Tánc

"A metróban illegálisan fotóztunk"

2015.07.24. 06:22
Ajánlom
Néhány hónappal ezelőtt a táncszakma és a média egyszerre kapta fel a fejét egy szokatlan, szemet gyönyörködtető fotósorozatra. A New York-ból induló Balerina Project ötletét újraértelmezve Dóra Tünde balerinákat kezdett fotózni Budapest legizgalmasabb helyszínein. Az eredmény nemcsak meggyőző, hanem üzenetértékű is. INTERJÚ

- A Ballerina Project Hungary kapcsán már sok mindent lehetett olvasni a lapokban, de rólad csak annyit tudunk, hogy táncos múlttal rendelkezel. Fotósként vagy táncosként végeztél?

- Van táncos múltam, de a jogi egyetemre jártam, és egy ideig egyáltalán nem volt közöm a kreatív szakmához. A fotózást nem iskolában tanultam, hanem autodidakta módon, gyakorlással képeztem magam. Eleinte nem is fotóztam, hanem utómunkával foglalkoztam, azt is magam sajátítottam el. Ezek mellett a balett és a showtánc éveken át jelen volt az életemben, de idővel választanom kellett: végül a táncot teljesen feladtam, és onnantól kezdve minden időmet a fotózásnak szentelem.

- New York-ban inspirálódtál az eredeti projekttel kapcsolatban?

- Amerika az egyetlen földrész, ahol még sosem jártam, pedig sokfelé utaztam már a világban. A Ballerina Project tehát ettől függetlenül fogott meg, amikor pár évvel ezelőtt Dane Shitagi fotói körbejárták a világot. Akkor kezdtem el azon gondolkozni, hogy kellene valami olyat csinálni, amit itthon még senki. A New York-i koncepciót adaptáltam, eleinte a fotókat is hasonlóra készítettem, de most már ezeket elengedtem. Amikor beindult a Ballerina Project Hungary, akkor elkezdtem a saját ötleteim alapján továbbvinni a sorozatot, ezért is akarom átnevezni például a Ballerina Project Hungary oldalt később Ballet and the City-re. Ez fontos részlet, mert a mostani elnevezés alapján csak nőket tudok fotózni, én pedig szeretnék férfi balett-táncosokat is lencsevégre kapni. Terveim közt szerepel az is, hogy külföldre menjek egy továbbgondolt projekttel, mivel más országokban nem foglalkoznak úgy az ötlettel, ahogyan én itthon.

- Kik az alanyaid és mi szerint választod ki őket?

- Csak az Operaház, a Magyar Táncművészeti Főiskola és az Operettszínház táncosaival fotózok. Ezek közül is elsősorban az Operaház tánckarával dolgozom. Korábban hirdettem meg castingot a fotózásban részt venni kívánó táncosok számára, de a jelentkezők között voltak olyanok, akik nem tudták olyan pontosan megcsinálni a mozdulatokat, ahogy azt a projekt megkívánja. Ezekre a kritériumokra odafigyelek, mert nem mindegy, hogy a balerina miként tartja a lábát a fotón. Ebben pár profi táncos is segítségemre van, akik ellenőrzik, hogy helyesek-e a tartások az adott képen.

- A balett még mindig elég szigorú falak mögé van zárva, az átlag kultúrafogyasztó pedig keveset tud a műfaj sajátosságairól. Neked mi a tapasztalatod és célod a projekteddel?

- Elsősorban az a célom, hogy a balettet közelebb hozzam a hétköznapokban. Főként azokat az embereket szeretném megszólítani, akiknek van igénye a kultúrára, érdeklődnek a tánc iránt, de esetleg nem járnak operába, és nem jut el hozzájuk az információ. Emellett célom az is, hogy a projekten keresztül ezeket a kiemelkedően tehetséges táncosokat még jobban előtérbe helyezzem. Fontosnak érzem, hogy foglalkozzunk velük, és sokan megismerjék őket. Sajnos az az általános benyomásom, hogy amikor a fotózáskor egy balerinával megjelenünk az utcán, akkor az emberek gyakran nem ismerik fel a jellegzetes ruhadarabokat se. A spicc-cipőt és a balettruhát látva is sokszor hallottuk azt a kérdést, hogy: „ő egy táncos?" Én szeretném, ha ezen javítani tudnánk.

- A Ballerina Project Hungary ugyanakkor nem csak a táncról szól, hanem egy világvárost és a városi életet is főszereplővé teszi.

- Ez a projekt a balett bemutatása mellett egy kicsit a Budapest-imázst is építeni kívánja. Egyre felkapottabb és népszerűbb hely lett a város a külföldiek körében is, én pedig szeretném azt a részét erősíteni, hogy nemcsak legénybúcsúk miatt érdemes idejönni, hanem a város kultúrájáért is.

