Múlt hétfőn, december 4-én a The New York Times napvilágra hozta a hírt, miszerint a táncvilág egyik legfontosabb alakja, Peter Martins, a The New York City Ballet művészeti vezetője, a School of American Ballet 71 éves mestere ellen névtelen levél íródott. Ebben szexuális zaklatással, fizikai agresszióval vádolják őt. A két intézmény összefogva bízott meg egy hasonló esetekkel foglalkozó ügyvédi irodát az ügy kivizsgálására.
Időközben valaki „előbújt” a névtelenségből: a társulat korábbi táncosa, Kelly Cass Boal, a Pacific Northwest Ballet művészeti vezetőjének, Peter Boalnak a felesége osztotta meg Peter Martinssal kapcsolatos történetét. Eszerint az igazgató egy intenzív próbaidőszak után megragadta vállát és a folyosón ordítozott vele: „Te kurva, miért nem hallod meg, amit mondok neked? Meg kell törnöm a lelkedet!” - idézte fel szavait az egykori balerina. „Fojtogatott, ordítozott velem, majd elhúzott” - mondta a körülményekről. Az eset valóságtartalmát Peter Boal és több forrás is megerősítette.
Ez talán még nem minősül szexuális zaklatásnak, viszont a The Washington Post azóta több névtelen bejelentésről is hírt adott, melyek arról számoltak be, hogy Peter Martins többször aludt együtt balerinákkal, és kérte őket szexuális szolgáltatásra szereplehetőségekért cserében. Egy korábbi táncos például azt mondta,
megkérdezte Peter Martinst, hogy mit kell tennie, hogy szólótáncossá válhasson, amire az volt a javaslata, hogy feküdjön le vele.
Peter Marins egyébként nem először keveredik bántalmazás gyanújába: 1992-ben fizikailag bántalmazta korábbi feleségét, Darci Kistlert, Gelsey Kirkland 1986-os monográfiájában pedig arról írt, hogy Peter Martins le-föl rángatta Heather Watts táncosnőt a lépcsőn, aki ez idő tájt szerelmi kapcsolatban volt vele. Martins természetesen tagadta a vádakat: „alaptalanul vádolnak engem azokkal szeretett intézményekkel kapcsolatban, amiknek 47 évet szenteltem az életemből”. Ennek ellenére munkaviszonya ideiglenes felfüggesztését kérte.
De miért ilyen későn, és miért csak ez az egy ügy került nyilvánosságra?
Mindez a professzionális táncvilág jellegével is szorosan összefügg. A táncban minden más művészeti ágnál nagyobb a versenyhelyzet, nagyon szűkösek a lehetőségek, hiszen csak kevesekből válhat szólista, a tánckar tagjai pedig aránytalanul alulfizetettek. Ezt tetézi, hogy a táncos karrier rendkívül rövid, a jelenlegi gyakorlat szerint maximum 40 éves korig tart az aktív pályájuk. Így tehát
Martins helyzete azért is speciális, mert ő a The New York City Ballet alapítótagjaként egyenesen a neoklasszikus balett atyjától, a nőkkel szembeni "határozott fellépéséről" is híres George Balanchine-től vette át a vezetést, akitől a tekintélyt és a hatalmat is örökölte. Egyébként nem ez az első eset, hogy egy táncos kitálal az őket érintő kiszolgáltatott helyzetről. Anastasia Volochkova 2013-ban arról beszélt, hogy a Bolsojt az igazgató „egy hatalmas bordélyházzá változtatta”, ahol a balerinák igazgatói ráhatására kénytelenek voltak szexuális szolgáltatást nyújtani a színház vagyonos támogatóinak. Akkor azonban koholt vádaknak vélték szavait, hiszen közvetlenül azután szólalt meg, hogy túlsúlyára hivatkozva elbocsátották az együttestől. A táncosok egyébként nem különösebben voltak meglepődve a Peter Martins-ügyön; a Dance Magazin idézi a táncosok Facebook-kommentjeit és tweetjeit, amelyek a legtöbb esetben arról szólnak, hogy aki klasszikus balettal foglalkozik, az pályája során előbb-utóbb találkozik olyan helyzettel, amikor a balettmester visszaél helyzetével. A fizikális érintkezés az instruálás során elkerülhetetlen - ez könnyen fordulhat át tapogatásba, és gyakran jár együtt verbális agresszióval. A legtöbb kommentelő sejteti, hogy amit pályája során tapasztalt, az messze meghaladja a Peter Martinsról kiderült részletek súlyosságát.
Kapcsolódó
Egy balerina szerint a Bolsoj egy „hatalmas bordélyház”
Miközben a Weinstein-ügy világméretűvé nőtt, újra reflektorfénybe került Anastasia Volochkova, a Bolsoj korábbi prímabalerinájának története, aki kitálalt a Moszkvai Nagyszínház belső titkairól.
(forrás: Dance Magazin, The Washington Post)
A témával kapcsolatban ajánljuk Simon-Hatala Boglárka gyógytornász, egészségtudománnyal foglalkozó kutató tudományos igényű tanulmányát, ami a Színház folyóirat decemberi lapszámában jelent meg.

hírlevél









