Mióta foglalkozik profi fotózással?
Hat éve kezdtem el érdeklődni a fotózás iránt. Minden tematikában kipróbáltam magam, végül a balett fogott meg. Az első balerinafotózás után egyre többet kezdtem olvasni a témáról, és kerestem balettfotókat. Teljesen magával ragadott ez a világ, azt éreztem, én is ilyen képeket szeretnék készíteni.
Hogyan került kapcsolatba a balettel?
Amikor fotózással kezd el foglalkozni valaki, eleinte mindent le akar fotózni. Én is kerestem a saját témámat, de nem tudtam, mi legyen az. Aztán szembejött velem egy kép egy balerináról, ami annyira megfogott, hogy folyamatosan azon járt az agyam, hogyan lehet ilyen fotót készíteni. A színvilága, a hangulata, a lefotózott táncos arckifejezése mind magával ragadott. Idővel minél több hasonló képet nézegettem, annál jobban magával ragadott ez a gondolat.
Mi az ars poeticája, és miért épp a női balettművészek szerepelnek a témaválasztása fókuszában?
Fontosnak tartom megkülönböztetni a balettfotózást a balerinafotózástól. A balettban szigorú szabályok vannak a testtartásra vonatkozóan. Én inkább magát a balerinát szeretem fotózni, ahogy én látom.
Az én ars poeticám az, hogy a képeken keresztül is érződjön a táncos lelke, a fegyelem és az a varázslat amit sugárzik belőlük.
Nem szükséges, hogy valaki profi balerina legyen. Ha van spicc cipője, szívesen fotózom! (nevet) Nem ragaszkodom ahhoz, hogy csak női balettművészekkel dolgozzam, de eddig valahogy így alakult a történetem. Viszont ha lehetőségem adódna, szívesen fotóznék férfi táncművészeket is.
Mi a legnagyobb kihívás a balerinák fotózásában?
A legnagyobb kihívás, hogy megtaláljuk egymást. Ezután következik a helyszín megszervezése, az alkalmas időpont megtalálása, valamint a felmerülő költségek. A fotózások mindig oldott, jó hangulatban telnek, hiszen nem ragaszkodom a tökéletes balettpozíciókhoz, nincs megfelelési kényszer. Így a közös munka szabadabb, és minden alkalom egy újabb felfedezés a balett szépségéből.
A képre kattintva galéria nyílik:
Fejléckép: Dyad (fotó: Kisházi Gergely)
hírlevél
