Megan Fairchild karrierje tiszta sor: Utahban született, tizenkét évesen került a New York-i balettiskolába, 2001 óta a New York City Balett társulatának tagja. A közönség láthatta Coppéliaként, számos szerepben tündökölt A diótörőben, táncolt a Broadway-n is, az On the Town című produkcióban nyújtott teljesítményéért elnyerte a Theater World Award díjat. Fairchild fontosnak tartja megosztani tapasztalatait a következő táncosgenerációkkal, de könyve nem csak a művészeknek szól. A The Ballerina Mindset – How to protect your mental health while striving for excellence, azaz A balerina gondolkodásmód – hogyan védd meg a mentális egészségedet, miközben a kiválóságra törekszel? egy mindennapokban is használható kötet.
Megtanulhatjuk belőle, miként boldoguljunk egy versengő közegben elkerülve a kiégést.
Mindemellett a könyv betekintést nyújt a profi táncosok világába, megmutatva egy atlétikát és magasművészetet ötvöző karrierutat.
– Amikor 2001-ben a New York-i társulathoz kerültem, még nem volt divat arról beszélni, hogy stresszelünk egy próba vagy egy előadás miatt. Egyszer csak ráébredtem, hogy nem vagyok egyedül a félelmeimmel, hogy mindannyian a teremben tulajdonképpen ugyanazt érezzük – mesélt a prímabalerina a Budapest Ballet Grand Prix társeseményén a Nemzeti Táncszínházban. – Leginkább azért írtam meg ezt a könyvet, hogy a fiatal generáció ne érezze magát egyedül – mondta el Fairchild, aki számára a balettiskolában töltött évek voltak a legstresszesebbek, és sokáig utána sem akadtak felszabadult pillanatok az életében. – Táncosként 16-18 éves korodban kezdődik a karriered, én is 17 évesen lettem társulati tag. Sokáig tartott, mire rájöttem, hogy az újabb és újabb szintek teljesítése után még mindig csak én vagyok.
Csak egy átlagos emberi lény vagyok szuperképességek nélkül. És az emberek, akikre felnéztem, ugyancsak átlagosak. Ennek nem kellene titokban maradnia
– jegyezte meg.
Megan Fairchild, aki jelenleg a School of American Ballet oktatója is, a táncosnak készülő gyerekek szüleinek is szánja a The Ballerina Mindsetet: – Úgy éreztem, küldetésem, hogy leromboljam a balettmítoszokat a fiatal táncosok és szüleik számára. Ezért indítottam el egy podcastet Ask Megan (Kérdezd Megant) címmel, itt kapcsolatba léptem fiatal táncosokkal, és válaszoltam a balett világával kapcsolatos kérdéseikre. Később a Penguin kiadó egyik szerkesztője megkeresett, hogy nagyon szereti a podcastet, motiválja a futásban. Ő vetette föl, írjam meg könyvben a gondolataimat. Én nem éreztem soha, hogy az életem bárkinek is érdekes lehet, de az tetszett, hogy egy olyan könyvet hozzak létre, amely tanácsadáson alapul. Szeretném, ha az emberek tudnák, milyen érzés balett-táncosnak lenni, mert nem igazán értik, mi ez a világ, legtöbben a Fekete hattyú című filmből ismerik.
A sztárelőadóval beszélgető Fülöp Ákos sportpszichológus megkérdezte tőle, mennyire valósághű a film. – Nyilván extrém módon közelít a témához, de én nagyon sok pontjával rezonáltam. Például van az a jelenet, amikor a balerina megkapja a főszerepet és minderről csak a névkiírásból értesül. Velem is volt hasonló, hirtelen közölték, minden szólótáncos lebetegedett, én táncolom Coppéliát – egy napon két alkalommal is – úgy, hogy előtte sosem volt még főszerepem. Annyit mondtam a társulatvezetőmnek, hogy „oké”, majd elvonultam a mosdóba sírni. Roppant kellemetlenül éreztem magam, egyrészt a hatalmas tehertől, másrészt azonnal attól kezdtem félni, hogyan fognak majd rám nézni a többiek. Aztán ott vannak a rémálomszerű jelenetek a filmben,
szerintem a balettosokat rendszeresen nyomasztják rémálmok, annyira lehet szorongani a közelgő előadásoktól, hogy minden tökéletes legyen.
Szóval a film jól megmutatja, hogy az, ami légiesen könnyűnek tűnik a nézők szemében, valójában mennyi kínnal és fájdalommal jár. A Broadway-n töltött egy évem nem ilyen volt, az egy másik világ. Ott a közönség csak jól akarja érezni magát, hálás és örül. A balettnél a nézők sokkal képzettebbek, tudják, ha valami nem jó, és nem tapsolnak annyit. A kritikák fanyarabbak és intenzívebbek. A balett célja a tökéletességre való törekvés. A karrieremnek ezen a pontján már tudom, hogy a tökéletesség nem lehetséges – fogalmazott a táncosnő.
A beszélgetők abban egyetértettek, hogy a humanitás kezd visszatérni a tánc és a sport világába, ma már sokkal jobban odafigyelnek az emberek lelkére, belső egyensúlyára. A The Ballerina Mindset önsegítő könyvként is funkcionál, minden fejezete egy-egy élettanács. Megan Fairchild a november 21-i eseményen azt javasolta a kezdő táncosoknak, hogy
ne hasonlítsák össze magukat másokkal, mindig lesz, aki valamiben jobb, de az állandó méricskélésbe bele lehet bolondulni.
A Broadway ünnepelt sztárja szerint a magunkra figyelés és saját képességeink megbecsülése a legfontosabb. Meg persze a kemény munka, ami a szakma alapja.
Fairchild, aki nem mellesleg háromgyerekes anyuka, táncos karrierje mellett lediplomázott matematikából és közgazdaságtanból, most pedig MBA-diplomáját készül megszerezni. Szerinte lényeges, hogy ne csak a tánchoz értsen: – Balerinaként az embernek nehéz elképzelni, hogy mást csináljon, hiszen ez egy élethosszon át tartó hivatás, de valamikor vége lesz. Erre fel kell készülni.
Fejléckép: Megan Fairchild (Fotó/Forrás: Hype)