Amit mi nyugaton a hastánc kifejezéssel illetünk, azt Közel-Keleten valójában baladinak hívják, és soha nem használják rá a belly-dance, vagyis hastánc szót. A 40-es, 50-es évek egyiptomi filmjei tele voltak gyönyörű baladi táncosokkal, akiket saját közegükben ugyanolyan csodálat és tisztelet övezett, mint az amerikai filmsztárokat, Marilyn Monroet, vagy Sophia Lorent.
Azonban az egyiptomi mozi fénykorának leáldozásával és a vallási konzervativizmus erősödésével a baladi marginalizálódott, és egy olyan egydimenziós műfaj lett, ami a férfiak vágytárgyaként gondolkodik a táncosokról.
Alexandre Paulikevitch (Fotó/Forrás: Caroline Tabet)
Alexandre Paulikevitch egyike a kevés férfi baladi táncosoknak. A műfajt ő maga is az egyiptomi fekete-fehér mozifilmekből tanulta, és mára szólótáncosként és tanárként is tevékenykedik.
Célja, hogy a közönség a műfajra ne csak úgy tekintsen, mint egy közel-keleti egzotikumra, hanem úgy, mint egy érvényes önkifejezési formára, ami nemtől függetlenül bárki számára nyitott és elérhető.
Ehhez az egyik legalkalmasabb terep éppen Bejrút, ahol a társadalom a világ többi pontjához képest rendkívül elfogadó a homoszexualitással szemben. Alexandre Paulikevits nem is titkolja nemi identitását, és azt, hogy a baladin keresztül a női energiáit szeretné szabadjára engedni.
(via: bbc.com)
hírlevél
