Milyen gyakoriak a New York City Ballet vendégszereplései, és milyen benyomásokkal gazdagodsz ezen utazások során?

Egy floridai kisvárosban nőttem fel, ahol nem volt alkalmam híres táncosokat látni vagy remekművekben gyönyörködni. Ma sem adatik meg mindenkinek, hogy New Yorkban ilyen fajta műsorokat látogasson. A csapat vezető táncosaival és szólistáival az utóbbi húsz évben az USA 20 államában jártunk, mintegy tíz országban világszerte. Turnéink lehetőséget adnak arra, hogy a művészet nagyköveteivé váljunk, így művészetünket megoszthatjuk sok emberrel.

2007 óta vagy a New York City Ballett vezető táncosa. Mennyire változott meg az életed és a karriered ezen időszak alatt?

Hihetetlen visszatekinteni egy közel két évtizedes karrierre egy ilyen ismert társulatnál. Nagyon sokat tanultam itt. Olyan ez, mint egy értékes könyv, csak ez éppen balett oldalakból áll össze. Táncosként csak a szakmámra összpontosítok, de amint alkotómunkát is kell végeznem, szélesebb aspektusból is szemlélnem kell a világot. Talán a tapasztalat a legértékesebb, amire szert tehet az ember. Lehetővé teszi az adaptációt, az alkalmazkodást és azt, hogy minden helyzetet nyugodtan dolgozzak fel. A tapasztalat ugyancsak lehetővé teszi a fejlődést az egyes szerepekben, valamint a következetességet. Cserébe saját örömömet másoknak is át tudom adni azzal, hogy minden nap táncolhatok.

Daniel Ulbricht (Fotó/Forrás: NYC Ballett)

Van esetleg kedvenc darabod?

Ez egy rendkívül nehéz kérdés. Azt hiszem Robbins Fancy Free, Balanchine Tarantella és Gyagilev Tékozló fiú című darabja mindenképpen a kedvenceim közé tartoznak. Magas szintű technikai tudást követelnek ezek a szerepek, ám kifejezésmód tekintetében annál gazdagabbak. Ezeket a szerepeket nagyon szeretem.

Többek között a fiatalokkal dolgozó Manhattan Ballet művészeti igazgatójaként is dolgozol, továbbá a New York City Ballett „Családi Szombat” program kreatív igazgatója is te vagy. Milyenek a tapasztalataid ezeken a területeken?

Nagyon sok erőt ad, és fontos látni a fiatal tehetségeket, amint fejlődnek és követik az álmaikat, és ugyanez érvényes az új közönség megtalálására is. Fontos folyamatosan „befektessünk” az új látogatókba. Ez azt jeleni, hogy saját művészeti kereteiden kívül kell gondolkodnod, miként tudod vonzóbbá tenni a művészetet, hiszen senki sem született tánckedvelő. Az említett projektek a fiatalokkal és az új közönséggel ihletet adnak. Gyakran emlékeztetem a kollégáimat arra, hogy az ő dolguk szolgálni másokat és visszaadni a közösségnek azt, amit tőlük kaptak. Hálás vagyok, hogy a tánc megszépítette és boldogabbá tette az életemet, és ezt az érzést szeretném minél több emberrel megosztani.

Támogatott tartalom