Volt már veled olyan, hogy átvirrasztottál valakivel kettesben egy éjszakát, de nem történt „semmi” köztetek? És reggelre mégis megváltozott bennetek a világ? A rajzoló lány és a fiú újrateremti ezt az álomszerű helyzetet.

Az előadást Weöres Sándor címadó verse inspirálta. A látomásvers világa szabad, csapongó, szabálytalan, és mint Weöres költészete nagyon gyakran – korhatár nélküli. Az előadás ezt a nyelvezetet egészíti ki Mezei Ildikó és Taskovics Éva képzőművészek festményeivel, grafikáival és animációival.

A kivetített világ és a táncosok egészen különös, szürreális viszonyba kerülnek ezáltal – a vonalak megszemélyesednek, interakcióba lépnek az élő szereplőkkel. Összemosódik a valóság és a képzelet, folyamatosan átírják egymást.

(fejléckép: Mészáros Csaba)