Középpontjában a női test, és annak végletes megnyilvánulásai állnak, a finom és vad szexualitás, a fény és az árnyék felé törő sebzett vad vergődése.
Állapotok, állapotváltozások, átmenetek, párhuzamok. Batarita mindig is kutatta a test, a lélek és a szellem lehetséges állapotváltozásait, a szilárd, folyékony és légnemű határmezsgyéit, ahol lényünk az életúton folydogálhat, elménk a végtelenbe szublimálhat. A darab egy megszűnni nem akaró pulzálás, egy erő-tenger, ciklikus áramlás, fel- és leirányuló viharspirál.
Batarita a Magyar Táncművészeti Főiskola koreográfus szakán végzett. Hazai és nemzetközi koreográfus versenyek nyerteseként, sorra kapta meg Párizsba, Bécsbe, Tokióba, Szöulba, Bangkokba a legjelentősebb nemzetközi, kultúrával foglalkozó szervezetek alkotói ösztöndíjait. Az Ázsiában eltöltött hosszú idő alatt szerzett izgalmas tapasztalatok és az itthoni impulzusok egyaránt fellelhetőek munkáiban. Legjelentősebb koprodukciós munkáit Ko Murobushi és Yoshito Ohno butoh mesterekkel készítette. 2009-ben, a Magyar Állami Operaház felkérésére, három operát rendezett. A BODY.RADICAL Nemzetközi Előadóművészeti Biennálé alapítója és igazgatója. 2013-ban életművéért, megkapta a Mediawave Alapítvány „Párhuzamos kultúráért” díjat. 2004-től, magyarországi bemutatóinak a Nemzeti Táncszínház ad otthont.