Milyen érzés, hogy végre pont kerül a hosszú, átmeneti időszak végére?
Nagy volt az izgalmunk, hogy az évekig tartó várakozás után egybe szervezhető-e az intézményátadás a kiemelt programunkkal, a Budapest Táncfesztivállal. És ez sikerült.
A fesztivál első premierje egy nagy összefogás jegyében valósul meg, ami a Nemzeti Táncszínház szellemiségére is jellemző. A Győri Balett és a Zeneakadémia együttműködésében láthatjuk február 16-án a Beethoven VII. szimfóniájára készült Passage című darabot Ménesi Gergely vezényletével, Velekei László koreográfiájával. Ugyanezen az estén – szem előtt tartva, hogy e jeles eseményen legyen magyar zeneszerző is – a Győri Balett PianoPlays című darabjából lesz egy részlet, amelyben Balázs János élő interpretációjában hallhatjuk a Liszt-darabokat.
Olyan lesz ez az épület, amilyennek megálmodták Zoboki Gábor tervezővel, vagy pedig kellett kompromisszumokat kötniük a kivitelezésnél?
Az biztos, hogy
sikerült egy olyan épületet létrehozni, amiben a legfontosabb szempont az volt, hogy mire van szüksége a táncművészeknek.
Csak egy példa, a színpadokat általában keményebbre konstruálják meg, mint amit a próbateremben a táncosok megszoktak. Nekünk pedig fontos volt, hogy itt olyan borovi táncpadló legyen, aminek megvan a rugózása, ezáltal védi a táncosok ízületeit. Bízom benne, hogy ez olyan feltételeket teremt majd, ami közvetetten növeli az előadások színvonalát. Fontosnak tartottuk azt is, hogy a nagyterem mellett legyen kisterem, hiszen az innováció, az útkereső fiatalok támogatása mindig is missziónk volt. Lesz egy gyönyörű előcsarnokunk, ami alternatív előadásoknak is teret biztosít, és olyan multifunkcionális kamaratermünk is, ahol a színházi neveléstől a pilates-ig rengeteg féle rendezvény kaphat helyet. Azt gondolom, hogy nagyon elegáns és szép épületünk lesz, és bízom benne, hogy valóban a táncszakma központjává tud válni. Infrastrukturálisan is komoly előnyöket élvezünk ebben az épületben, hiszen a 4-es 6-os vonalán, Buda frekventált területén van, és a Millenáris név is már ismerősen cseng az emberek számára.
A szűk magyar táncosi közeg nagy része komoly szimbiózisban működik a Nemzeti Táncszínházzal. Az ő részükről mennyire volt érzékelhető a várakozás az új épületre és a stabil működési körülményekre?
Mivel a legtöbb társulat működésének része, hogy sokat utaznak és különböző helyszíneken lépnek fel, ezért ezt a négyéves átmeneti időszakot a lehetőségekhez képest jól végigvittük. Viszont
egy táncművész profi karrierje mindössze 10-15 évet ölel fel, ami azt jelenti, hogy ez a több mint 4 év egy táncos pályájának egyharmada. Ha tehát az ő nézőpontjukból nézem, akkor ez igenis komoly idő.
Ezért részükről óriási a várakozás arra, hogy egy biztos feltételek között működő Táncszínházban dolgozhassanak, és ezáltal az évadukat is precízebben tudják megtervezni.
Mennyire érinti a Nemzeti Táncszínházat a TAO-támogatások megszüntetése?
Amikor bejelentették ezt a hírt, rögtön azt is megtudtuk, hogy erre lesz valamilyen alternatív megoldás. Hogy ez pontosan mi, azt már mi is nagyon-nagyon várjuk. Biztos vagyok benne, hogy súlyán kezelik ezt a kérdést a döntéshozók, de ez a bizonytalanság számunkra is nehéz. Nemcsak a 2019-es év szempontjából, de a távlatokba tekintve is. Eddig a regisztrált előadó-művészeti szervezetek, akiknek volt jegybevétele, kalkulálhattak egy fix tao-bevétellel. Most az új rendszerben, amit még nem ismerünk, nem tudjuk, hogy ez tervezhető lesz-e. Ráadásul már most vannak a TAO-megvonásnak olyan vesztesei, akikért kár.
Mitől lesz még izgalmas a 2019-es Budapest Táncfesztivál?
A nyitófesztiválon igyekszünk minél többet bemutatni abból, ami a Nemzeti Táncszínház sajátja. Az innovációt képviselő Imre Zoltán Program keretén belül valósul meg többek között Antal-Jobbágy-Pál, valamint Cuhorka Emese és Molnár Csaba új bemutatója, amiknek a Kisterem ad majd otthont. Vidéki társulatok budapesti bemutatóra is sor kerül: vendégünk lesz például a Szegedi Kortárs Balett Credója, és a Miskolci Balett Álom luxuskivitelben című előadása is.
Nagyon büszke vagyok arra, hogy az elmúlt években voltak olyan koprodukcióink, amik aztán Lábán-díjat kaptak.
Így a Goda Gábor Társulat Cseppkánon és a Forte Társulat 5. vonósnégyes/Concerto című előadásai, amiket most a fesztiválon újra bemutatunk. Egerházi Attila a Székesfehérvári Balett Színház bemutatójával érkezik, amiben Lőrinc Katalin és Krámer György is közreműködik. A francia Cie Philippe Saire egy különleges vizuális előadással jön, aminek lesz egy gyerek változata is. A Company Wang Ramirez a progresszív kortárs táncot képviseli a fesztiválon. A Müpában bemutatjuk a Les Ballets Jazz de Montréal Leonard Cohen zenéjére készített előadását, ami a jobban fogyasztható tematikába tartozik. Bár ez alapvetően egy kortárs tánc fesztivál, most lesz néptánc is: Zsuráfszky Zoltán és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Magyar hősök, csaták és szerelmek című produkciója lesz a fesztivál záróelőadása.
(Fejléckép: Kaszner Nikolett)