Mit tudtok a magyar táncéletről? Ismertek-e magyar táncosokat, koreográfusokat?
Nadar Rosano: A fesztivált szervező Ladjánszki Mártát jól ismerem, kétszer is találkoztam vele Belgrádban a Festival Koreografskih Minijaturán. Az általam látogatott fesztiválokon több szóló- és duettelőadást is láttam már magyar előadóktól, nagyon tetszett az általuk képviselt stílus.
Uri Shafir: Sajnos nem sokat tudok a magyar táncéletről, sem a magyar táncművészekről. Épp ezért várom kíváncsian ezt a fesztivált, hogy jobban megismerjem a magyar táncos szcénát.
Mi vagy ki inspirál titeket táncosi, koreográfusi munkáitok közben?
NR: A hatások, inspirációk legtöbbször nem az általam látott táncelőadások élményeiből táplálkoznak, sokkal inkább a filmek, a zene és a hétköznapi élet hozza a témákat. Természetesen a mindenki által jól ismert táncos előadók közül azért vannak kedvenceim, mint például Sasha Waltz, Pina Bausch és még sokan mások. Meg kell jegyeznem azt is, hogy nem csak nagy távlatokból érik az embert a pályája szempontjából meghatározó pillanatok: sokszor nem is emlékszem azoknak az előadóknak a nevére, akikkel egy-egy workshop, fesztivál alkalmával összesodort az élet, és akiknek munkája, vagy a velük való közös munka az én ízlésemet is formálta valamiképpen.
US: Profi karrieremet a Batseva Táncegyüttesnél kezdtem. A társulatot vezető Ohad Naharin találékonysága, térbeli kompozíciós érzéke és humorérzéke, valamint zsigeri képzelőereje rendkívüli inspiráló hatással volt egész eddigi munkásságomra. Rajta kívül pedig olyan, nagy volumenű formátumú izraeli művészekkel is dolgozhattam már, mint Niv Sheinfeld, Oren Laor valamint Yasmen Godder, akik szintén nagyban alakították a táncosi hitvallásomat.
Milyen techikából kaphat ízelítőt, aki részt vesz az L1danceFesten a workshopotokon?
NR: A szeptember 21-i workshop alatt végigmegyünk különböző release technikákon, valamint a jóga és a Klein-technika hatásait fogjuk gyakorolni. Ezek a lazító technikák segítik, hogy mélyebb testtudati állapotba kerüljünk, fejlesztik a testérzékelésünket, a gyakorlatok során levezetett feszültséget egy magasabb szintű energiává alakítjuk át.
US: Én Ohad Naharin mozgásnyelvét, a Gagát próbálom majd megismertetni a szeptember 17-i és 18-i foglalkozáson. Ez egy olyan, alapvetően kísérletező tánctechnika, ami a testérzékelés fejlesztésén alapul. Olyan iránytűt keresünk magunkban, ami segít megtalálni a kizárólag ránk jellemző, egyéni mozgásformákat. A keresés fókusza nem azon van, hogy miként nézel ki, amikor táncolsz, hanem hogy milyen érzetet közvetít a mozgásod.
Mekkora szerepet játszik az előadásaitokban az improvizáció?
NR: Az előadás alatt nem sokat improvizálunk, ott már csak az előre rögzített instrukciók szerint dolgozunk, a próbafolyamat alatt azonban minden improvizációból születik. A rögtönzés csak akkor ér valamit, ha folyamatosan a szemünk előtt lebeg, hogy hova akarunk eljutni, mit akarunk végső soron kifejezni.
US: Én nem igazán használok szabad improvizációt a darabjaimban, de az előadásban mindig a hitelességet keresem. Művészként a Gagának leginkább ahhoz a kitételéhez tartom magam, ami arról szól, hogy hogyan legyek mindig jelen a pillanatban. A munkámban engem mindig az érdekelt, hogy mennyire élő az, amit csinálok, illetve mi az, ami egy előadást élő eseménnyé avat. Hogyan tudok olyan előadást létrehozni, ami felébreszti a nézőben a vágyat, hogy részt vegyen abban, ami akkor, abban a pillanatban a színpadon történik, tehát nem tegnap és nem holnap. Azt hiszem, hogy a táncban ennek a „jelenidejűségnek" a feltételei egészen mások, mint bármely más művészeti ágban.
Milyen előadással érkeztek Magyarországra?
NR: Én az Asphalt című előadást hozom a fesztiválra, ami hétköznapi dolgokról szól, absztrakt módon. Főként gyerekkori emlékeket ültetünk át táncos kontextusba, de az előadásban olyan fontos kérdésekre is keressük a választ, amelyek mindannyiunkban ott motoszkálnak, csak éppen rendkívül nehéz megtalálni a kifejezésükhöz szükséges közlési módot.
US: A Fail better című előadással mutatkozunk be Magyarországon. Ebben az előadásban egy olyan koreográfiai vázat kerestem, amit az előadóknak kellett kitölteniük a személyes jelenlétükkel. A darab szépsége nem abban áll, hogy mennyire vannak tökéletesen kivitelezve a mozdulatok, sokkal inkább abban, hogy milyen mértékben sikerül a táncosaimnak megvalósítani ezt a fajta jelenlétet. Remélem, hogy sikerül elérni egy olyan munkamorált náluk, ami lehetővé teszi számukra, hogy a színpadon teljes mértékben emberi mivoltukban legyenek jelen a hibalehetőségek és a sebezhetőség felvállalásával és ennek humorával együtt, miközben persze a fizikai jelenlétük sem gyengülhet. Remélem, hogy a közönség tud majd kapcsolódni az előadás őszinteségéhez. Meggyőződésem ugyanis, hogy a tánc alkalmas az élet ábrázolására. Annyi olyan előadást látok, ami a táncos virtuozitására, technikájára, erejére, emberfelettiségére épít. Én mellőzöm azokat az előadásokat az életemben, amelyek a táncos virtuozitását használják a sebezhetőség és gyengeség kifejezésére. Remélem, hogy a magyar közönség is felfedezi majd a valódi életet az előadásomban. Óriási siker volna, ha ez sikerülne.
A kurzusokra előre bejelentkezés szükséges az [email protected] címen. További információk: www.L1.hu
hírlevél
