Sok produkció esetén izgalmas kirándulásnak tűnik, ha az adott előadás kimozdul a szokásos színházi keretekből, és – mondjuk – egy elhagyatott gyártelepet alkotó energiákkal tölt meg.  Goda Gábor és társulata ezzel (is) fordítva van: évtizedek óta szabadabb terekben, gyárakban dolgoznak. Jelenleg egy 2000 négyzetméteres, elhagyatott gyárépületben találták meg a számukra ideális alkotóműhelyt. Nekik az az újdonság, ha bemennek a konvencionális színpadi térbe.

Goda Gábor társulata, az Artus Színház – egy független, összművészeti társulat – 1985-ben alakult. Produkcióik sohasem kész szövegből indulnak ki. Előadásuk minden egyes szereplője alkotótárs is egyben. A közös munka során formálódik a darab, ami egyszer életre kel és megszólítja az alkotókat. Vagyis nem csupán a társulat alakítja a művet, de a mű is beszél hozzájuk. Ebből a párbeszédből jön létre a produkció.

Goda Gábor (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás / Fidelio)

Goda Gáborék úgy gondolják, nem szabad műfajokon belül gondolkodni. Előadásaikban egyszerre van jelen a színház, a képzőművészet, az irodalom, a film és a zene. Produkcióik összművészeti határ-feszegetések. Egyik projektjük következik a másikból. Mintha folyamatosan egyetlen előadást készítenének. S csodálkozik azon bárki is, ha útközben megpróbálják megragadni a megragadhatatlant, leírni a leírhatatlant, ábrázolni a végtelent…?

Az Artus a Szél kapuja című előadását a Nemzeti Táncszínház Nagytermében mutatta be. A nagyszerű produkció központi eleme a szél, ami a világot és az embert mozgató erő metaforája. Sohasem látható, de érezzük a hatását.  Hiszen megmozdítja az anyagi világot. Jelen van. Összeköt.

A Szél kapuja – a keleti világ szerint – egy pontot jelent a tarkón, ahol ki tudnak ürülni a régi gondolatok, s ahol az elme kitisztulhat. Belső utazásra hív minket ez az előadás, ahol önmagunkból kilépve, önmagunkba érkezünk meg.

Goda Gábor (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás / Fidelio)

Az idén 60 éves Goda Gábor és a 35. esztendős jubileumát ünneplő  Artus ez év májusában, a karantén idején, különleges találkozásra invitált. Fontosnak tartották, hogy egymástól távol is tudatosítsuk magunkban: itt, a Földön, eredendően és állandóan össze vagyunk kapcsolva. S az emberi lét egyik leglényegesebb pontja a kapcsolat.

Ezért egy hegy tetején állva, megfordult a saját tengelye körül, lassan, 24 óra leforgása alatt. 24 órán keresztül állni, egyedül lenni és merengeni…

Tíz esztendő múltán, a HumanTurn /egy – óra – fordulat/ elnevezésű esemény lényege abból állt, hogy az emberek a világ bármely pontján egyszerre forduljanak körbe, közösen, egy óra leforgása alatt. Ez az egymásra figyelésnek és kapcsolódásnak egy olyan formája, ami elindíthatja azt a folyamatot, hogy ne ott folytassuk, ahol abbahagytuk. Hogy valami megváltozzék. Mert ha megfordulunk, ugyan körbeérünk, de mégsem ugyanoda érkezünk vissza.

Fejléckép: Goda Gábor (fotó: Kaszás Tamás / Fidelio)