- Alapvetően kétféle helyszínt láthatunk a képeiden: egyrészt a turista látványosságok - Lánchíd, Hősök tere, Parlament - előtt fotózod a táncosokat, másrészt hétköznapi tereket választasz, ahol kontrasztba állítod a balerinákat egy kevésbé pompás közegben.

- Az eddig bemutatott helyszíneken kívül még sok ötlet van a fejemben. A többi budapesti látványosságon kívül ki akarunk menni még a Csepel Művek gyárépületeibe, illetve egy homokbányába, de ugyanígy érdekel egy sorozat egy luxusszállodában is. Az iBike Budapest volt az első olyan rendezvény, ahol az embereket mint hátteret használtam a képeken, előtte mindig arra törekedtem, hogy olyan helyszínt találjunk, ahol nincsenek rajta mások. A metróban készített fotókat például hajnalban, az utazó tömeg elindulása előtt készítettük, ráadásul teljesen illegálisan. Egy idő után a biztonsági őrök kiküldtek minket a metró területéről, mert túl sok állomáson tűntünk fel fényképezőgéppel.

- Ha szabadon választhatnál külföldi balettsztárt, akkor kiket fotóznál le a legszívesebben?

- Maria Kochetkovát a San Francisco Ballet-tól, Misty Copelandet, aki az American Ballet Theatre-nél táncol, és gyönyörűen kidolgozott testtel rendelkezik. Férfiak közül pedig a világ egyik legtehetségesebb táncosát, Szergej Polunyint.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Generációk csellista példaképe: 75 éves lenne Jacqueline du Pré

Tragikusan fiatalon hunyt el, de egyetlen évtized alatt beírta nevét a legfontosabb modern előadóművészek közé. Jacqueline du Pré inspiráció sokak számára ma is, egykori hangszerén pedig magyar művész játszik.
Vizuál

Az első önarckép, amely tükrözte Van Gogh elmeállapotát

Vincent Van Gogh munkásságának vezető szakértői igazolták, hogy az oslói Nemzeti Múzeum gyűjteményében található önarcképet valóban a holland mester festette. A különleges alkotás 1889-ben készült, mikor a művész pszichózisa miatt többször is kezelésre szorult.
Klasszikus

Egy nő nem csupán a gitárját tudja behangolni, hanem akár zenét is írhat

Egyre nyilvánvalóbb, hogy a nők legalább annyira értenek a zenéhez, mint a férfiak. De milyenek a lehetőségeik, és mennyi terük van alkotni? Erről kérdeztük Barna Emília szociológust.
Könyv

A Tüskevár írója volt gazdatiszt, de uszálykísérő, patkányirtó és napszámos is

Bár elsősorban ifjúsági és "állatregényíróként" emlegetik, még utóbbi köteteiben is - csak úgy mellékes könnyedséggel - zseniális emberábrázoló. 1900. január 25-én született Fekete István író.
Jazz/World

Visszakapta az ellopott hegedűjét Lajkó Félix

Sajtónyilvánosság előtt kapta vissza ellopott hegedűjét Lajkó Félix január 23-án, csütörtökön, Újvidéken.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc ajánló

Milyen hatással van az alkotói munkára a klímavészhelyzet? – Beszélgetés a Trafóklubban

A klímavédelem témakörét járja körbe február 13-án Duda Éva (Duda Éva Társulat), Hevesi Flóra (Greenpeace) és Macskásy Éva (Fridays For Future) a Trafóban.
Tánc ajánló

Vizuális színpadi varázslat – Kiállítás a Magyar Állami Népi Együttes jelmezeiből

A Magyar Állami Népi Együttes mindennapjait is bemutató tárlatot Bodor Johanna táncművész, koreográfus nyitja meg január 25-én.
Tánc hír

Cirkusztörténelmet írt ifj. Richter József és Merrylu Richter

Pas de deux – balett lóháton című produkciójukkal elnyerték mindkét fődíjat, a magyar cirkuszigazgatók aranyfokozatú díját és fesztivál nagydíját, az Arany Pierrot-díjat is.
Tánc hír

Latin életérzés a Szegedi Kortárs Balett előadásában

Három egyfelvonásos produkcióval indítja az új év bemutatóinak sorát a Szegedi Kortárs Balett februárban. Az előadásokon keresztül a vágy megnyilvánulásának különböző fajtáival foglalkoznak.
Tánc interjú

„Sok kihívás elé állítjuk a szereplőket” – Interjú a Szent Boszorkány alkotóival

A 2019-es Staféta-pályázat kiemelt kategóriájának egyik nyertes alkotópárosával, Pál Dániel Leventével és Kalmár Ákossal a Szent Boszorkány című újcirkuszi est január 7-ei bemutatója kapcsán beszélgettünk.