A hét portréja: Pina Bausch

1940. július 27-én született Philippine „Pina" Bausch a Düsseldorfhoz közeli Solingenben. Kávéház-tulajdonos szülők gyermekeként szerzett emberi tapasztalatai első alkotói periódusára is hatással voltak. Szokatlan fizikai hajlékonysága már fiatalkorában megmutatkozott. 14 évesen az esseni Folkwang Akadémiára jelentkezett, melynek akkori igazgatója, Németország egyik legismertebb koreográfusa, Kurt Jooss a német expresszionista tánc egyik megalapítója volt, aki a tehetséges, fiatal lányban utódját vélte felismerni. Az iskola befejezése után, 1960-tól ösztöndíjjal folytatta tanulmányait a New York-i Julliard School-ban, ahol olyan mesterek tanították, mint Anthony Tudor, José Limón és Paul Taylor. Itt a New American Ballet mellett Paul Sanasardo és Donya Feuer társulatában lépett fel, majd tagja lett a Metropolitan Opera balett-társulatának. 1962-ben visszatért Essenbe, és mint szólótáncos csatlakozott Jooss új Folkwang Ballett társulatához, ahol első koreográfiájáig számos előadásban asszisztált Joossnak. 1968-ban első önálló munkáját Fragmente címmel Bartók Béla zenéjére alkotta meg, melyben már akkor saját, másokat nem utánzó, egyéni hangjának megtalálására törekedett. A következő évben átvette a Folkwang Táncstúdió vezetését, 1972-től kezdődően pedig a Wuppertal Opera Ballett - később Tanztheater Wuppertal Pina Bausch - művészeti vezetője lett. Előadásainak (Café Müller, 1978, Kontakthof, 1978, Nelken, 1982) visszatérő, komor témái a női-férfi interakció, a szorongás, magány, elidegenedés, emellett azonban megjelennek a humor és remény elemei is. Darabjai jellemzően dialógusok és mozdulatok, gyakran egy szürreális természet rövid egységeiből áll össze. Bausch számára, aki először alkalmazta a "táncszínház" kifejezést, a koreográfia, színpad, beállítások, tér, idő, zene, beszéd és a személyiségek mind szervesen hozzátartozó részei az előadásnak, amelyek segítenek kifejezni azt, amire a mozgás és szavak önmagukban nem képesek. Bausch 2007-ben első nőként vehette át művészet és filozófia kategóriában a japán Kyoto-díjat, majd 2008-ban a rangos Goethe-díjat. 68 korában hunyt el 2009 június 30-án.