A KULT50 bemutatja: Frenák Pál

A 2017 júniusában megjelent  KULT50 kiadványban szereplő portré szó szerinti utánközlése:

A nyelv nem csupán befolyásolja, de meg is határozhatja létünket. Frenák Pál esetében is különösen igaz ez, hiszen a táncos-koreográfus szülei siketnémák voltak, így az első elsajátított nyelv számára a jelnyelv lett, ami egy erősen mimikus, gesztikus, a verbalitás helyett a testre hangsúlyt helyező, pontosságot és erős koncentrációt igénylő kifejezésmód. Ám míg a siketek és nagyothallók leginkább a kézfejüket használják,

és erre a tapasztalatra táncosként, koreográfusként tudatosan épített. A nyelv azonban nem csupán az előadásai formáján, de tartalmán is nyomot hagy, amennyiben az élet bármely területét érintő másság iránti szenzibilitásáról beszélünk.

PalFrenak 1451 Krisztina Csányi

Frenák Pál útkeresésében fontos szerepet játszott a mesterének is tekintett Jeszenszky Endre, továbbá a Párizsban megismert Limón- és Cunningham-technika, ám a táncon kívüli világ is, a társművészetek, Francis Bacon, Gilles Deleuze munkássága, de különösen a térhasználathoz kapcsolódó építészet és design járult hozzá ahhoz, hogy új, számára érvényes színpadi kifejezésmódokat találjon. Az európai kultúra mellett erősen inspirálta a japán vizuális és előadó-művészet, különösen a több munkájában is megjelenő butoh.

Az 1989-ben alapított, 1999 óta párizsi-budapesti székhellyel, vegyes nemzetiségű társulattal működő Companie Pal Frenak névadójaként kulcsszava a figyelem, a nyitottság, a radikális érzékenység, fő filozófiája az integráció.

Az én együttesem tagjainak nem »megfelelni« kell, nem technikából dolgoznak. Minden darabomban belső utazást kell végigjárniuk, filmeket nézünk, beszélgetünk” (hvg.hu, 2015).

Magyar, francia, jelnyelv, újcirkusz, színház, építészet, kortárs zene, divat, jelmez, meztelenség, néptánc, cselgáncs, tradicionális izlandi birkózás, boksz – mindig a megfelelő arányban, mindig a tartalomnak megfelelően. Nem véletlen, hogy a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem adományozta Moholy-Nagy- díjat az indoklás szerint „európai szemléletmódjával, műfaji határokon túlmutató, integráló alkotói hozzáállásával” érdemelte ki. Alkotóként kitüntették a táncszakma Harangozó-, Lábán Rudolf- és Imre Zoltán-díjával, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével, kultúraközvetítő tevékenységéért és a magyar táncművészet nemzetközi megismertetéséért Hevesi Sándor-díjjal. Mindezeken túl társulatvezetőként a fiatal táncosgeneráció képzését kiemelt fontosságúnak tekinti.

Frenák a test nyelvén beszél nemi és társadalmi szerepekről, nők és férfiak közti harcokról, külső és belső megfelelési kényszerekről, agresszióról, elfojtott, kordában tartott és kirobbanó ösztönökről, előítéletekről, magunkban és magunk köré épített falakról. Előadásai e szempontból igazán politikusak, hiszen a társadalmat alapvetően formáló elvekre és normákra fókuszálnak.

DSC1289 (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás / Fidelio)

„Alkotóként mindig ott munkál a félsz, hogy nem tudunk továbblépni, nem tudunk újat mondani.

Azt tapasztalom a kor előrehaladtával, hogy egyre többet kell dolgozni azért, hogy azt a kevés lényeget, azt a letisztult lelkületet elérjük és megmutassuk”

– vallott egy alkalommal. Frenák pedig dolgozik. Új produkciókat hoz létre, régieket dolgoz át és helyez új kontextusba. De továbbra sem állít, mindig csak kérdez, együttgondolkodásra – vagy akár színpadi együtt-táncolásra – hívva a nézőket. Akik között komplex művészeti és oktatási programjuknak köszönhetően egyre több a középiskolás, a hátrányos helyzetből érkező fiatal, de a Szigeten való rendszeres fellépéseiknek köszönhetően is a szokásostól eltérő közönséggel szintén párbeszédbe tudnak elegyedni. Társadalmi felelősségvállalása érinti a mentálisan vagy fizikálisan sérült embereket, magánéleti indíttatása miatt kiemelten kezelve a siketeket és nagyothallókat, ezen a területen is innovatív képzési és rehabilitációs programok megvalósítására törekszik.

Kapcsolódó

Mi folyik a Frenák Pál Társulat boszorkánykonyhájában?

Aki látott már Frenák-darabot, az hozzám hasonlóan biztosan érezte azt, hogy ami a szeme előtt történik, az a mozdulatok szintjén megragad valamit egy magasabb rendű valóságból, vagyis örökérvényű. Utána jártunk, hol születik az alkímia: a Frenák Pál Társulat HIR-O című új darabjának próbán jártunk fotós kollégámmal, ami október 11-én és 31-én látható a Müpában.