A legnehezebb témákhoz humor kell – Gál Eszter és Hód Adrienn a Kult50-ben

Videósorozatunk hetente két alkalommal, kedden és csütörtökön jelentkezik új részekkel, amelyekben párosával mutatjuk be az idei Kult50 szereplőit.

Nézze meg a legújabb részt itt:

Artman

A fogyatékkal élők művészeti integrációjáért 2018-ban, a Lábán-díj történetében először különdíjat is átadtak, amelyet az ArtMan Egyesület kapott. Az alkotói munka akadálymentes akkor is, ha a minket körülvevő világ nem az. A mozgás, az alkotói tér, a kreativitás határtalansága, a művészet gyógyít – nemcsak alkotót, hanem befogadót is. Közös alkotói tér létrehozása a tánc és a terápia eszközeivel, értékeink és sérüléseink mentén az elfogadóbb társadalomért – ez az ArtMan Egyesület missziója. 2005-ben alakultak (betagozódott hozzájuk a Tánceánia) azzal a törekvéssel, hogy új bázisa legyenek a társadalommal folytatott kulturális és szociális párbeszédnek, a sérültek társadalmi integrációjának.

Artman Egyesület (Fotó/Forrás: Fidelio)

Szakmai munkájukban és színpadi előadásaikban a kortárs tánc módszereire építenek. Magyarországon egyedülállóan vonják be a legsúlyosabban sérült csoportokat is. Az elmúlt két évtizedben a hazai és a nemzetközi művészvilág több jeles képviselőjével működtek együtt. Hat éve rendszeresen fellépnek a Trafó Kortárs Művészetek Házában. Darabjaik egyik visszatérő központi témája a sérülékenység. „A táncosok szerint inkább színház, amit csinálunk, a színházasok szerint inkább tánc, a terapeuták szerint művészet, a művészek szerint terápia. Ez a sokféle aspektus mind benne van a munkánkban, csak időnként az egyik irányba szándékoltan eltolódik a hangsúly” – mondja Farkas Dorka koreográfus, az egyesület elnökségi tagja, aki a vezetőségben együtt dolgozik Kopeczny Katával és Kálmán Ferenccel. Az ArtMan azt igyekszik megmutatni, hogy

(Molnár Barbara)

Hód Adrienn

Hód Adrienn (Fotó/Forrás: Hamarits Zsolt)

leszámolva a szépelgés és a látszatvalóság minden elképzelhető módjával. Látszólag nagyon modern és progresszív az, amit csinálnak, valójában azonban nagyon is ősi: egészen az ókori Saturnaliaünnepekig nyúlik vissza ez a szemlélet, amire az ösztönvilág felszínre hozása, a társadalmi szerepek gúnyos kifigurázása, a nemi szerepek gátlástalan kiforgatása jellemző. Hogy erre mekkora szükség van formalitásokkal teli világunkban, azt hazai és külföldi sikereik sora bizonyítja. Előadásaikat három alkalommal válogatták be az európai tánchálózat Aerowaves programjába, és négyszer hozták el a kortárs táncelőadásoknak szóló Lábán Rudolf-díjat, a Basse Danse (2011), a Pirkad (2014), a Grace (2017) után 2018-ban a Szólók című előadással. Az előadásról írott laudációjában Artner Szilvia Sisso így fogalmazott: „A kiűzetés történetét adja elő a Hodworks repülő cirkusza. (…) Olyan fülledt és giccses az egész, hogy az már szinte kozmológia, de egyébként is teljesen elveszíthetjük a hétköznapi tájékozódási pontjainkat, és az idő is végtelenné válik – minden szóló minden szereplője a saját időnkben lüktet, él tovább.” Hód Adrienn és a Hodworks munkája azért is megkerülhetetlen, mert – különös tekintettel az Angelus Iván vezette Budapest Kortárs Főiskola bizonytalan helyzetére – egyre kevesebben vannak, akik hadműveletet folytatnak a művészi és személyes autonómia megőrzéséért. (Szász Emese)