Tánc

A mítoszok bűvöletében

2016.10.16. 09:14
Ajánlom
Minden alkotó életművében rálelünk olyan darabokra, amelyek bizonyos értelemben összegzik a művész pályájának motívumait, kérdéseit és formanyelvét. Frenák Pál koreográfiáinak sorozatában szintén eljött ez a pillanat.

Frenák Pál a kortárs magyar táncélet egyik – ha nem a – legmeghatározóbb alkotója. Darabjainak impulzivitása, témáinak minden időben aktuális jellege a befogadót a leghatározottabban gondolkodása készteti. A több évtizedes múltra visszatekintő társulat életében fellelhetünk olyan csomópontokat, amelyekben a jellegzetes frenáki gondolkodásmód még erőteljesebben visszaköszön és ebből kifolyólag ezen koreográfiák – akár egy híd pillérei – stabil alapként tartják a folyamatosan formálódó életművet.

Frenák Pál Társulat: Lutte

Frenák Pál Társulat: Lutte (Fotó/Forrás: Boczkó Tamás)

Ezek közé tartozik az ikonikus Fiúk című mű, amely nagy érzékenységgel járja körül a férfi-lét minden szépségét és kihívását, de vitathatatlanul ide sorolódik a Tricks&Tracks is, amely az emberi kapcsolatok színtereibe nyújt érzékeny bevezetést. Egyszerre felemelő és fájdalmas szembesülés a néző számára minden egyes darabja, hiszen egyszerre ad válaszokat a "Ki vagyok én?", valamint a "Hol vagyok a világban?" kérdéseire. A teljes testi és lelki lecsupaszítás – mely szinte mindegyik Frenák-mű sajátja – nem csupán a táncosokat, hanem a befogadókat is érinti; a pőre őszinteség lerántja a leplet önnön hazugságainkról is.

Frenák Pál Társulat: Lutte

Frenák Pál Társulat: Lutte (Fotó/Forrás: Jókúti György)

A Lutte című új koreográfia – minden bizonnyal majd visszatekintve is – az életmű egyik leghangsúlyosabb alkotása. Noha ihlető forrásként a skandináv mitológia és az izlandi sagák világa fogalmazódik újra, a darab általánosabb értelemben egy komplett magánmitológia, amely az emberi lét alapkérdéseire ad zsigerien őszinte válaszokat. Olyan teremtéstörténet, amelynek karakterei egyaránt ötvözik az ősi kor motívumait és az erre adott kortárs reflexiókat is. Noha a világ állandóan változik, bizonyos témák aktualitása mindig örökérvényű marad, a külvilágban és az önmagunkban dúló harc – amelyre a darab címe is reflektál, hiszen a lutte szó egyaránt jelenti a birkózás egy formáját és általános értelemben a viaskodást – minden időben ott rezonál ember-mivoltunkban.

Már a táncosok kiválasztása is rendkívül izgalmas, hiszen a fiatal és elementárisan tehetséges Maurer Milán mellett ott látjuk visszatérőként a korábbi Frenák-darabok egyik ikonikus táncosát, Várnagy Kristófot, emellett új szereplők is feltűnnek Eoin Mac Donncha, Keresztes Patrik, Szabó András, Peták Róbert és a női princípiumot megformáló Esterházy Fanni személyében. Frenák érzékeny zsenialitását tükrözik, hogy bárkivel is dolgozik, képes azt elérni, hogy a táncos maximálisan átérezze koreográfiájának lényegiségét és belső erejét, az új táncosok esetében sincs ez másként.

Frenák Pál Társulat: Lutte

Frenák Pál Társulat: Lutte (Fotó/Forrás: Jókúti György)

Hogy a harc mennyire lételeme a darabnak és az emberi életnek is, azt már a kezdőkép is jól tükrözi, a színpadon boxolóként megjelenő táncos a küzdelem állandóságát helyezi az előadás homlokterébe. Ha van a Frenák-daraboknak univerzális jellegzetessége, akkor a befogadóval való “játék”, a folyamatos hullámzás, hullámoztatás minden bizonnyal ide sorolható.

Művei állandóan mosolyt csalnak a néző arcára egy-egy helyzetkomikum által, de csak azért, hogy aztán a következő pillanatban szinte észrevétlenül a legkeményebb drámává alakítsák.

Frenák Pál Társulat: Lutte

Frenák Pál Társulat: Lutte (Fotó/Forrás: Kővágó Nagy Imre)

A boxolós nyitókép egy villámgyors váltással a szereplők közötti küzdelembe úszik át, amelyben a táncosok egymással való harca – állandóan visszatérő motívumként – a leláncoltsággal párosul. A karakterek úgy ugranak egymásnak, hogy közben egy kötél folyamatosan gátolja őket ebben; hogy embereket, mitológiai-isteni lényeket, vagy a zsigerek által vezérelt állatokat látunk a színpadon, örökre eldöntetlen marad, hiszen e princípiumok valójában önmagunkban vannak. Egész életünk arról árulkodik, hogy hogyan leszünk a külvilág vagy épp önmagunk isteneivé, hogy onnan az állatias létbe zuhanjunk bele a legváratlanabb pillanatokban, hullámozva szerepeink folytonos változásában. Harcolunk, nyerünk és veszítünk, áldozatok és zsarnokok vagyunk, elhullunk a porban és újra feltámadunk, az égbe emelkedünk.

