Magnétic
mintha alkotói a világ működését igyekeznének leképezni, és leleplezni az emögött rejtőző titkot.
Mindezt éteri zene kíséri, amely egyszerre tartalmaz nyugtalanító disszonanciát és emberen túli letisztultságot. A látvány pedig lélegzetelállító: négy zsonglőr a sötét térben fehér gömböket manipulál, különböző geometriai alakzatokat formálva, melyek hol lebegnek, hol forognak, hol táncra kelnek Thomas varázslatos és finoman pontos univerzumában.
Jérôme Thomas társulata a párizsi Centre Pompidou akusztikus/zenei kutatóközpontjával együttműködésben álmodta meg ezt a projektet. Ám a Magnétic gondolatvilága nem előzménynélküli Thomas munkásságában: 1995-ban a HIC HOC című produkciót jegyzi mint koreográfus, melyben egy igen hasonló látványvilág és gondolatiság jelenik meg. Ekkor figyel fel a szakma a formabontó és újító Thomas-ra. Húsz évvel később a Magnétic-kel szintén négy fiatal és kiemelkedően tehetséges akrobatával álmodja meg a snitt-szerű jelenetezésre épülő előadást.
A darab alaptémája az idő fogalmán és jelenségén való töprengés: a múló időn éppúgy, mint a művész viszonyán saját jelen(idej)ével.
A négy zsonglőr három etűdben viszi színre a tematikát, ahol az egyszerű rudak, elasztikus anyagok és polisztirol lemezek elegendőek ahhoz, hogy egy hipnotikus világba sodorják nézőit.
(Fejléckép: Christophe Raynaudde)
hírlevél
