg tőle: 1 millió forintot ajánlott föl – a Magyar Táncművészek Szövetségén keresztül – tíz, a karantén miatt állás nélkül maradt táncosnak. Úgy gondolja: a Nemzet Művésze cím arra kötelezi őt, hogy visszaadjon a közösségének. Boldog születésnapot, Novák Ferenc!
Tánc néptánc

Otthon legényesezik a magyar táncélet legjava - videó!

A táncok királyát Sánta Gergő kihívása nyomán már több ezren táncolják, többek közt Juronics Tamás és Ertl Péter is járta. A kihívással biztatnak az otthonmaradásra és demonstrálják, hogy ott is van lehetőség a gyakorlásra.
Tánc videó

Artisták otthon – Kulisszatitok és humoros jelenet a cirkuszosok videóin

A cirkuszosok is kampányt indítottak az otthon maradásért, a kezdeményezéshez már száznál is több művész csatlakozott.