Frenák darabja pedig tűéles képet nyújt ezen pillanatok sokaságáról, egyaránt beszél a harc okozta sebek fájdalmáról, az érzéki ölelkezés pillanatairól, vagy épp a mű egyik legtökéletesebb pontján Maurer Milán kötéltáncában a felemelkedés és a lehullás gyönyöréről és fájdalmairól.

Frenák Pál Társulat: Lutte

Frenák Pál Társulat: Lutte

Teszi mindezt úgy, hogy közben a Frenák-életmű legikonikus pillanatai újra megjelennek, felidézve a korábbi darabokat és újra is értelmezve ezen motívumokat. Megleljük a Lutte-ben a Tricks&Tracks 2 bámulatos kötél-kompozícióit, a Fiúk és a Csajok nemi problematikáit, és a darab zárlatában Esterházy Fanni rénszarvas-szólójában a Tricks&Tracks - Frenák Pál által megjelenített - szoborszerű karaktere is visszaköszön.

A darab egyszerre lesz a Frenák-életmű lexikona, motívumvilágának foglalata és teremtő újraértelmezése. 

Magánmitológia, melyben a nemek (istenek) születése és harca bomlik ki szemünk előtt, a hétköznapok és az emberi élet drámaisága, ahol küzdünk, meghalunk és újra feltámadunk. Kegyetlenül őszinte tükör, amelyben - ha nem csukjuk be szemünket - önnön életünk viszontagságait látjuk viszont, ugyanakkor az emberi élet univerzális kérdései is teret nyernek. És ha félünk feltenni ezen kérdéseket? Frenák koreográfiája megteszi ezt helyettünk, csupán egy dolgot kényszerítve ki a nézőtől: Légy őszinte magadhoz!

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

10 érdekesség a ma 75 éves Marton Éváról

Június 18-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze.
Zenés színház

DaCapo: lehet kétszer is érdekes ugyanaz a produkció?

Ismerik azt a keserédes érzést, amikor felvirrad egy várva várt esemény utolsó napja? Ezzel ébredtünk ma Miskolcon immár túl operabáron, régi keresztény hagyományokat idéző felvonuláson, és a RockGiovanni második előadásán is.
Zenés színház

Spontán, közös énekléssel zárult a miskolci operafesztivál

Dupla gálakoncerttel, utcabállal, remek hangulatban ért véget tegnap este a 18. Bartók Plusz. A friss Kossuth-díjas Sümegi Eszter még meg is énekeltette a Miskolci Nemzeti Színház közönségét.
Vizuál

Makulátlan pálya - a színész, akinek minden filmjét Oscarra jelölték

Marlon Brando? Daniel Day-Lewis? Esetleg Jack Nicholson? Valószínűleg ők ugranak be először, ha minden idők legjobb színészére gondolunk. Pedig a legtökéletesebb filmográfiája valószínűleg John Cazale-nak volt - ehhez azonban sajnos korai halála is hozzájárult.
Vizuál

Száz év magyar plakátjai a Magyar Nemzeti Múzeumban

Sör és vetőmag plakátok, színházi és politikai hirdetések is megtalálhatóak a Tolongó idők című időszaki kiállításon.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Tánc győri balett

Győrben bepótolhatja az elszalasztott tánceseményeket

14. alkalommal rendezik meg a Magyar Táncfesztivált és negyedszer a gyermek táncfesztivált Győrben mától egészen vasárnapig.
Tánc balett

40 évesen Júliát táncolni? Nem lehetetlen!

Kenneth MacMillan Rómeó és Júlia-koreográfiájának címszerepében debütál New Yorkban a 40 éves ragyogó szépség, Stella Abrera.
Tánc videó

Szergej Polunyinnak az őrület is jól áll, de még mennyire

A szupersztár balett-táncost ezúttal egy ikonikus brit divatfotós, filmkészítő Rankin kérte fel közös munkára, amiből egy igen erős anyag született.
Tánc simkó beatrix

A Simkó-Grecsó páros hozta el a Tánc Fesztiválja fődíját

A Frenák Pál Társulat és a Pécsi Balett is két-két díjat kapott a veszprémi tánctalálkozó után – írta meg a szinhaz.hu.
Tánc balett

Miért ábrázolják ügyefogyottaknak az ázsiaiakat a balettben?

Egy Amerikában élő filipino táncos éles hangú véleménycikket jelentetett meg, amelyben arra hívja fel a figyelmet, hogy a klasszikus és modern balettdarabokban az ázsiai figurák rendre sematikus, sokszor nevetséges karakterekként tűnnek fel.